Paterson, 2016. Írta és rendezte: Jim Jarmush. Versek: Ron Padgett. Fényképezte: Federick Elmes. Vágó: Affonso Gonçalves. Zene: Jim Jarmush, Carter Logan és a Sqürl. A főbb szerepekben: Adam Driver, Golshifteh Farahani, Nellie.
Paterson elindul szokásos reggeli útján, autóbusza végiggördül az utcákon, halkat pittyen, amikor valaki le akar szállni, útja lassított film, végtelen slow motion, mellette a taxik is csigaként kúsznak el, és a film csak akkor áll be a rendes (amúgy sem turbó) sebességére, amikor hősünk hátrapislant, és egy ikerpárt lát az első üléseken. Paterson láthatólag megnyugszik, és a nap visszazökken a rendes kerékvágásba.
Ez a jelenet édesbús tempójával, különös motívumaival és a búsképű főhőssel akár előzetese is lehetne Jim Jarmush legújabb filmjének.
A már emlegetett Paterson (Adam Driver, akit legutóbb Kylo Renként láthattunk a Csillagok háborúja-saga legújabb epizódjában) Patersonban él, és többnyire a Paterson nevű gigantikus poémát olvassa. Emellett városi buszsofőrként dolgozik, és minden szabad percében verset farag jegyzetfüzetébe. Emellett elviseli, hogy kedvese, Laura (Golshifteh Farahani), a festő-country-énekesnő fekete-fehérre pingálja az életét, beleértve a falakat, a muffinokat és a ruháját. Emellett sétálni jár Marvin nevű kutyájával, akinek véleménye van az életről és az egyenesen álló postaládákról. Emellett esténként megiszik egy sört egy bárban.
Ennyi. Paterson élete a holywoodi film szemszögéből szemlélve az átlagember rémálma, merthogy egész egyszerűen semmi sem történik vele. Ez a semmi a kócos-ősz hajú rendező ’84-es filmjét juttatja észbe, a Florida, a paradicsomot, amely épp azt tételezte, milyen unalmas és kiüresedett is valójában a prospektusokban feltünedező New York-i utca, a floridai tengerpart. Egy merő csömör volt az egész. (Félre ne értsük egymást: nemes csömörről, őszinte csömörről beszélünk, nem a tehetségtelenségből fakadó ürességről.)
A mechanizmus, amely a Florida főhőseit a kalandvágy felől az unalom szakadékának szélére vezényelte, igazából pont fordított, mint a Paterson bölcs következtetése. Paterson világa ugyanis a költészet és a valóság (na ja, Dichtung und Wahrheit) között ingázik. A legprózaibb foglalkozást űző főhős mégiscsak szerelmes verseket ír egy gyufásskatulyáról, mielőtt lassan gördülő járgányával végigtapossa a várost, még ha hírnév után ácsingózó asszonya kérése ellenére sem szeretne egy Xerox elé állva másolatokat készíteni füzetéről.
A költészet magánélet, privát, szinte titok.
És hát ezt a titkot fedezhetjük fel ebben a semmiben, ebben a tátongó, önismétlő cselekménysorban, amely hét minimalista zenével aláfestett napra osztja fel a filmet, és amely kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyanazt az egy napot rajzolja elénk egyre növekvő fekete-fehér falakkal, muffintömeggel, egy kocsmai szerelem röpke intermezzóival. Márminthogy mindebben a költészetet fedezhetjük fel. A mindennapok mókuskerekében ugyanis kibomlik a Vers: a buszon ülő kölykök és fiatal anarchisták szavaiban, a nagymenők kutyák iránti szeretetében, a játékpisztolyt ragadó reménytelen szerelemben, a sörhabban, a mosodában rappelő kapucnis alakban, és minden ikerpárban, amely felbukkan Paterson utcáin (eláruljuk, van belőlük egynéhány). Paterson kopott falai és üres útjai amúgy is bevonultak már a világirodalom történetébe: az amerikai vers egyik legjelentősebb, monumentális műve pont William Carlos Williams e városról szóló majd’ háromszáz oldalas modern költői eposza.
Míg a pályája elején álló Jarmush az izgalmasnak ígérkező világot mutatja fel dögunalomnak, itt pont fordított a helyzet: a mindannyiunk számára taszító unalom repedéseiben egész verseskötetek lapulnak! Mert titkos notesszel a hátizsákban járnak a japán turisták, az anyukájukra várakozó kislányok, és egy idő után az az érzésünk támad, hogy annál is titkos versesfüzet van, aki nem is tud róla.
Lassan hömpölygő, türelmet követelő film a Paterson, amelynek egy ideig nehezen befogadható a tempója, ám amikor a hírhedt jarmushi zen elkapja az embert, utána napokig nem tud szabadulni a hatásától. Mint egy jó verseskötet. Vagy egy kellemes tavaszi buszozás.
