Szerbiában harminc olyan falu létezik, amely ugyan a térképen még megtalálható, otthonának azonban már senki sem tekinti: egyetlen lakosa sincs, a népessége zéró. Koszovót leszámítva, további száz olyan falu van, amelyikben ma tíznél kevesebben élnek. A lehangoló adatok tovább sorolhatók: 300 faluban mindössze 20–50, további bő háromszázban pedig 50–100 lelket számlálnak, s hatszáz településen 100–150-en élnek. A becslések szerint 2000-re tehető azoknak a falvaknak a száma, amelyekben már nem lehet utánpótlásra számítani. A szakemberek szerint ezeket kihalás fenyegeti a jövőben.
Ótos András illusztrációja
Az utóbbi fél évszázadban feljegyeztek olyan extrém népességfogyatkozást is, mely szerint tízszeresére csökkent egy-egy település lakosainak a száma. Az egyik ilyen példa a Dimitrovgrad melletti Poganovo. Itt 50 évvel ezelőtt ezren laktak, mára mindössze harmincan maradtak. A dél-szerbiai Kuršumlija községben a legriasztóbbak az adatok: az egész térségben 40 ezerről 20 ezer alá csökkent a lakosok száma az utóbbi években.
Bár Dél-Szerbiában tapasztalhatók a legkirívóbb adatok a falvak népességcsökkenése terén, Vajdaságban sem kedvezőbb a helyzet. A falvak többségét igaz, többen lakják, a népesség csökkenése a tartomány kis településein azonban megállíthatatlan folyamatnak tűnik. A demográfiai adatokból kiderül, hogy Szerbiában ma 170, háromezernél több lelket számláló falu van, mindegyikükre jellemző, hogy kevesebben lakják, mint fél évszázada. Ebből a 170 faluból 120 Vajdaságban, 50 Közép-Szerbiában helyezkedik el. Az elmúlt ötven év alatt 300 ezer ember hagyta el e településeket, eszerint átlag legalább a harmadával fogyatkozott a népesség valamennyi említett helyen. A Politika napilap által közölt összefoglalóból kiderült, hogy Szerbcsernyén például 8200-an éltek 50 évvel ezelőtt, ma 3700-an lakják – a lakosság több mint a fele „hiányzik”. A Zombor és Hódság közötti Szilberek egy másik példája annak, hogyan lehet viszonylag rövid idő alatt elveszíteni a népesség felét: 6000-ről 2900-ra csökkent ugyanebben az időszakban a lakosok száma. Péterréve is a negatív rekordok élvonalában áll, hiszen a korábbi 10 600 fő helyett ma 6400 lakja.
A népesség fogyatkozása azokat a községeket és falvakat sem kíméli, amelyeknek a legnagyobb termőföldterületük az országban. Szivácon, ahol a termőföld meghaladja a 15 ezer hektárt, 3500-zal csökkent a lakosok száma, így ma 8000 körül mozog. Beodra valaha a legnagyobb bánáti falunak számított, lakosságának a száma sajnos 3400 személlyel csökkent a mögöttünk álló évtizedekben.
Ótos András illusztrációja
AZ ÁLLAM TÉTLENKEDIK
A legutóbbi népszámlálási adatok jelezték, hogy Vajdaságban egy négyzetkilométeren átlag 89 személy él, három fővel kevesebb, mint Szerbia egészét figyelembe véve. Megfigyelhető a trend: a falu lakossága menekül a városokba vagy külföldre, a jobb megélhetés, munka reményében. Bánátban a legrosszabb a helyzet ezen a téren. A közép-bánáti Szécsányban ma 25 fő jut egy négyzetkilométerre, Zichyfalván kissé kedvezőbb a helyzet, 30-an laknak ugyanekkora területen. A népsűrűség országos szinten is folyamatosan csökken a falvakban, s mint erről prof. dr. Branislav Đurđev népességkutató a Novostinak beszámolt, Vajdaságban Újvidék, az ország más tájain pedig Belgrád számít a migráció úti céljának. Ezt alátámasztja az az adat is, miszerint a tartományi székvárosban 480 személy él egy négyzetkilométeren. Úgy értékelte, hogy a falvak pusztulását csakis átfogó, jól átgondolt állami intézkedésekkel lehetne megállítani: intenzív és minden egyenlőtlenséget mellőző gazdasági fejlődésre lenne szükség a kisebb településeken. Megítélése szerint az állam már hosszú ideje semmilyen hajlandóságot sem mutat arra, hogy megfontolt intézkedéseket tegyen a falvak életben tartására, így a koncentrált fejlődés esetével állunk szemben, mely elsősorban Újvidékre, Belgrádra és az Újvidék–Belgrád autóút térségére korlátozódik.
A vajdasági népességre vonatkozó, egy másik adat sem nevezhető kedvezőnek: 1.979.389 lakosa van a tartománynak, közülük 320.000-en idősebbek 65 évnél.
AHOVA CSAK IDŐSEK KÍVÁNKOZNAK
Nem csoda, hogy nemrég a szarajevói székhelyű Al-Jazeera hírtelevízió is a vajdasági ingatlanok „fenoménjére” hívta fel a figyelmet, beszámolva arról, hogy egyes bánáti településeken már 1600–5000 euróért takaros házat lehet vásárolni, s nem ritkán kert, gyümölcsös vagy földterület is jár ezért a pénzért. Az egyik nagybecskereki ingatlanügynökség képviselője közölte, hogy a környező falvakban némely utcáknak a felét üres házak alkotják, vannak közöttük nagyobb befektetést igénylő, felújításra váró, de azonnal beköltözhető épületek is. Általában azok vásárolnak manapság a falvakban házat, akik idős korukban távol szeretnének lenni a város zajától. A fiatalok most már ritkán érdeklődnek – hangzott el a műsorban.
