Néhány nap maradt hátra az amerikai elnökválasztásig, amelyet példátlanul durva és gyakran primitív, sőt alpári hangnemben folytatott szócsatározás előzött meg. Mindez elsősorban a 70 éves Donald Trumpnak, a talán legharciasabb eddigi republikánus elnökjelöltnek a rovására írható. A multimilliárdos üzletember ugyanis korábban nem tapasztalt vulgáris, sőt kocsmai stílusban támadta legveszélyesebb ellenfelét, a demokrata párti Hillary Clintont, az exelnök, Bill Clinton feleségét.
Léphaft Pál karikatúrája
Trump színre lépésével az Egyesült Államok talán legharsányabb, rendkívül mocskolódó és leginkább megosztó választási kampánya bontakozott ki, amelyben a két fő esélyes rendszeresen becsmérelte egymást, s igyekezett elhitetni a másik alkalmatlanságát.
A republikánus jelölt a nyilvános fellépéseit és szerepléseit nemcsak szidalmakkal tarkított, gyakran ellentmondásos, nagyképű és álszent nyilatkozataival „színesítette”, hanem fenyegetésekkel is. Kendőzetlen beszédeiért és otromba megjegyzéseiért azonban sok bírálatot kapott minden irányból. Ráadásul saját táborában is többen elfordultak tőle, köztük befolyásos politikusok, szakértők és véleményformálók.
POLGÁRHÁBORÚVAL RIOGATNAK
Mások azonban rajonganak Trumpért. Tetszik nekik a szokásos és közkeletű sablonoktól eltérő stílusa, valamint az az ígéretdömping, amellyel a közönségét elárasztotta.
Hívei biztosak a sikerében. A legelszántabbak pedig azzal fenyegetőznek, hogy forradalmat, esetleg polgárháborút robbantanak ki, ha istenített emberük veszít.
A Fehér Házért folytatott eddigi szópárbajoknak akadtak azért érdemi és értelmes részei is. Ezekben a két elnökjelölt elsősorban belpolitikai, katonai és gazdasági-kereskedelmi témákra (köztük az egészségügyi rendszerre vagy a hazai piac védelmére), továbbá a nemzetközi terrorizmus elleni harcra koncentrált, különös figyelmet fordítva a NATO jövőbeli szerepére.
Elképzeléseik jelentősen eltérnek ezekben a kérdésekben. Trump például hevesen bírálta a NATO-t és a transzatlanti partnerség jelenlegi formáját. A 69 éves Clintonné azonban továbbra is ragaszkodik az európai katonai szövetségesekhez, bár inkább megszakítaná az EU-val tervezett szabadkereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalásokat. Trump is elítéli a nagy nemzetközi kereskedelmi egyezményeket, és legszívesebben felmondaná őket.
A környezetvédelmet, a globális felmelegedést és az energiafelhasználást azonban eltérőn ítélik meg. Míg Clintonné a tiszta energia főhatalmává változtatná az USA-t, a globális felmelegedést riogatásként kezelő Trump inkább felélénkítené a legszennyezőbb energiaforrásnak tartott szén bányászását, és felgyorsítaná a kőolaj kitermelését.
TRUMP MÁR KORONÁZTATNA
Trump természetesen a győzelemben reménykedik. Nemrég még a választási eredmény megkérdőjelezését (és bírósági megtámadását) helyezte kilátásba arra az esetre, ha veszítene. Igaz, egy napra rá már arra utalt (megszólalásaiban először), hogy akár Clintonné is nyerhet, s ha ez valóban bekövetkezik, elismeri a vereséget.
A kudarcot azonban mindenképp szeretné elkerülni. Továbbra is az elnöki székbe akar beülni, amelyben egy személyben gyakorolhatná a végrehajtó hatalmat. A kampány hajrájában ismertette is ennek a legegyszerűbb módját: saját magát nyilváníttatná ki győztesnek, s így nem kellene bajlódni a voksolással.
AZ ELEKTOROK DÖNTENEK
Ebből az ötletéből persze nem lesz semmi. Az elnökválasztást nem fújják le a kedvéért.
Ellenkezőleg, mindent a bonyolult választási szabályokkal összhangban intéznek.
Ezekben a legkülönösebb talán az, hogy a győztest nem az összes leadott szavazat, hanem az elektori rendszer alapján hirdetik ki. A szavazólapokon ugyan az elnök- és alelnökjelölt neve szerepel, ám a voksolók lényegében egy-egy „elnökválasztó” személy (elektor) mellett kötelezik el magukat. Valójában az ő testületük, az 538 tagú elektori kollégium (gyűlés) jelöli ki az ország új vezetőjét, a választók egy-egy szövetségi államban leadott szavazatai alapján.
