Teljesen természetes, hogy egy finom ebéd után megiszunk egy pohár bort vagy sört, hogy egy fáradalmas nap után töltünk magunknak egy italt, hogy egy összejövetelen koccintunk a barátainkkal, de poharat emelünk gyermekünk esküvőjén, unokánk megszületésekor, sőt még a halotti toron is. Örömünkhöz, bánatunkhoz egyformán hozzákapcsolódik az ital, és senki sem ítéli el az alkoholfogyasztást mindaddig, amíg az át nem fordul alkoholizmusba.
A világ legtöbb társadalmában elfogadott az alkoholfogyasztás, sőt kis mértékben még jótékony hatása is van, például segíti az emésztést, javítja az étvágyat, fájdalomcsillapító, és enyhén nyugtató és altató hatású, emellett könnyen hozzáférhető is. Talán éppen ezért igen sokan válnak az alkohol rabjává, mellyel megkezdődik a lassú testi és lelki leépülés, családok mennek tönkre, de más szociális kapcsolatok is felbomlanak. Nincs pontos adat, hogy Szabadkán hány alkoholista van, de mint dr. Sági Zoltán, a Szabadkai Közkórház neuropszichiátere elmondta, sokan küzdenek alkoholproblémákkal, és a pszichiátriai patológiás esetek mintegy negyede is az alkoholizmushoz kötődik.
– Az alkoholbetegség esetében egyrészt személyiségzavarról van szó, ahol az illető külső anyaghoz, szerhez köti a boldogságérzést. Emellett az örökletes tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni, habár erről a részéről még mindig nagyon keveset tud az orvostudomány, és persze a környezeti hatásoknak is nagy szerepük van, amikor is az illető viselkedésmintákat vesz át, s mivel azt látta gyerekkorában, hogy az alkohol a mindennapok része, akkor ez természetes viselkedési mintaként épül be nála, és bármilyen negatív élmény éri, a pohárhoz nyúl, de akkor is iszik, amikor túl van a nehezén, vagy örömteli esemény éri. Olyan emberből lesz függő, ebben az esetben alkoholbeteg, aki kapcsolataiban is másra támaszkodik, határozatlan, önállótlan, döntésképtelen, a mindennapokban nehezen alkalmazkodik, s nem tudja kezelni a konfliktusokat.
A szakember elmondta, az alkoholfüggőség elsősorban a közép- és idősebb korosztályra jellemző, és bár azt várnánk, hogy a nagyobb élettapasztalattal rendelkezők könnyebben birkóznak meg a problémákkal, nem így van. Az évek során átélt frusztrációk, sikertelenségek, fájdalmak nem edzettebbé, hanem érzékenyebbé teszik az embereket. Az alkoholizmus inkább a férfiak körében van jelen, ugyanis a társadalom azt várja a férfiaktól, hogy erősek legyenek, ezért elfojtják érzelmeiket, nem mondhatják ki, ami a lelküket nyomja, az elfojtás azonban nem mehet végtelenségig következmény nélkül. A feszültséget oldani kell, s erre egy válasz lehet az alkohol, s ezt a viselkedésformát valahol a társadalom is támogatja. Aki azonban huzamosabb ideig és rendszeresen fogyaszt alkoholt, egy idő után függővé válik, azaz ha nem jut hozzá, „működésképtelenné” lesz. Az alkoholizmus egészségkárosodással is jár, az illető elveszítheti a munkahelyét, a családját, akár még az utcára is kerülhet.
– A gyógyítás, mely szermentes életet jelent, korántsem egyszerű. Eleve csak akkor lehet az egyént kezelni, ha ő beleegyezik. De az alkohol pszichés károsodást is okoz, így az alkoholfüggő belátóképessége is megváltozik, eleve nem érzi magát betegnek, s nem is várható tőle, hogy gyógyulni akarjon, legtöbbször akkor kerül sor kezelésre, amikor már súlyos a testi-lelki károsodás. Ennek ellenére vannak, akik meg akarnak szabadulni az alkoholfüggőségüktől, s esetükben az absztinencia, vagyis a megvonás az első lépés. A gyógyításban gyógyszeres és pszichoterápiás, illetve szocioterápiás kezelésre is kerül sor. Az intézeti rész befejezése után következik a szocioterápia, s itt kap szerepet az anonim alkoholisták (AA) csoportja is, ahová az illető eljár, és további támogatást kap. A tapasztalat az, hogy minél tovább tart az absztinens időszak, annál több a visszaeső, hiszen mindennap meg kell küzdeni a vággyal és nem nyúlni a pohárhoz. A 2–5 éves absztinencia után mintegy 30 százalék kezd el újra inni, később még többen, ennek ellenére nagy szükség van az intézményes és intézményen kívüli segítségre, melybe be kell kapcsolni a kórházat, a Szociális Munkaközpontot és a civil szektort, mint például az AA csoportot, melyet szerintem azért nem vesznek igénybe többen, mert nem mernek belépni, de legfőképpen azért, mert egyszerűen nem tudnak róla – jelentette ki dr. Sági Zoltán.
