2024. május 5., vasárnap

Szegénység mint ütőkártya

Ha esetleg nem tudtuk volna, hogy a vékony pénztárca erény is lehet, a huszonnegyedik Kopaoniki Üzleti Fórumot követően biztosan tájékozottabbak vagyunk. Aleksandar Vučić miniszterelnök világosította föl a közvéleményt. Azt mondta, nem kételkedik benne, hogy a jövőben mind több külföldi beruházó érkezik Szerbiába, mivel Romániában és Bulgáriában is növekedtek a bérek, így azokban az országokban kevésbé éri meg beruházniuk a külföldieknek.

Szerbia ütőkártyája tehát a szegény munkás. Ebből a logikából kiindulva a kormány elégedett lehet, hiszen minimálbérért dolgozó munkásból még kivitelre is marad. Az államvezetésnek már csak azt kellene kiagyalnia, hogy milyen módszerekkel tartsa a kormányfői logikát fel nem ismerő munkásokat az országban, hiszen ők továbbra is tömegesen menekülnek a magasabb béreket kínáló nyugati államokba. A történet iróniája, hogy a szóban forgó fejtegetés március 8-án hangzott el, ami tágabb értelmezésben nemcsak a nők egyenjogúságért folytatott küzdelmének szimbolikus napja, hiszen a nőnap előtörténete a munkásmozgalmakhoz kötődik.

Az üzleti fórumot követően azt is érdeklődéssel várja a közvélemény, hogy mi történik majd a miniszterelnök bejelentése kapcsán, hogy csökkenni fog a bérekre számított adó. A szóban forgó adókulcsot 2013-ban már csökkentették 12 százalékról 10 százalékra, ugyanakkor ezzel párhuzamosan 22 százalékról 24 százalékra növekedett a nyugdíj-biztosítási hozzájárulás. Elsőre jól hangzik, hogy néhány százalékkal növekedhetnek a bérek, biztosan sokan kezdték már tervezgetni, hogy mit is vásárolnak a majdani „tetemes” többletbevételből, viszont amíg nem derül ki a bérekre kirótt összes teher aránya, jó óvatosnak lenni. Nehogy a végén tovább karcsúsodjon a pénztárca.