A huszonnegyedik órában járunk, hogy mentsük a még menthetőt, a kiveszőben levő őshonos Kárpát-medencei gyümölcs- és fafajtákat. Az utóbbi években rohamos ütemben csökken a régi gyümölcsök száma a példátlanul gazdag élővilágáról ismert, Kárpátokkal övezett medencében. Szerencsére nincs minden veszve, vannak még, akik a szívükön viselik a bőralma, a karácsonyalma, a vérkörte, a csibelábú körte és más mesebelien hangzó magyar tájfajták sorsát. Az őshonos gyümölcs- és fafajták megőrzésére – Zala megyéből kiindulva – mozgalom indult, s ma már ott tartunk, hogy a Kárpát-medencében 150 génbank működik a régi gyümölcs- és fafajták megmentésére. A génbankként működő tündérkertek – mindig más helyen – éves találkozókat tartanak.
A tevékenység nemcsak a Kárpát-medence tájgazdagságának a megőrzése miatt fontos, hanem azért is – ezt már Áder János államfő mondta a Pilisi Parkerdő Zrt. Budakeszi Tündérkertjében járva kedden –, mert ezek az őshonos növények olyan tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyekre egyre inkább szükség lesz a klímaváltozás miatt, például nagy a szárazságtűrésük.
A gazdag, de a pusztuló vidéki világ gyümölcsfajtáinak megőrzése volt a célja az első Tündérkertek megálmodóinak, Szarvas József színésznek, Kovács Gyula pórszombati erdésznek és Ambrus Lajos írónak. Kovács Gyula a Göcsejben kezdte az ősi magyar gyümölcsfajták gyűjtését és megmentését. Abban a Göcsejben, ahol húsz év alatt ötven fajtával csökkent a gyümölcsök száma. Példáját követve immár az egész Kárpát-medencét átszövő hálózat jött létre: 150 gyűjteményben összesen több mint 3000 régi magyar fajta egyedeit őrzik és ápolják. Kovács Gyula pórszombati Medes-hegyen található birtokán létesült az első génbank, ma már az itteni gyűjteményben több mint 1300 körtefajta, 1100 almafajta van, 200 és 300 közötti a cseresznyék és a szilvák száma, de van több tucat meggy, naspolya, birs, berkenye és barack.
Kovács Gyula akkor kezdett az őshonos fajták megőrzésének szükségességével foglalkozni, amikor az 1980-as években erdészként a Göcsej szívében látta a gyümölcsfákat és a régi kultúra emlékeit is elpusztulni. Úgy vélekedett, hogy a hihetetlen gazdagságú vidéki világból valamit meg kell őrizni, és ehhez végül nem egyedül fogott neki, társakat keresett hozzá. Ma már a Kárpát-medence minden térségében létrehozták a Tündérkerteket.
Szarvas József, a Tündérkert másik alapítója, Kovács Gyula erdész szakmai támogatásával, 2009-ben alapította Vas megyei portáján a Tündérkertet. Azóta minden évben annyi őshonos gyümölcsfát mentenek be a kertbe, ahány gyermek az előző évben a faluban született, így a Vas megyei településen nincs olyan gyermek, akinek a gondjaira, gondnokságára ne lenne bízva egy-egy őshonos gyümölcsfa.
Gazdasági szempontból is indokoltnak mondható ez a nemes tevékenység. A magyar agrártárca korábbi közlése szerint a nemesítési alapanyagként is szolgáló genetikai alapanyagok eltűnése veszélyezteti a változó körülményekhez alkalmazkodó újabb fajták előállítását. A mezőgazdaságban használt fajták viszonylag rövid idő alatt – akár egy évtizeden belül is – kicserélődhetnek és eltűnhetnek, például a változó piaci igények, gazdaságpolitikai döntések miatt. Ennek érdekében kulcsfeladat a mezőgazdasági és élelmezési célú genetikai erőforrások megőrzése, ezen belül a helyi körülményekhez alkalmazkodott fajták felelevenítése, továbbá néhány egyeduralkodó világfajta mellett a régebben elemző gazdag fajtaválaszték alkalmazása is fontos.
