Az újvidéki zsidóság számára nem volt egyszerű feladat befejezni közösségének legnagyobb vállalkozását, az új zsinagóga és a körülötte emelkedő épületegyüttes felépítését. Az iskolaépület elkészültét követően valamivel egyszerűbbé vált a helyzet, mert annak egyik nagyobb, központi termében berendezhették az imatermet, és ott kapott irodahelyiséget a hitközség is.
Ekkor azonban már világos volt, hogy a templom épülete nem készül el a megbeszélt időpontra, 1907. november 1-jére. Így a hitközség ismételten arra kényszerült, hogy a nagy ünnepét a Grand Hotel Mayer kibérelt termében tartsa meg. A feljegyzések szerint azonban ez nem jelentett túl nagy költséget, hiszen Mayer Imre igen alacsony árat kért a bérletért, az Ernst és Roth cég pedig ingyen biztosította a faanyagot az ülések elkészítéséhez. De már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a hitközségnek ismételten újabb pénzösszegre van szüksége, hogy a tervezett építkezést befejezze. Már a végső munkálatok folytak, épült a templomba vezető főlépcső, az udvart aszfaltozták és parkosították, ám újabb és újabb pénzösszegekre volt szükség. Ezt a pénzhiányt a hitközség újabb kölcsönök felvételével hidalta át. Örömet csak annak a 20.000 koronás adománynak a minisztériumi jóváhagyása jelentette, amelyet Újvidék Szabad Királyi Város Tanácsa szavazott meg. Így, 1908 szeptemberében elkészült a hitközség épülete, majd 1909 nyarán az új zsinagóga is felépült.
Az új templomot a hitközség 1909. szeptember 8-án szentelte fel. A felszentelés ünnepélyes keretek között, a város és az állam képviselői, valamint a magyarországi zsidóság vezető egyéniségei előtt zajlott. Jelen volt a két szabadkai főrabbi, Kuttna Mór és dr. Singer Bernáth, valamint Adler Lipót bajai főrabbi is. Ebből az alkalomból az utolsó épület kövének elhelyezésére került sor. Erre az utolsó épületkőre vésték be a templom építésének történetét. Majd a hitközség díszülésén megünnepelték az újvidéki főrabbi, dr. Papp Ignácz 40 éves, és a hitközség főjegyzőjének 25 éves működését is. A kor szokásaként az ünnepélyes istentiszteletet nagyszabású bankett követte. A zsinagóga felépülésének napját az újvidéki zsidóság történetének legboldogabb napjaként tartják számon a hitközség történetét megíró szerzők. Az építkezés évei alatti pénzgondokkal való küzdelmek ideje lejárt, ami nem jelentette azt, hogy nem merültek fel újabb problémák. Az egyik ilyen probléma az az állami rendelet volt, amellyel a hitközségeknek megvonták azt a jogát, hogy a hittan tanítására a középiskolákban felügyeljenek. Ami az újvidéki zsidó hitközséget illeti, ez a rendelet a legkedvezőtlenebb időpontban lépett hatályba, mert az igen idős, és nagy tekintélynek örvendő, dr. Papp Ignácz főrabbit egészségügyi okokból ekkor mentették föl a hittantanítás alól. A megoldás körül különböztek a vélemények. Voltak olyanok, akik azt szerették volna, hogy a hitoktatás feladatával egy külön hittantanárt alkalmazzanak, de volt olyan javaslat is, hogy ezt a feladatot a zsidó iskolában oktató tanítókra bízzák. Végül egy külön hittantanár alkalmazásával oldották meg a problémát. Klein Ármin Kunszentmiklósról jött Újvidékre, és nem csak a hitoktatásban volt igen jártas, hanem az adminisztrációs ügyek kezelésében is. Személyében az újvidéki hitközség új pénztárost is kapott.
A hitoktatói kérdés csak 1910 folyamán, dr. Kassowitz Ármin elnöksége alatt oldódott meg, de ez sem jelentette azt, hogy a hitközség gondjai megszűntek. Ugyanis Roth Ármin kántor, aki igen dinamikus lélek lehetett, hisz azt jegyezték föl róla, hogy sehol sem találta a helyét, már másodszorra adta be felmondását. Roth zaklatott lelkét nemcsak természetéből fakadó vándorlási kényszere nyomasztotta, hanem kilenc gyermeke és adósságai is, amelyek állandó költözködésre kényszerítették. Ezért kellett új kántor után nézni.
Az újvidéki zsidó közösség igen sokáig küszködött a felvett hitelek törlesztésével és az állandó pénzügyi gondokkal, de az új zsinagóga, és a körülötte lévő épületegyüttes, mintegy fellendítették a hitközség életét, ami az újvidéki zsidó közösség számára külön örömet jelentett.
