Könnyedén.
Akad mindenféle hirdetés. Szóbeli, nyomtatott, cédulára írt az ablakokban, póznákra szögezettek, újságokban megjelentek, hirdetőújságokban nyomtatottak, legtöbb elektronikus formában az interneten.
Egyik ilyen elektronikusban fölbukkan az én nevem is. Kíváncsisággal kukkantok bele.
Tizenkét könyvet kínálnak 299 dinárért. Köztük az Odraz, az én verskötetem, amire valóban szükségem van, ugyanis nem maradt már belőle elajándékozható példányom.
Nyomban megvettem.
Nyomban megkaptam.
Postán.
Az eladót nem láttam.
Még jó társaságba is kerültem. Jeszenyin, Majakovszkij, Desanka, meg nyolc zombori szerző. A dedikációkat tartalmazó oldalakat kitépték.
Az Odrazban – nem.
Szembe néz velem a saját ajánlásom.
Egy közismert zombori újságíróhoz intézett soraim.
Tisztességes, hogy becsületesebb már nem is lehetne.
A vevőnek ismernie kell az eladót, s úgy van rendjén, hogy megtudjam, kinek ajándékoztam a könyvem „bizalommal” – pontosan így írtam az első oldalra.
