A megszokottnál hidegebb idő ellenére Szabadkán most is naponta látni kisebb csoportokba verődött migránsokat. Találkozunk velük az utcákon, boltokban, buszokon. A migránsok már hónapok óta a kelebiaiak mindennapjainak részét is képezik, ugyanis a helybeliek a határ-közeli utcákban, az erdőben, úton-útfélen migránsokkal találkoznak. Az emberek aggódnak a közbiztonság miatt, a gyermekek csak szülői kísérettel közlekednek, esténként pedig általában nem hagyják el otthonukat a helyiek, csak az indul el, akinek feltétlenül szükséges.
A nagypapa és unokája melegszenek (Fotó: Gergely Árpád)
Terepszemlénk során először a két határ közötti free shop épületében lévő migránsokat látogattuk meg. Érdekelt bennünket, hányan tartózkodnak az épületben, és mikor tudnak átjutni a magyar határon. Amikor már a határ közelébe értünk, több helyen láttunk kisebb csoportokba verődött migránsokat. Húszas-harmincas éveikben járó férfiak gyülekeztek didergősen összehúzva magukat a hóborította utcán, illetve az erdőben. A két határ között, az egykori free shop elhagyatott épületében három hálónak berendezett, valamint egy konyhaszerű helyiségre bukkantunk, ahol két kis gázpalack szolgált ideiglenes tűzhelynek. A konyha mellett vizelettel teli ásványvizes üvegek sorakoztak. Az elhagyatott épületben Abet Aligasem szíriai menekült kalauzolt bennünket társai szóvivőjeként.
A kétéves ikrek a dermesztő hidegben (Fotó: Gergely Árpád)
A jéghideg épületben többek között egy kétéves ikerpár szüleikkel együtt várta, hogy átléphessék a határt, ugyanis, mint megtudtuk, Magyarországra a kelebiai határátkelőn naponta mindössze öt-hat migránst engednek át, amennyiben rendelkeznek okmányokkal. Az ideiglenes szíriai szóvivőnk elmondása szerint ebben az átmeneti várakozóban, ahogy ő nevezte, csak nagyon rövid ideig, mindössze egy-két napot tartózkodnak társai. Ottjártunkkor az ő becslése szerint tizenöten voltak, de ez a szám hirtelen megnőtt, amikor megérkeztek az Integráció és Tolerancia Humanitárius Központ munkatársai a meleg ruhaneművel, pokrócokkal, mert mindenki igyekezett meleg ruhához, lábbelihez jutni a nagy hidegben. Bár szerettük volna, a központ munkatársai nem nyilatkoztak lapunknak, mert erre nem volt engedélyük. A pincében egy mosógép dobjában készült ideiglenes tűzhely mellett egy asszony a tíz év körüli fiával és egy idősebb ember, az épület mögött pedig mintegy huszonöt fiatal férfi melegedett tábortűz mellett, mások kissé távolabb beszélgettek.
Abet Aligasem egyfajta szervezői munkát végez itt.
– Próbálok segíteni társaimnak szót érteni a szerb és a magyar hatóságok embereivel, mert sokan közülünk nem beszélik az angol nyelvet. Én már tizenöt napja tartózkodom itt, önkéntesen segítek társaimnak. A Vöröskereszt délelőtt két étkezésnek megfelelő élelmet hoz: a reggelit és a vacsorát, és más humanitárius szervezetek is napi szinten jönnek. Tudomásom szerint Szerbiában jelenleg több mint tízezer migráns tartózkodik, ezek közül háromezren nem rendelkeznek személyes okmányokkal. Bulgárián keresztül naponta legalább száz menekült érkezik, a határon pedig naponta öt-hat embert engednek át, természetesen csak azokat, akik rendelkeznek személyes okmányokkal, ez így nagyon lassú és hosszadalmas folyamat – mondta az önmagát kommunikációs vezetőnek valló Abet Aligasem.
Meleg ruhát és lábbelit osztanak (Fotó: Gergely Árpád)
A kelebiai helyi közösségben a határhoz közel álló utcákban több házba is próbáltunk bejutni, hogy megkérdezzük az embereket, mi történik a környéken, sajnos kopogtatásunkra nem jöttek ki. A környéken csak a kutyaugatás visszhangzott, ennek ellenére senki nem nyitott ajtót. Az erdőben, az utcán egy asszonnyal találkoztunk, aki kerékpárral igyekezett haza, ő is csak szűkszavúan elmondta, az emberek a környéken félnek a migránsoktól, tudomása szerint eddig még nem bántalmaztak senkit, de mind többen vannak.
Sanja Miloševtől, a kelebiai helyi közösség közgyűlésének elnökhelyettesétől telefonon érdeklődtünk a településen lévő migránskérdésről. Elmondta, hogy a helyi közösség közgyűlésén döntés született, hogy a migránsok miatt a lakosság megnyugtatására és védelmében a rendőrséghez fordulnak. Kérelmükben a rendőrségtől kérni fogják a gyakoribb ellenőrzéseket és fokozottabb rendőri jelenlétet. Sanja Milošev elmondta, hogy a helyi közösségben senki nem tett bejelentést migránsok általi birtokháborítás elkövetése miatt. Ugyanakkor megerősítette, hogy a lakosok már magától a migránsok megjelenésétől is félnek, ugyanis a határsávban és a határhoz közeli utcákban, az erdőben, valamint a határnál az első buszállomáson is állandóan látni őket. A gyermekeket nem merik egyedül elengedni sehová, csak szülői kísérettel, ha pedig leszáll az est, csak az megy el otthonról, akinek nagyon szükséges.
