A legnagyobb titokban ült össze márciusban az a svéd bizottság, amelynek tagjait háborús veszély vagy külső katonai támadás esetén hívják össze. Az 50 parlamenti képviselőből álló csoport megbeszélésén elhangzottakról azonban semmit sem közöltek.
Annyi mégis kiderült, hogy a résztvevők a hadiállapot idején esedékes teendőket gyakorolták. A veszély forrását személyesen a törvényhozás (riksdag) elnöke jelölte meg az ülés után egy nappal. Urban Ahlin kijelentette: a szimulációs gyakorlatot az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokban kialakult feszültségek miatt tartotta meg a bizottság, amely háború esetén a parlamentet helyettesítené. Szerinte a nemzetközi diplomáciai és biztonsági légkör romlása is hozzájárult ahhoz, hogy húsz év óta először riadóztatták a válságstábot.
A svéd–orosz viszony az utóbbi évtizedekben nem volt annyira kiélezett, mint Moszkva és a három balti szovjet utódállam (a NATO-tag Észtország, Lettország és Litvánia) kapcsolata. Időnként a svéd partok közelében ólálkodtak ugyan hívatlan orosz tengeralattjárók, és ebből olykor nagy hírverést csapott a média, de a kutatóakciók mindig eredménytelenül értek véget.
A Krím-félsziget 2014-es orosz bekebelezése óta azonban megszaporodtak az incidensek a Balti-tenger térségében. A környező országok nyugtalankodni kezdtek az orosz katonai aktivitás erősödése miatt, közben egyre jobban kiéleződött a NATO és a Kreml viszonya is.
A Lengyelország északkeleti határa és Litvánia közé beékelődött – orosz fennhatóságú – kalinyingrádi területen állomásozó haderő mozgolódása csak olaj volt a tűzre. Az aggodalmat a semleges Svédországban pedig fokozta, hogy 2014 őszén behatolt egy titokzatos tengeralattjáró a Stockholm közeli szigetvilágba. Orosz harci gépek ugyanakkor megsértették Észtország, valamint Svédország és Finnország légterét.
Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik tanácsadója közben megfenyegette Észtországot és Lettországot. Szergej Markov 2014 végén azt üzente, hogy háborús konfliktus esetén „nem marad belőlük semmi”, eltűnnek a föld színéről. Észak-Európában, de főleg a három balti országban azóta egyre nagyobb a nyugtalanság a térségbeli orosz katonai aktivitás erősödése miatt. A régióban nemcsak aggodalmat keltett az ukrajnai krízis, hanem óvatossá tett minden államot.
Még Svédországot is, amely több mint 200 éve nem háborúzott, s nem is szeretné, ha a területén fegyveres konfliktus dúlna. Bár nem tagja a NATO-nak, folyamatosan erősíti együttműködését a szövetséggel, amellyel 1994-ben békepartnerségi szerződést kötött. A riksdag tavaly májusban pedig törvénybe iktatott egy megállapodást, amelynek értelmében – kormányzati beleegyezés esetén – a NATO hadgyakorlatokat tarthat az országban, és válság idején katonai szállítások lebonyolítására használhatja annak a területét. A dokumentum jóváhagyását a külföldi hatalmak fokozott kémtevékenységével, a Kreml politikájának megváltozásával, Oroszország ukrajnai beavatkozásával és a svéd légtér ismételt orosz megsértésével indokolták a képviselők.
Szakértők szerint a NATO-val 1994-ben kötött békepartnerségi megállapodással véget ért a svéd semlegesség korszaka, hiszen az ország már túl közel került a szövetséghez.
Moszkva emiatt élénken figyel Svédországra, sőt szép csendben egyre több bosszúságot és gondot okoz neki. Elsősorban a kibertérben végrehajtott akcióival.
A svéd kémelhárítás szerint tavaly már százezerszer csaptak le idegen hekkerek az országra, hogy bizalmas és titkos információkat szerezzenek meg. Nyilván oroszok is voltak közöttük, akik akár kémszervezeteknek is dolgozhattak.
Stefan Löfven svéd miniszterelnök az infrastruktúra elleni orosz számítógépes támadásoktól tart leginkább, s attól, hogy a Kreml álhírek terjesztésére épülő (propaganda)hadművelettel akarja destabilizálni a hazáját. Stockholm nem titkolja, hogy az oroszok már eddig is beavatkoztak a svéd belügyekbe. Például akkor, amikor álhírekkel próbálták az országot destabilizálni, s meghiúsítani a NATO-val kötendő megállapodást.
A kormányfő az év elején új biztonságpolitikai stratégiát jelentett be, válaszul az orosz törekvésekre. Már akkor kilátásba helyezte a hadsereg megerősítését, a védelmi költségvetés növelését és a hadkötelezettség visszaállítását 2018-ban, mintegy jelezve: nem adják meg magukat, ha támadás érné az országot.
Azóta változott a terv. Peter Hultqvist védelmi miniszter ugyanis március elején már arról számolt be, hogy 2017 nyarától vezetik be a nyolc éve megszüntetett kötelező katonai szolgálatot. A döntést Moszkva magatartásával indokolta, így a Krím annexiójával és a „közeli szomszédságban” tartott orosz hadgyakorlatokkal.
Bár Löfven a közvetlen katonai támadás lehetőségét „továbbra is valószínűtlennek” tartja, kormánya nem tétlenkedik. Tavaly például csapatokat telepített az ország stratégiailag fontos pontjára, a Balti-tengerben fekvő Gotland szigetére, miután híre ment, hogy az oroszok a terület elfoglalását gyakorolták.
A svéd polgári védelem is éberségre intette a lakosságot. A 2016-os karácsony előtti körlevelében pedig azt írta a települési önkormányzatoknak, hogy legyenek „felkészülve a háborúra”. Azt tanácsolta nekik, hogy még több óvóhelyet alakítsanak ki, s ne zárják be a bevetési központokat, se a többi, hasonló létesítményt.
