A szabadkai téglagyárban még most is ötvennél több migráns él. Vannak akik a hátsó épületben, a mellékhelyiségekben húzzák meg magukat, míg mások inkább a téglagyár körüli erdős részben felállított sátrakban tengődnek.
A kora délelőtti órákban érkeztünk a téglagyárba, a kinti kútnál néhányan mosdottak, mások még hálózsákban aludtak az épületekben, az egyik fiatal migráns éppen burgonyát sütött társainak reggelire. A téglagyár központi részét bontják, mint megtudtuk, egy-két héten belül teljesen lerombolják. A hátsó épületben mintegy két hete még a tűznél melegedtek az akkori lakók, de ma már arról az épületről hiányzik a tető, üszkösek a gerendák, valószínű, hogy tűzeset volt ott. Az úgynevezett hálótermeikben, a földön, ahol alszanak, mindenhol szeméthegyek vannak. Elmondásuk alapján a jelenleg ott lévő csoport néhány napja érkezett a šidi befogadóközpontból, a többségük pakisztáni. Volt, aki a héten már több alkalommal is próbálkozott illegálisan átjutni a határon, de mint mondták, megszigorították a védelmet, emiatt nagyon nehéz átjutni. Ottjártunkkor körbejártuk a környéket és ötvennél is több fővel találkoztunk. Az egyik migráns két hónapja van Szerbiában, úti célja Olaszország, ahol reméli, hamarosan találkozhat családjával. Azt állítják, a befogadóközpontban nincs hely, ezért nem ott vannak. Nem a téglagyár környékén, hanem a Pionir mögötti elhagyott területen délelőttönként élelmet, zöldségfélét, tejet és gyümölcsöt kapnak a humanitárius szervezetektől. Délután kettőkor sikerült jelen lennünk egy humanitárius segélyszolgálat ételosztásán. Külön csomagban volt vöröshagyma és néhány burgonya, másikban pedig gyümölcs, banán, narancs, valamint tej és ásványvíz. A vasútnál több mint kétszázan kaptak a segélyszállítmányból. Többségük bőrbakancsban és meleg kabátban volt, azt mondják, azt is a segélyszervezettől kapták. Csomagosztás előtt már összejött a tömeg és kézről-kézre adták az ukulelét, ami tulajdonképpen a gitár négyhúros változata. Látszólag jó hangulatban voltak, muzsikáltak, énekeltek és mindezt megörökítették iphone telefonjaikkal.
Az a tapasztalat, hogy naponta egyre többen érkeznek Belgrádból Szabadkára. Akik a téglagyár környékén vagy elhagyatott tanyákon húzzák meg magukat, valószínűleg azért teszik ezt, mert nem kívánják felfedni kilétüket, hogy regisztrálják őket a befogadóközpontokban. Embertelen körülmények között múlatják napjaikat, s sötétedéskor vagy egyedül indulnak meg Magyarország felé, vagy akinek pénze van, az embercsempészek segítségével próbál bejutni az Európai Unió területére.