A Tartományi Ombudsman hivatalának, a Nemzetközi Politika és Gazdaság Intézetének (IIPE), valamint a Hanns Seidel Alapítvány szerbiai és montenegrói hivatalának közös szervezésében Migráció mint biztonsági kihívás címmel megtartott háromnapos nemzetközi konferencián a sajtószekcióban bemutatták Ankica Draginnak, a tartományi ombudsman sajtóügyekkel megbízott munkatársának a felmérését a média magatartásáról a migránsválság folyamán. Lapunknak nyilatkozva Ankica Dragin elmondta, azt szerette volna kideríteni, hogy az „elektronikus kütyük” korszakának átlagembere, aki okostelefonjával bármikor és bárhol elérheti az általa keresett információkat, milyen forrásokból, illetve milyen tartalmú írásokból tájékozódik – vagy tájékozódhat – egy, a migránsválsághoz hasonlóan érzékeny témáról. Arra volt kíváncsi, milyen benyomás alakul ki az átlagolvasóban e hírek „fogyasztását” követően. Egyrészt azokban, akik még életükben nem láttak migránst, másrészt azokban, akik olyan településeken élnek, ahol migránsok is vannak – emelte ki Ankica Dragin. Az adatgyűjtést két frázisnak az internetes keresőbe való beírásával kezdte: „migránsok Magyarkanizsa” és „migránsok Szabadka”. Csak a szerb nyelvű tartalmakra hagyatkozott.
Ankica Dragin: A górcső alá vett 79 írás 97 százaléka közérdekű, ugyanakkor 86 százalékuk eltorzítja a valóságot (Gergely Árpád felvétele)
– Azokat a médiatartalmakat használtam fel, amelyek a kereső első öt oldalán megjelentek. Persze a tanulmányban tágabbra kellett fogni a média fogalmát, mint azt köztájékoztatási törvény teszi. Számomra az volt a legfontosabb, hogy kiderüljön, milyen tartalmakat olvashatnak a médiafogyasztók. Szerettem volna kideríteni, hogy milyen színben tünteti fel a média a migránsokat, milyen képet fest róluk, mennyire tartják be a médiumok a köztájékoztatási törvényt, az újságírók etikai kódexét, és hogyan befolyásolják a médiatartalmak a médiafogyasztókat, elsősorban azokat, akik a migránsválság által érintett településeken élnek. Azt hiszem, felesleges megindokolnom, hogy miért éppen Magyarkanizsát és Szabadkát választottam kiindulópontként. Összesen 79 írást elemeztem – ezek 32 különböző médiában jelentek meg –, nemzetközileg is elismert mércék és tanulmányok segítségével. Abban voltak a segítségemre, hogy sikerüljön feltárnom a médiatartalmak esetleges rejtett üzeneteit. Hatalmas segítségemre volt Gabriela Jacomella olasz újságírónő tanulmánya is, aki lenyűgöző tapasztalattal rendelkezik. Kiemeli, hogy tudósításaiban a média egyaránt a közönség is, az esetek többségében nem a tényekre, hanem saját benyomásaira hagyatkozik. Ez a megállapítás különösen felkeltette érdeklődésemet. Ami a felmérés eredményét illeti, talán arra lenne érdemes elsőként rámutatni, hogy a vizsgált 32 média közül 18 a bulvár kategóriájába tartozik. Azt is leszögeztem, hogy a górcső alá vett 79 írás 97 százaléka vitathatatlanul közérdekű, ugyanakkor 86 százalékuk eltorzítja a valóságot. Ezekben a migránsokat, személyes ismertetőjegyeik és számuk alapján, nagyobb veszélyként tüntetik fel, mint az a valóságnak megfelel. Ezekben az írásokban a migránsokat kiegyenlítik a veszéllyel. Emellett a szóban forgó médiatartalmakban a migránsokat nevezik meg a helyi feszültségek egyetlen és kizárólagos kiváltójaként, arról viszont megfeledkeznek, hogy humanitárius szempontból válságba került emberekről van szó. Az állami szféra illetékeseit a sajtó úgy tüntette fel, mint azt a szubjektumot, amely korlátozott lehetőségei ellenére mindent megtesz a válság kezelése érdekében. A szövegek 83 százaléka bizonyult szenzácionalistának. A hatásvadász jelleget nyelvi, stiláris eszközökkel és fényképekkel érték el: egyrészt túloztak a migránsok számával, illetve az általuk elkövetett szabálysértésekkel, valamint a bűncselekmények elkövetésével gyanúsítottakkal kapcsolatban, és az általánosítás hibájába estek. Például Szabadkán a nemi erkölcs elleni bűncselekményből nemi erőszak lett. Kiderült, hogy a vizsgált szövegek 87 százaléka válthat ki indokolatlan félelmet az olvasókban, újabb tíz százalékuk burkolatlanul, a kilencvenes évek tapasztalataira emlékeztetve próbál pánikot kelteni, a fennmaradó 2 írás – 3 százalék – közül egy hatásvadász, egy másik pedig pozitív hírként tálalja, hogy Magyarkanizsán „szerencsére” nem lesz befogadóközpont, anélkül, hogy megmagyarázná, ez csak azt jelenti, hogy a migránsok más településekre, inkább Szabadkára kezdtek összpontosítani, így valójában nem tűntek el az emberek mindennapjaiból – taglalta Ankica Dragin.
A felmérés megerősítette, hogy a szerbiai polgárok a migránsválságról az interneten elsősorban a bulvársajtóból tájékozódhatnak, és ez addig nem változik meg, amíg a tekintélyes és a szakmai elvárásoknak megfelelő médiumok műszaki megoldásaik átalakításával nem válnak a mostaninál jobban elérhetővé az online felületen – szögezte le Ankica Dragin, és hozzátette, hogy a bulvársajtóban a válságon van a hangsúly, de a kiváltó okokkal, a mozgatórugókkal, vagy a politikum, illetve a társadalmi tényezők szerepével nem foglalkoznak, és a migránsokat is csak ritkán szólaltatják meg.