Ebben a kétlépcsős, közvetett elnökválasztásban tehát az a jelölt nyer, aki több (de legalább 270) elektori voksot kap. (Barack Obamát 2012-ben 332 elektor támogatta.).
Az is a rendszer sajátossága, hogy a választás már rég megkezdődött. Szeptember második felétől ugyanis csaknem 37 szövetségi államban – eltérő időpontban – megnyitották a szavazóhelyiségeket, ahol bármelyik jogosult voksolhatott. Mire tehát eljön az elnökválasztás hivatalos napja, vagyis november 8-a (ami lényegében a folyamat lezárása), több tízmillióan le is adták a szavazatukat.
Az országban azonban nemcsak az új elnök és alelnök személyéről döntenek, hanem a kongresszus (törvényhozás) több tagjáról is. Jó néhány szövetségi államban ugyanakkor kormányzót és rengeteg helyi tisztségviselőt választanak.
A NYERŐ SZÁMA 45
Mindenütt azonban az érdekli leginkább az embereket, hogy Clintonné vagy Trump lesz az USA 45. elnöke. A közvélemény-kutatások még a múlt hét elején is arra utaltak, hogy a nagyszájú milliárdos veszíthet, mivel az exelnöki feleség támogatottsága sokkal nagyobb volt.
A számára kedvezőtlen adatokért Trump a felméréseket végző cégeket tette felelőssé. Előzőleg már heves kirohanást intézett a média ellen (amiért az állítólag elferdíti a mondanivalóját és a támogatottságára vonatkozó adatokat), de ostorozta a (mexikói) bevándorlókat és a muszlimokat is. Nyilatkozataival és viselkedésével magára haragította a nők nagy részét és a liberális érzelmű honfitársait is. Az alapfokú politikai tapasztalat és ismeretek teljes hiánya ugyancsak ellene szól.
AZ FBI BESZÁLLT A JÁTSZMÁBA
A kampány finisében azonban fordult a kocka: Trump jelentősen csökkentette lemaradását, sőt támogatottsága immár alighanem fő riválisáéval vetekszik. A hirtelen és drámai változást az okozta, hogy az FBI a múlt hétvégén jelezte: ismét nyomoznak a Clintonnéval kapcsolatos, de a nyáron már lezárt e-mailek ügyében. Igaz, ezúttal egy másik vizsgálattal összefüggésben, amelyben a demokrata politikus egyik közeli munkatársa érintett.
A titkosszolgálat akár újra megvizsgálhatja, hogy külügyminiszterként (2009 és 2013 között) Clintonné hanyagul kezelte-e a titkosított információkat, vagyis az előírásokat megszegve (részben magán e-mail fiókján keresztül) intézte-e az államügyeket.
A republikánus FBI-főnök váratlan nyilatkozata óta Clintonné addigi tekintélyes előnye minimálisra zsugorodott Trumppal szemben. A csaknem biztosra vett győzelme meg kérdésessé vált, sőt immár a lehetséges veresége sem zárható ki. Pedig az FBI ominózus bejelentéséig már-már úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok megválasztja első női elnökét.
CLINTONNÉ BIZAKODIK
Igaz, Clintonnét már előtte sem tartotta mindenki ideális jelöltnek, jóllehet bírálói is elismerik rendkívüli szakmai-politikai felkészültségét. Bár a korábbi first lady volt már szenátor (2001-től 2009-ig) és külügyminiszter, mégis elég nagy a bizalmatlanság vele szemben.
Még saját táborán belül is. Felmérések igazolják, hogy a hagyományos demokrata szavazók harmada nem hajlandó támogatni a választáson.
Ráadásul a politikában kifejtett tevékenysége és teljesítménye alapján az amerikaiak 60 százaléka ellenszenvesnek ítéli. Az Economist tekintélyes brit lapban ismertetett YouGov-felmérésből ugyanakkor az is kiderül, hogy a választók több mint 50 százaléka még az őszinteségét is kétségbe vonja. Mások azt nehezményezik, hogy titkolózik és rosszul kezeli a válsághelyzeteket. Nagyon sokan viszont azt hiányolják, hogy nem sugároz erőt, sem magabiztosságot, amit pedig szerintük a világ vezető hatalmának elnöke nem nélkülözhet.
Hogy melyikük ünnepelhet a végén, hamarosan kiderül. Annyi azért biztos, hogy Trump már nyert egy területen: az elnökjelöltekről készült halloween-maszkok és jelmezek közül ugyanis a legtöbben azokat vették meg az USA-ban, amelyek őt mintázzák. Clintonnét ez aligha zavarja, hiszen ő abban bízik, hogy a maskarák világa helyett a valóságban győz.
