2024. április 26., péntek
ÖRÖMHÍR

Mire vagy képes

Mire volt képes egy anya, vagy mire képes egy anya? Mit tett vagy tett értünk életünk minden napján? – erre ki-ki válaszolni tud saját édesanyjára gondolva. Május van.

Gyönyörű színekbe öltözik a természet. Az év legszebb hónapjában, Mária hónapjában Jézus édesanyjának közbejárásáért imádkozzuk a májusi ájtatosságot. A hónap első vasárnapján, anyák napján – Magyarországon 1925 óta ünneplik – köszönetet mondunk égi édesanyánknak, valamint felköszöntjük a földi anyánkat is, ha még az élők sorában van, ha már sajnos nincs, akkor imádkozunk érte.

A nehéz helyzetekben bátorít édesanyám helytállása, mások helytelen választásaiból pedig tanulni akarok, hogy az élet csapdáiban mégis az evangéliumban ajánlott keskeny utat tudjam választani, azt a nehezebbet, amely célba vezet.

Igen, nem szégyellem bevallani, kell a bátorítás. A jó példa. A mai korból. Hogy ne adjam fel küldetésemet feleségként, édesanyaként, amikor nehéz. Hogy egy édesanya számára semmi sem lehetetlen ma sem, bizonyítja Szent Gianna Beretta Molla élettörténete.

Az olaszországi orvosnő nem a mesék világából lépett elő, mégis igazi hősnő volt. Meghozta a legnagyobb áldozatot azokért, akiket önmagánál jobban szeretett. Gianna Beretta Mollát Pietro, a mérnökférj ragyogónak, szépnek, intelligensnek, jónak tartotta. Modern, elegáns feleségnek, aki gépkocsin járt, szerette a hegyeket, nagyszerűen síelt, kedvelte a virágokat és a zenét, szívesen utazott.

A házasságukban egy fiú és két lány született, amikor azonban 39 éves korában negyedszer is anyai örömök elé nézett, kiderült, egy daganat gátolja a magzat normális fejlődését. Ennek ellenére azt akarta, hogy megmentse magzatát, élete kockáztatása árán is.

Helyes-e megmenteni egy gyermeket, s közben édesanya nélkül hagyni másik hármat?

Gianna 13 gyermekes családban nőtt fel. Szülei, a lombardiai Maria és Alberto Beretta rendkívüli emberek voltak. A betegségek és más megpróbáltatások ellenére a gyerekek derűs, nyugodt légkörben nevelkedtek. Gianna gyermekként az édesanyjával, később pedig felnőttként mindennap misére ment, és magához vette Jézust. Rendszeresen imádkozott, és napról napra felismerve Isten akaratát, teljesítette azt orvosi hivatásában, a férjével, a gyermekeivel való kapcsolatában, a fiatalokkal való munkájában, a szegények megsegítésében. És tette mindezt jól, bátran, derűsen és szívesen. A megfeszített és feltámadt Úrra figyelve élt, ezért volt képes feláldozni a saját életét a negyedik gyermekéért. Erős lelkű asszony, igazi anya volt, aki jobban szerette gyermekeit, mint önmagát (vö. Magyar Kurír és Giuliana Pelucchi: Élet az életért. Agapé, 1997.).

Három gyermekük, Pierluigi, Maria Zita és Laura, valamint két spontán abortusz után ismét anyai örömök elé nézett. Az örömbe azonban üröm vegyült, amikor kiderült, rosszindulatú méhdaganata van. Az édesanyának, aki gyermekgyógyász volt, három lehetőség közül kellett választania: vagy sebészeti beavatkozással eltávolítják a daganatot a magzattal és a méhhel együtt, s akkor nem születhet több gyermeke; vagy a későbbi szülés lehetőségét meghagyva, abortálni kell a csecsemőt, és kiműteni a tumort; vagy a születendő gyermek életét meghagyva csak a daganatot kell operálni. Gianna az utóbbi, a legkockázatosabb mellett döntött, mert Istentől azt kérte mély bizalommal, hogy egészséges gyermeket szüljön.

A férj később elmondta, felesége határozottan kérte, ha döntenie kell közte és a gyermek között, válassza a gyermeket. 1962 nagyszombatján császármetszéssel egészséges kislányuk született, aki később a Gianna Emanuela nevet kapta a keresztségben. Az édesanya azonban minden orvosi kezelés ellenére nyolc nappal később meghalt. Az édesapa, aki nagy kort ért meg, 98 évet, felnevelte a négy gyermeküket. A kislányból orvos lett. Idősebb testvérei a papi-szerzetesi hivatást választották.

Gianna Beretta Molla orvosnő, feleség és édesanya kimondhatatlanul hitt a gondviselő Istenben. Rá bízta sorsát és családja sorsát. Vajon mi, édesanyák, megbecsüljük-e gyermekünk életét fogantatásától kezdve? És képesek vagyunk-e tanúságot tenni az Isten és az a megfogant élet iránti szeretetünkről?