Hazatérők

Az oromi biotermelő itthon érzi magát igazán gazdagnak

Jenei Klementina

2017. január 7., 09:06 >> 2017. január 8., 14:15

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Faragó Jánost 2010-ben az Év Biotermelője címmel tüntették ki, azóta is egyre sikeresebb munkájában, amit az is bizonyít, hogy már külföldre is eljutott nem csak hírneve, de termékei is. Azonban kacskaringós utat járt be, hogy visszatérhessen szülőfalujába, ahová elkísérte német származású felesége is. Mint mondja, mindenkinek oda húz a szíve, ahol meglátta a napvilágot. Őt Oromra, a legnagyobb lányát pedig vissza, Németországba.

Faragóék családja egy nyári felvételen

Faragóék családja egy nyári felvételen

– Annak idején, 1993-ban a háború miatt én is, mint sok más sorstársam, a külföldi létben láttam a megnyugvást és a jó pénzkereseti lehetőséget is. A bátyám már ott volt, ott dolgozott, hozzá mentem ki. Oromról egészen Németországig, Augsburgig vitt az utam, ahol hentesként álltam munkába kezdetben, de sok mást is csináltam. Voltam tetőfedő, ácsokkal dolgoztam, aztán raktárosként, majd kórházban betegszállítóként kaptam munkát, és miután elvégeztem egy természetgyógyászati képzést, ami három évig tartott a Paracelsus-iskolában, egy saját rendelőt nyitottam. Két évig ebben a munkakörben tevékenykedtem. A feleségemet, Irmit is már külföldön ismertem meg, és rá egy évre össze is házasodtunk.

Rengetegen választják pont Németországot a jobb megélhetés reményében, ti meg az ott lévő anyagi biztonságot cseréltétek a dolgos falusi életre. A feleséged még a magyar nyelvet se ismerte, a két, időközben született kislányotok is ott kezdte az óvodát, iskolát, ti mégis úgy döntöttetek, több mint tíz év ottlét után, hazajöttök. Miért?

– Az anyagi biztonság nagyon relatív! 2004-ben, amikor a márkát euróra váltották, a fizetések ott is megfeleződtek, az emberek fizetőképessége is csökkent, de elsősorban nem ez volt a fő motiváló ok. Mindig is hazavágytam, a családi látogatások alkalmával a feleségem is megismerkedett ezzel a környezettel, és nagyon tetszett neki, szeretett itthon lenni. Nagy biciklitúrák alkalmával jártuk be a környéket. Mi akkor ketten úgy gondoltuk, véghezvisszük az ötletünket, amit a földművelés és az egészséges élet köré építettünk fel. A terület adott volt, mint tudjuk, az Orom-környéki termőföldek mindig is a jó minőségükről voltak híresek, a jó ötlet, a biotermelés is megvolt, már csak bele kellett vágni a munkába, így tértünk haza az első emeleti lakásból a szabadságot nyújtó falura.

Szabadság szárnyain, avagy a hátán

Szabadság szárnyain, avagy a hátán

Miért választja a rosszul jövedelmező, nehéz foglalkozást, a földművelést egy fiatal, kétgyermekes házaspár? Kényelmesen eléldegélhetnének a gyári munkából odakinn?

– Mi kezdettől fogva az egészséges életmódot követtük odakinn is, amennyire a büdzsénk megengedte, és ezt itthon is folytatni szerettük volna, nem is tudtunk mást elképzelni magunknak fő foglalkozásként, mint a biotermelést. Előtte se foglalkoztam mérgekkel, hazatértünkkor miért is tettük volna? Abszurdum, hogy saját magunkat mérgezzük. Sok termelő mondja azt, hogy bioban tud termelni, saját részre, de az eladásra szánt termékeket lelkiismeret-furdalás nélkül, az impozánsabb küllem és a gyorsabb, nagyobb hozamú értékesítés miatt bizony vegyszerekkel kezeli. Mi ezt teljes mértékben mellőzzük. Amikor hazaköltöztünk végérvényesen, bejelentettük ellenőrzésre a terményeinket és területeinket, így 2006-tól hivatalosan bejegyzett biotermelők vagyunk. Azóta tíz hektár saját és némi bérelt területen gazdálkodunk. A szüleim tanyája körül van a földünk és az állataink egy része, valamint a szárítóink.

