Schmidt Mária történész, egyetemi tanár tanulmányt közölt a Látószög című blogon a Soros-birodalom működéséről. Az alábbiakban ezt közöljük folytatásokban.
Ahhoz, hogy Soros kivásárolhassa a baloldalt, és mellékesen a liberalizmust is, szükséges feltétel volt az USA Demokrata Pártjának megvásárlása, amit még a Saturday Night Life szatirikus műsor írói is tényként kezelnek. Műsorukban ezért Sorosról mint „a Demokrata Párt tulajdonosáról” beszélnek. A Demokrata Párt feletti befolyás megszerzésének egyik mérföldköve a 2002-es McCain–Feingold-féle pártfinanszírozási törvény elfogadtatása volt, (Bipartisan Campaign Reform Act of 2002), ami megtiltotta, hogy nagy cégektől, pl. a szakszervezetektől, amelyek hagyományosan a Demokrata Párt legnagyobb támogatói voltak, kampánypénzeket fogadjanak el. A republikánusokat ez sokkal kevésbé érintette, mert ők mindig is elsősorban a gazdag magánszemélyek támogatásaira számítottak. Így a Soros által létrehozott kampánytámogatással és szervezéssel foglalkozó szervezetek életfontosságúvá váltak a Demokrata Párt számára. Mint pl. az 1998-ban alapított MoveOn.org, a 2005-ben létrehozott kaliforniai Courage Campaign, illetve a 2003-ban alapított Center for American Progress (CAP, Bajnai Gordon Együtt mozgalmának támogatója), melynek vezetője az a John Podesta volt, akit utoljára Hillary Clinton kampányfőnökeként azonosíthattunk be. Mára százával vannak olyan Soroshoz köthető „civil” szervezetek az amerikai Demokrata Párt körül, melyek szervezési, pénzszerzési, politikai feladatokat látnak el.
Soros első komolyabb olyan politikacsináló akciója az USA-ban, melynek személyesen is az élére állt, a George W. Bush újraválasztása elleni kampány volt, amibe 24 millió dollárral szállt be. Ez a kísérlete kudarcba fulladt. Barack Husszein Obama megválasztatásával azonban az a rendkívüli helyzet állt elő, hogy Soros céljai, balliberális ideológiai nézetei az USA hivatalos politikájává váltak. Az Obamát megelőző időszakban, ahogy most Trump alatt is, Soros hálózata számtalan esetben állt az Amerika-ellenes erők oldalára, ez a legszembetűnőbben abban nyilvánul meg, ahogy a nyugati baloldal Izrael-ellenes, palesztinbarát szervezeteit támogatja. Soros soha nem támogatta Izraelt, amit azzal indokol, hogy: „Izraelnek van elég támogatója.” Amikor nem az ő embere ül a Fehér Házban, akkor úgy látja, hogy: „Az USA a legnagyobb akadálya egy biztonságos és igazságos világrendnek”, és fontosnak tartja azt is, hogy „Az USA adja fel a privilégiumait”.
Skyfall
Engem Soros a 2012-ben bemutatott 23. Bond-film, a Skyfall főszereplőjére, a Javier Bardem által alakított gonosz, de csúcsokos Silvára emlékeztet, aki megszállottan és elhivatottan tör világuralomra. Soros is megszállottan, és ahogy ő maga mondja: egyfajta messianisztikus elhivatottsággal akarja megvalósítani azt a globális világrendet, azt a globális társadalmat, amely egy globális gazdasági rendet működtet. Számunkra mindez nagyon is ismerősen cseng. Igen, majdnem fél évszázadunk ment rá egy hasonlóan utópikus világmegváltó projektre, amit hasonlóan „elhivatott” emberek kényszerítettek ránk.
Soros szerint neki elég pénze van ahhoz, hogy ne vonatkozzon rá semmilyen játékszabály, és ahhoz is, hogy azokat a szabályokat, amik nem tetszenek neki, megváltoztassa. „Engem a változás érdekel”− mondja. És azt is büszkén jelenti ki, hogy: „Szeretem a felforgató akciókat, amiket gyakran alkalmazok is.” Valóban, szereti és gyakran alkalmazza is őket. Mindenki előtt világos, hogy Soros „civiljei”, vagyis hálózata állt a színes forradalmak mögött Ukrajnában, Grúziában, de Janukovics megbuktatásában is benne volt a keze, ahogy az arab tavaszban is.
Orbánt is meg akarta és akarja buktatni, meg persze Trumpot is. A módszer mindenhol azonos. Befolyást vásárol az értelmiségi világban, a tudományos, az egyetemi és a pénzügyi megmondóemberek között és a médiában. Politikai pártokat, civil szervezeteket épít ki, vesz át. Hálózatot szervez belőlük, és fedőszervekként használja őket. Káoszt és nyugtalanságot szít. Minden eszközzel meggyengíti a regnáló hatalmat. Ha kell, választási csalásra hivatkozik, ha gazdasági nehézségek vannak, arra, ha valami más ürügyet talál, arra. Nagy demonstrációkat szerveztet, vagy ha mások kezdik szervezni, pillanatok alatt rászívják magukat és átveszik az irányítást az ő emberei. A Facebook, a Twitter és a mobilok elterjedése miatt semmi perc alatt hatalmas tömegek mozgósíthatóak, mobilizálhatóak, könnyebb dolga van tehát, mint régen. Huszonöt éve képzi, neveli aktivista hálózatát és médiáját, akiknek segítségével ezekből a demonstrációkból kiindulva, ezekre hivatkozva megpróbálja a rendszert destabilizálni. Radikális utcai harcosaival rendzavarást provokál, hogy káoszt teremtsen. Fontos az is, hogy az a képzet keletkezzen: a regnáló hatalom mindjárt megadja magát, vagy már meg is dőlt, nem ura a helyzetnek. De legalább annyira fontos az az üzenet is, hogy a demonstrálók nincsenek egyedül, mellettük az egész társadalom, sőt az egész világ. Méghozzá a „fejlett”, „mérvadó” része. Ők is úgy gondolkoznak, cselekszenek, ahogy te, mert te és a hozzád hasonlók a történelem „jó” oldalán álltok, a haladást képviselitek.
Nálunk ez az érvelés csak a fiatalokra hat, mi, idősebbek túl jól ismerjük a „haladókat” és azokat, akik a történelmi szükségszerűségről papolnak. Amikor a testvérháborút, a vallásháborút, a határvillongásokat, a gazdasági válságot, a pénzügyi összeomlást, a rend felszámolását sikeresen előidézték, Soros a rendcsináló szerepében lép fel, és segélyt, kötszert és gyógyszert ad, meg osztja az észt, befektet(!), kivásárol és stabilizál, és ami a lényeg: új politikai garnitúrát hoz helyzetbe, olyat, amelyik a „nyitott társadalom” magasztos célját követi, vagyis Soros kottájából játszik. Ilyenkor igazán elemében van. Ahogy ő mondja: „A világnak szüksége van lelkiismeretre, és az én alapítványi hálózatom az.”
Európa destabilizálása az Európai Unió szétbomlasztása igazi nagy falat a számára, de most ez van soron. A 2008-as gazdasági és pénzügyi megtorpanás okozta elbizonytalanodás, az európai politikai elit elfáradása, önmagában is pont elég nehézséget okozott, amit azonban a Soros által támogatott és a hálózata által szervezett migrációs krízis szakítópróba elé állít. A fenti recept figyelembevételével igazán nem nehéz bekalibrálni a Soros által kitűzött célt. A migrációs nyomás fenntartásával és fokozásával kettészakítani az Uniót, a behozott, integrálhatatlan muszlim tömegekkel destabilizálni Európa nyugati felét, keleti felét pedig pénzügyileg kiszárítani. Az így ellenállásra képtelen kontinensből aztán igazi nyitott társadalmat szervezhetnek majd Soros szervezetei: a „civilek”, az összes ballib segítségével. Ehhez persze az kell, hogy nyitottságuk oltárán feláldozzák maradék identitásukat, és lemondjanak mindenről, ami azzá tette őket, amik.
Még szerencse, hogy Soroson és aktivistáin kívül mások is vannak a pályán. Azok, akik nem dőlnek be a progresszív, világmegváltó szirénhangoknak, és pontosan tudják, hogy hívószavaik: a demokrácia, a fékek és egyensúlyok, az emberi jogok, a szólásszabadság és a tanszabadság az ő szájukból pont annyit ér, mint az egykori kommunistákéból. Vagyis: semmit. Hiteltelenek, és álságosak. Nem tűrik a vitát, a nyílt beszédet, az érveket. Sajnálom a balosokat. A Sorossal kötött frigyükbe bevitték mindenüket, amijük maradt. A kisemberek vágyait, törekvéseit. Cserbenhagyták őket és lemondtak érdekeik képviseletéről és védelméről. Sorostól cserébe pedig nem kaptak mást, csak pénzt. Az pedig soha nem elég, és mindig többen vannak, akik igényt tartanak rá, mint ahányan kapni akarnak belőle. És miután elfogy, nem marad semmijük, és odalett az önbecsülésük is.
A 2010-es Fidesz-győzelem nem várt akadályokat gördített a hazánkban 2002 óta feltartóztathatatlanul terjeszkedő Soros-birodalom elé. A magyarországi ellenszél azért is bírt és bír különös jelentőséggel, mert mint említettem, Soros emberbaráti operációja innen indult, és a CEU révén itt van utánpótlásképző bázisa is. Ha a CEU-ra ugyanazok a törvények vonatkoznak majd, mind a többi egyetemre, az azt az üzenetet hordozza, hogy Soros György mégsem mindenható, és nem is sebezhetetlen. Ez pedig amilyen jó hír a számunkra, annyira tűrhetetlen az ő és aktivistái számára.
A sorosizmus
Már utaltam rá, hogy Soros évek óta nyílt politikacsinálóvá vált az USA-ban is. Hatalmas összegekkel támogatta Hillary Clintont, Trump győzelmét személyes kudarcként élte meg, ezért célul tűzte ki a megbuktatását. Szervezetei napi szinten próbálják destabilizálni az USA megválasztott elnökét, folyamatosan támadják, kétségbe vonják legitimitását, alkalmasságát, hazája iránti lojalitását. Mindezt az általa térségünkben már többször sikerrel alkalmazott és szervezeteivel jól begyakorlott receptet követve teszik. Hasonlóan ahhoz, ahogy Macedóniában vagy éppen Szerbiában. A színes forradalmakban, Grúziától, Ukrajnáig elég tapasztalatot gyűjtöttek. Ahogy a Balkánon is, hiszen Soros alapítványai 2003 februárjától kezdve Belgrádban képezték ki azokat az aktivistákat, diákokat, civileket, akik a „békés forradalom” projektjét kivitelezték, és Sevardnadze helyett Saakasvilit ültették Grúzia élére. De nem volt ez másként Juscsenko megbuktatásánál, vagy az Orbán ellen indított destabilizációs kísérletek esetében sem.
Soros oktatási vagy pontosabban képzési programjai, befolyásolási projektjeinek egy jelentős része arra irányul, hogy a világ legkülönbözőbb helyein a sorosista világnézetet vallók nyerjék a választásokat. Ezért hatalmas összegeket áldoz azoknak a „populista” politikusoknak a meggyengítésére, akik szembeszegültek a tömeges bevándoroltatással és a globális világerők térnyerésével, és kiállnak nemzetük szuverenitása mellett.
A Soros-agytrösztnek számító Open Society Foundation „bizalmas” dokumentumaiból egyértelműen látszik, hogy például az Athena Intézeten keresztül, melyben Meszerics Tamás (LMP) együtt dolgozik Szelényi Zsuzsannával (Együtt), csak 2013-ban 35 ezer dollárt költöttek a magyar populista hangok ellehetetlenítésére. További 100 ezer dollárt kaptak az unió különböző „független” intézetei arra, hogy régiónk populizmusa ellen harcoljanak. Soros összesen 6 millió dollárt adott 90 különböző intézetnek arra, hogy a bevándorlást igenlő pártok mellett kampányoljanak a 2014-es európai uniós választásokon.(http://dailycaller.com/2017/04/05/leaked-docs-show-how-soros-spends-big-to-keep-populists-out-of-power-in-europe) A Wikileaksre kirakott fent idézett dokumentumokról érdekes módon egyetlen beszámoló sem jelent meg sem a New York Timesban, sem a CNN-en, de még csak a Washington Post vagy a CBS News híreiben sem.
Soros mintegy száz országban van jelen. Amit képvisel, és amit hálózatának tagjai képviselnek, az a nemzeti szuverenitás lebontása, a globális cégek érdekeinek képviselete, a „fejlett nyugat” szempontjainak elsőbbsége. És egy olyan ideológiai mix: a sorosizmus, ami mára elszívta a levegőt a baloldaltól és a liberalizmustól. Ami helyette van, az a Soros-féle utópikus, globalista értékvilág, ahol a „világ proletárjai” helyett a „világ globalistái” egyesülnek üzleti érdekeik képviseletére. Megvásárolták maguknak a baloldalt és a liberalizmust, értékeiket kisajátították és átpozicionálták, hogy a globális migráció és a globális piac érdekeinek szolgálatába állítsák. Mindenki, aki továbbra is kitart a nemzeti szuverenitás, a nemzeti érdekek képviselete mellett, vagyis azokat a rétegeket, tömegeket akarja szolgálni, akik választott képviselőiken keresztül tudják csak érdekeiket érvényesíteni, azokat populista, fasiszta, náci jelzőkkel illetik. Legyőzésükre és kiiktatásukra pedig egyaránt mozgósítják velük szemben hatalmas pénzügyi erejüket, és civileknek álcázott harcra kiképzettjeiket. Ezt tapasztalta meg a migrációs válság óta régiónkban Románia, Macedónia, Lengyelország, Szlovákia és mi is, már sokadszor. De kapott ízelítőt belőle az USA is, nem is olyan régen, Fergusonban, St. Louis elővárosában, ahol 2014 nyarán Soros dollármilliókat költött arra, hogy az egész USA-ból odaszervezze fizetett agitátorait, a balos Berkeley Egyetemtől a New York-i Brooklynig. Heteken át tartó tüntetéseket, zavargásokat rendeztek, hatalmas médiakampánnyal kísérve, hogy bizonyítsák: Fergusonban intézményesült a rasszizmus. Kampányuk nem érte el a kívánt célt, mert a szinte csak feketék lakta városrészben újraválasztották azt a fehér polgármestert, akit Sorosék főrasszistának kiáltottak ki.
Befejező része hétfői számunkban
