Néhány évtizede az elektromos autók leginkább a sci-fi kategóriába tartoztak. A golfpályákon cirkáló kisautókon felül egy szép új, ám távoli jövő talán sohasem megvalósuló ígéretének látszottak az elektromos meghajtású, emberi irányítást nem igénylő járművek. Az ember azt hihette, hogy soha nem lépünk túl a belsőégésű motorokon, ám úgy néz ki, tévedtünk.
Az autóipart jól ismerők talán emlékeznek még arra, hogy az 50-es években gázturbinát, a 60-asokban Wankel-motort képzeltek a jövő autóiba. Az ezredfordulón az üzemanyagcella és a hidrogén tűnt az ipar jövőjének, ma viszont szinte mindenki elektromos autót fejleszt. Tény, hogy ezzel nem igazán szembesülünk egy olyan országban, amelyben a létminőség leginkább a 10–20 éves használt gépkocsik piacának kedvez, de szemfülesebb olvasóink talán itt is láttak már ilyen járművet, pár hete például Újvidéken suhant el mellettem szinte hangtalanul egy Tesla Model S.
A villanyautók gyártása még gyerekcipőben jár, a konzervatív előrejelzések szerint csak 2030-ra lesz az eladott autók 25 százaléka elektromos, 15 százaléka teljesen önvezető, azonban 2025-re már minden autó internetre fog csatlakozni. Az akkumulátorok magas ára, nagy tömege, kis kapacitása és hatótávja (100–150 kilométer) miatt a középkategóriás modellek (VW eGolf, Renault Zoe, Nissan LEAF, Kia Soul, Peugeot Ion, BMW i3) ma még csak városi és elővárosi közlekedésre alkalmasak, ám kaphatók már olyan modellek is (Tesla Model S, Model X), amelyek egyetlen töltéssel akár 400–600 kilométer megtételére képesek. Azonban az akkumulátortechnológia fejlődik, a Samsung például a minap mutatott be egy új, gyorstöltésű gépkocsi-üzemanyagcellát, amellyel 600 kilométert lehet megtenni egyhuzamban. Ezt látva nem túlzás azt állítani, hogy a Tesla idén megjelenő és a tömegeknek szánt 344 kilométer hatótávolságú és cirka 35 ezer dollárba kerülő Model 3-sa után a közeljövőben egyre több más márkájú hasonló, vagy nagyobb hatótávolságú változatok jelennek meg majd a középkategóriában.
Egy biztos, az ipar elindult, amelyhez óriási lökést adott a Volkswagen dízelbotránya, és a már pár éve piacon lévő modellek mellett a közelmúltban több európai autógyártó is elektromos modellek fejlesztésére vonatkozó beruházást jelentett be. A Daimler 10 milliárd eurót fordítana elektromos autók fejlesztésére, 2025-ig tíz modellt gyártanának, és a legerősebb meghajtásúak akár 700 kilométert is megtennének egy feltöltéssel. A Porsche novemberben jelentette be, hogy évente 20 ezer modellt értékesítene első, a 2019-ben megjelenő 500 kilométer hatótávolságú Mission E elnevezésű elektromos autójából. Ugyanakkor most mutatta be 1050 lóerős, 600 kilométer hatótávra képes autóját a kétéves, ám anyagi gondokkal küszködő amerikai–kínai összefogásból és a világ legjobb mérnökeiből álló Faraday Future, valamint sokan kíváncsiak az amerikai Michigen államban bejegyzett Rivian Automotive startupra, amely bár 7 éves működése alatt nem mutatott be autót, most vásárolta meg a Mitsubishi Motors 2015 novembere óta üresen álló gyártóbázisát az illinois-i Normalban.
Tulajdonosaik szerint a tisztán elektromos autó előnye a nulla lokális szennyezés, a hangtalan és rezgésmentes üzem, a nagy nyomaték, az otthoni tölthetőség, a minimális karbantartási igény és a rendkívül olcsó üzemeltetés: az üzemanyag jelentősen olcsóbb, nincs olajcsere, nincsenek olyan problémás alkatrészek, mint sebességváltó, generátor, önindító, kettős tömegű lendkerék, turbó, az autó éves szervize pedig nagyjából a futómű és a fékrendszer állapotának felméréséből áll.
Az ellenzők szerint a villanyautók túl drágák, nem érik meg a befektetést, nem rendelkeznek megfelelően kiépített infrastruktúrával, és maga az elektromos áram megtermelése is környezetszennyező. Ha viszont belegondolunk, a robbanómotorok hajnalán sem volt minden 20 kilométeren benzinkút, és másfél évtizede sem volt minden településem a mobiltelefonunk számára térerő, akkor nem kell idegeskednünk, hogy pár év múlva nem lesz hol feltölteni villanyautónkat. Valami elindult tehát, és ha hozzáveszem, hogy napról napra „okosabbak” az autók – önvezetők, arcfelismerők, figyelik, hogy az emberi sofőr minél biztonságosabban és stresszmentesebben közlekedjen stb. – a mai értelemben vett hagyományos, belsőégésű Otto-motoros autók egyeduralmának lassan, de biztosan vége.