Időközben kibővült a termelés és a Faragó Biotanya termékpalettája, exportja is van már, de a helyi bioboltokban és gyógyszertárakban is visszaköszön a fűszerek, magvak és gyógyteák csomagolásáról az ismerős név. Emellett nem csak a termelés, a család is kibővült, most meg szűkült?

– Először napraforgóval próbálkoztunk, majd a gyógynövények felé fordítottuk figyelmünket. Az első évünk teljes csőd volt, mert rossz magot kaptunk, az angyalgyökér ki sem kelt, de ez se szegte kedvünket teljesen, mert a következő évben már kis parcellákon a gyógy- és fűszernövények termesztése beindult. Persze, voltak érdekes esetek is, amikor a bioszójánkat, biokukoricánkat a takarmánykeverő vette meg, de legalább minőségeset ettek a disznók is. Rá néhány évre már megnőtt a kereslet a szója iránt is, de most már a magvakra, mint a len, tönköly, tökmag, árpa, a gyógynövényekre, mint a körömvirág, csalán, menta, a fűszerekre: oregánó, bazsalikom, kakukkfű, tárkony, rozmaring, helyezzük a hangsúlyt. Harmincféle kultúra szerepel a listánkon. Saját magunk végezzük a munkát, szezonálisan öt-hat helybeli segítségével a kezdetektől egészen a kiválogatott, becsomagolt végtermékig. Vannak saját tea- és fűszerkeverékeink is, és most már külföldre is szállítunk, Európa egyik legnagyobb biotea-gyártójának, a Napkapunak egy teherautó tea most van úton.

Körömvirág-szüretelés

Körömvirág-szüretelés

Egy kis szárítóval kezdtük, aminek a kapacitása kevésnek bizonyult számunkra, így vettünk egy nagyobbat és pályázati pénzből már egy még nagyobb tulajdonosai is vagyunk. Most jutottunk el odáig, hogy akkora mennyiségben tudunk termelni, amennyit a külföldinek is megéri elvinni.

Jó ötlet volt-e visszatelepedni, mit mondanál azoknak, akik indulnak külföldre, hol könnyebb, jobb az élet?

– Mi szerencsés helyzetben vagyunk, hogy abból élünk meg, amit szeretünk csinálni, persze kezdetben nem volt minden zökkenőmentes. A nagyobbik lányunk, Angéla harmadikos volt, mikor hazajöttünk, neki nehezebben ment itthon a beilleszkedés, mint az ovis Manuelának, aki gyorsan megtanulta a magyar nyelvet. Az anyanyelvük ugye a német, én sokat dolgoztam, a feleségem töltött velük sokkal több időt, német környezetben voltak, azt a nyelvet tanulták meg először, és mi a feleségemmel egymás közt is németül beszéltünk. Ma már a két kisebb gyermekünk, Elisa és Flórián, akik idehaza születtek, magyarul beszélnek az anyjukhoz is, de a legnagyobb lányunknak oda húzott a szíve, ahol született, így ő visszament Augsburgba, ott él és dolgozik, mi meg itt érezzük itthon magunkat. Odakinn még csak álmodni se mertem arról, hogy saját lovam legyen, most van kettő is, de arról sem álmodhattam, hogy annyi kecsketej-terméket eszek, amennyit akarok, mert ott olyan horribilis áron kínálják, hogy nem engedhettük meg magunknak, most marékszámra ehetem a feleségem által készített, a mi kecskéink tejéből előállított sajtot. Mi a gazdagság, amikor az embernek sok pénze van, vagy ha megengedhet ilyen dolgokat magának? Nekem az utóbbi, hogy van időm a családomra, a kilovaglásra, de természetesen az is, hogy tudom mit eszek, mert saját terméket fogyasztok. Ezért érzem magam gazdagnak.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2017     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap