A Művelődési Ház és az Arcus Környezetvédő Egyesület által közösen szervezett Topolyai Téli Esték elnevezésű előadássorozat keretén belül dr. Gallé László, a Szegedi Tudományegyetem TTIK nyugalmazott, Széchenyi-díjas és Aranyrakéta-díjas (a legnépszerűbb egyetemi oktató) tanára, tartott előadást Biodiverzitás, pszeudodiverzitás, ökológiai komplexitás címmel a minap.
Fotó: Sihelnik József
Ezekkel a tudományos kifejezésekkel a hallgatóság zöme minden bizonnyal keveset találkozott a mindennapi életben, így dr. Gallé már az előadás kezdetén kitért a diverzitás fogalmának tisztázására. A diverzitás nem más, mint maga a sokféleség, vagyis az a tény, hogy sok, egymástól különböző faj létezik. Egy adott fajon belül is megfigyelhető a sokféleség, hiszen a fajok egyedei egymástól is különböznek, eltérnek.
A sokféleséggel már Darwin is foglalkozott. A XX. század közepe és vége között azonban meglehetősen csökkent a sokféleség, amiről Juhász-Nagy Pál Eltűnő sokféleség címmel könyvet írt, ami mintegy húsz évvel később, a szerző halála után jelent meg. Később az amerikai Edward O. Wilson szintén szentelt egy tudományos művet ennek a témának, melyben megalkotta a „biodiverzitás” kifejezést.
A biodiverzitás több formája ismeretes. A taxonómiai sokféleség a rendszertani csoportok számát tartja számon. A fajdiverzitás az egy területen élő fajképviseletek számával foglalkozik. A genetikai diverzitás a populáción belüli genetikai sokféleséget tanulmányozza, de beszélhetünk még a közösségek populációk szerinti diverzitásáról is. Ez utóbbit dr. Gallé László az ültetett nyárerdők példáján magyarázta. Egy közösségben a diverzitás lehet kicsi vagy nagy. Az ültetett nyárerdőkben a diverzitás kicsi, mivel csak egy faj van jelen. Viszont, ha beültetünk a nyárfák közé más fafajokat, attól eltekintve a diverzitás még kicsi marad, mert túlnyomó többségben még mindig a nyárfák lesznek. Ebben az esetben nemcsak a fajok számát kell szem előtt tartani, hanem a kiegyenlítettségüket is – más fajok egyedszámának növekedésével érhető el. A pszeudodiverzitást az előadó a kunhalmok példáján magyarázta. Egy-egy kunhalmon fellelhető fajok és egyedeik közé a versenyképes gyomok is betelepülnek. Ezzel első ránézésre nő a közösség sokfélesége, viszont megtörténhet, hogy a betelepült gyomok kiszorítják az eredetileg ott élő fajokat, továbbá megjelenésükkel semmiféle előrehaladás nem történik, mivel ezek a növények minden alkalommal „értéktelenek”, nem illeszkednek például a kunhalmok ökoszisztémájába.
A professzor úr előadásában elmondta, hogy jelenleg a tudomány 1,5 millió fajt tart számon, de nagyon sok olyan faj él a földön, amit még a tudomány nem fedezett fel, és talán soha nem is fog. Jelen pillanatban a rovarok a legnépesebbek, gyakorlatilag ők a bolygó uralkodói. Kitért arra is, hogy mely fajok pusztultak ki, ezáltal csökkentve a sokféleséget. Mindenki számára ismert a dodó, az erszényes farkas, vagy a quagga, de kipusztult sok lepkefaj, békák, számtalan madárfaj, és sok emlős is. A mára már eltűnt fajok kipusztulását részben az ember okozta vadászattal, az élőhelyek megszüntetésével, valamint idegen fajok betelepítésével, amelyek kiszorították, illetve elfogyasztották az említett fajok egyedeit.
Okulva elődeink példáján, napjaink emberének azon kell munkálkodnia, hogy a bennünket körülvevő sokféleséget őrizze, és segítse a fennmaradását. Jusson eszünkbe Albert Einstein, aki azt mondta, ha a méhek kipusztulnak, onnantól az emberiségnek csupán négy éve van hátra!
A Topolyai Téli Esték soron következő vendége március 21-én Szekeres Ottó lesz, aki Gyakorlati ragadozómadár-védelem címmel tart előadást 18 órától, a Művelődési Ház kiállítótermében.
