Amikor februárban a csőd előtti állapotban levő zentai cukorgyárban megmaradt – legalábbis papíron – 110 dolgozót képviselő szakszervezeti alapszervezet elnökével, Gombos Zsolttal a munkások és a gyár sorsáról beszélgettünk, megkérdeztem tőle, hogy mit dolgoznak a gyárban. Azt felelte, hogy várakozó állásponton vannak, annak ellenére bizakodtak, hogy decembertől már nem kapták meg a minimálbért sem. A Miodrag Kostić tulajdonában lévő MK cégcsoporthoz tartozó három cukorgyárat magában foglaló Sunoko fizetést továbbra sem ad a száztíz dolgozójának, de fizetik utánuk a minimálbér szerinti nyugdíj- és betegbiztosítási járulékot. Mit kezdjenek ezzel a munkások, egy dinárt nem kaptak kézhez immár fél éve.
Tavaly már nem üzemelt a gyár (Gergely József felvétele)
A munka nemzetközi ünnepe előtt, a múlt héten nyolcan mondtak föl a sorsára hagyott cukorgyárban. Belefáradtak a reménytelennek látszó várakozásba, vándorbotot fogtak, és más, zömében külföldi megélhetési lehetőség után néztek. A tulajdonosnak éppen ez a taktikája, nem fizet, és majd csak elkotródik a munkásnép a gyárból és persze Zentáról is. Ezzel a multimilliomos, Szerbia egyik leggazdagabb és „legsikeresebb” üzletembere megspórolja a dolgozók után fizetendő végkielégítést, hiszen nem ő mond föl nekik, hanem azok távoznak „önként”. Az államot pedig csak az érdekli, hogy be legyen fizetve az államkasszába a dolgozó utáni járulék.
A szakszervezetek gyakorlatilag tehetetlenek az újgazdagokkal szemben. A cukorgyár szakszervezeti alapszervezetének alelnöke, Pető Zoltán azonban még mindig bízik az újrakezdésben. Ha a tulajdonosi kör rászánná magát, hogy mégis újraindítja a termelést a zentai gyárban, annak a feltételei továbbra is megvannak.
– Tavaly nagyrészt elvégeztük a feldolgozóidény előtt szokásos nagyjavításokat, néhány hét vagy egy jó hónap alatt termelésre kész állapotba tudnánk hozni a gyárat. Igaz, hogy Ljubiša Radenković, az MK cégcsoporthoz tartozó három cukorgyárat magában foglaló Sunoko igazgatója már nem biztatott bennünket, de tőle szeretnénk már hallani, hogy mi lesz a gyárral: beindul a csődeljárás, és a nulláról újrakezdjük, vagy vegye mindenki a kalapját, és ki merre lát, boldoguljon, ahogyan tud. Már többször kértük, hogy üljön le velünk, és mondja el, mit terveznek, milyen sorsot szánnak a zentai gyárnak. Ez a semmilyen állapot senkinek sem felel meg. A fizetési listán szerepelő munkások száma száz alá csökkent, és aki még dolgozóként van nyilvántartva, az is csak ilyen-olyan alkalmi munkákból, feketén dolgozva tud egy kis keresethez jutni – mondta Pető.
Ez az állapot már jogilag is tarthatatlan. Ha egy vállalatot blokkolnak az adósságok miatt, és nem dolgozik, kétszer három hónapig még kérheti a csődeljárás beindításának az elhalasztását. Ez a kétszeri halasztás március végén lejárt, ennek ellenére az illetékes hatóság, a gazdasági bíróság továbbra sem kezdeményezte a zentai cukorgyárban a csődeljárás elindítását.
