JEGYZETEK A KAROSSZÉKBŐL

A „druszám” kedves barátjának szólított

Árok Ferenc

2017. február 12., 10:33 >> 2017. február 12., 11:33

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A fénykép nem hazudik, de miért is hazudna? Az irigyek nem tudják lenyelni ezt a „kis” kitüntetést a legnagyobb magyar focistától egy ilyen „ki a fenének”!

A napokban volt egy vitám a Puskás Ferencről elnevezett akadémiáról, egy olyannal, aki nem őt, hanem a miniszterelnököt akarta mindenáron keresztre feszíteni! Nagyon cinikusan vigyoroghattam, mert elküldött „oda”, és „útravalónak” olyan dolgokat vágott a fejemhez, melyeket a Szó nem szokott lehozni. Kárörömmel gondolok azokra a percekre, amikor olvassa ezeket a sorokat!

Puskás öcsivel először „száz évvel ezelőtt” találkoztam, mégpedig Belgrádban! A Partizan meghívta a Honvédot egy barátságos meccsre. A két katonacsapat nem telt ház előtt játszott, hanem csurgott ki a nép még az atlétikapályára is. Én is ezek között voltam. Puskás meg a díszpáholyban! Felállt, és integetett percekig. Akkor már Spanyolországban játszott a Real Madridban. Aztán összehozott bennünket a sors a földteke egészen másik oldalán, Ausztráliában. Hol máshol találkozhat egy „spanyol” és egy „szerb”?! Méghozzá mint egy melbourne-i és egy sydney-i lakos, mindkettő futballal kereste a betevőjét! Ő görög csapatnál edzősködött, én pedig akkor még az „enyémeknél”, a magyaroknál.

Az Öcsi szeretett fogadni

Tisztában vagyok azzal, hogy írtam én már arról, hogy Puskás kabátzsebében mindig ott lapult a lóversenylista, és a kutyákra is tett – ha az ember unatkozik, sok marhaság jut az eszébe. Én nem szeretek unatkozni – mondogatta. Igaz, hogy sosem voltam vele se lóversenyen, se másmilyenen, de én sem voltam teljesen mentes a hazárdjátékoktól. Tehát nem játszottam a „fennköltet”, amikor azt kérte, hogy hozzak össze neki egy estét, mert kellene egy kis pénz. Az „est” alatt azt kell érteni, hogy hirdessem meg a Budapest klubban, hogy Puskás-élménybeszámoló lesz ekkor és ekkor.

A kivándorolt magyarok imádták Öcsit. Nagy dumája volt, talán még a játékánál is jobb. Emellett a sör is hozzájárult a mérkőzés „mozdulataihoz”. Régen láttam olyan embert, aki jobban tudott mesélni, meg… de minek mondjam, tudják ezt a szurkolók.

Nemegyszer volt ilyen „öcsis esténk”. S amikor már nem tudtam „összehozni”, akkor azt sugalmazta, hogy szervezzünk egy öregfiúkmeccset. Nagyon jól sikerült, mert más nyelvű szurkolók is eljöttek a meccsre. Történt azonban egy kis „parádé” az ő csapatával, mindenki meg akarta mutatni, hogy mit tud, így neki majdnem nem is jutott labda. Már kezdett mérgelődni, s amikor végre a közelébe került a labda, azonnal felkapta, és odahívott. Aztán olyan hangosan, ahogy tehette, megmondta a véleményét:

– Mondd meg ezeknek a bal+”!’=”, hogy adják már nekem a tököt, hisz azért jött a közönség, hogy engem lásson!

Hát igen, volt valami a mondandójában…

Az asszony mindig mindent jobban tud

Melbourne-ben játszottunk bajnokit, ő a görög csapatot vezette, én az olaszokat. Méterek választották el a játékosok és az edzők padját, tehát tisztán hallottam, hogy mit beszél, de egy szót nem értettem, mert görögül beszéltek, azt azonban már egészen jól megértettem, amikor az asszony bekiáltott neki, mégpedig keresetlen szavakkal:

– Hányszor mondjam még, hogy az a bal.... nem tud játszani?

Hozzáteszem, nem fácánt mondott…

Igen, nem csak ennyivel szokták a nézők illetni a játékosokat, hanem sokkal többel is, és ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megtiltottam a nejemnek, hogy nézze a meccseimet. De persze nemcsak ez, hanem az is, hogy volt egy olyan sorozat, hogy ölni tudtam volna.

Puskás asszonyságot azonban nem lehetett kitiltani semmiből. Legalábbis én így tudom. Két alkalommal találkoztam vele, először a Puskás Akadémia ünnepi megnyitóján, másodszor a FourFourTwo egyik évi ünnepségén. Nagyon kedves és szellemes csevegőtárs volt. Nyugodjon békében. Hozzáadnám még csak azt, hogy Dárdai is ott ült velünk, tehát ment a foci fel is, le is, egész este.

A képet nézegetve úgy döntöttem, hogy a következő felcsúti látogatásomkor magammal viszem a fotót, és felajánlom a stadionban levő kiállítás emléktárgyai közé. Legyen egy olyan is, amelyen Öcsi a saját kezével írta azt, amit ezrek és ezrek szerettek volna tőle kapni.

Ha meg Dárdai is ott lesz, akkor megemlítem neki, jó lenne, ha megtanítaná a srácokat tizenegyest lőni. Szerdán a német kupában ötből csak kettőnek sikerült gólt szereznie…


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége