Világszerte kezd feledésbe merülni, mi is az infláció. A csekély mértékű, egyszámjegyű százalékban kifejezett mutatószám inkább csak a közgazdászoknak, vállalatvezetőknek, pénzügyi intézmények menedzsereinek jelent már valamit. Van azonban ma is olyan ország, ahol három, de hamarosan akár négy számjegyű is lehet az infláció.
Az infláció eredetileg orvosi műszó, ami latinul felfúvódást jelent. Közgazdasági fogalomként az amerikai polgárháborúban használták először. Akkor ugyanis a termékek ára és a szolgáltatások díja hirtelen „felfúvódott”. A nemesfém árához képest emelkedtek drasztikusan az árak. Bizonytalan gazdasági környezetben a nemesfém máig értékállónak tekinthető. A papírpénz gyorsan értékét veszítheti. A történelemben eddig mért nagyobb inflációk háborúkhoz kapcsolódtak. Ilyenkor az állam a megnövekedett kiadásainak fedezésére pénzt kezd nyomtatni, melynek nincs megfelelő áru-, sem nemesfém fedezete.
Hivatalosan az országok központi statisztikai hivatalai kísérik az árszínvonal alakulását. A lakosságot leginkább érintő fogyasztói árindex változása érinti. Egy termékkosarat alakítottak ki a fontosabb árucikkekből, és a kosárban található termékek árváltozását mérik. Az árszínvonal-változás azonban szektoronként, termék- vagy fogyasztói csoportonként, de akár árucikkenként is mérhető. A közgazdaságtan az alacsony és hosszabb távon is kiszámítható inflációt tartja kívánatosnak és fenntartandónak. Az idősebbek még emlékeznek az egykori (kis) Jugoszláviában 1993-ban tomboló hiperinflációra. Ennek szintén háborús okai voltak. Azóta viszont felnőtt már néhány nemzedék, melynek képviselői nem tapasztalták meg a valóban sci-fi-be illő pénzromlást, talán nem is értik, miről van szó.
NYERSANYAGÁTOK?
Venezuelában tavaly 180 százalékos inflációt mértek, az idei pedig az év végéig elérheti a 800 százalékot is. Az egyre súlyosbodó gazdasági körülmények között a helyzet robbanékony és feszült, de nincs háború. A gondok azzal kezdődtek, hogy Venezuela egész gazdaságát, és azon belül exportjának nagy részét egyetlen termékre, a kőolajra alapozta. Kivitelének mintegy 80 százalékát a nyersolaj, a finomított kőolajtermékek és a földgáz teszi ki. A kőolajipar mellett a gazdaság más területei eltörpülnek. Az ország tipikus példája a szakirodalomban „nyersanyagátok” címszó alatt fellelhető jelenségnek, amikor egy nemzetgazdaság kizárólag a nyersanyagok exportjára épül, más iparágak viszont elsorvadnak. Venezuela bevételének 96 százaléka valamilyen kőolajjal kapcsolatos tevékenységből ered. Elképesztő függőség alakult ki, nem is csoda, ha gondok vannak, hiszen 2014 és 2016 között a kőolaj ára mintegy 70 százalékkal esett vissza. A jegybanki alapkamat 21,33 százalékponton áll, az ország devizatartaléka 13,5 milliárd dollár, ami az ezredfordulót követő legalacsonyabb szint. Amikor két évvel ezelőtt „beszakadt” az olajár, nehéz helyzet állt elő. Az ország elsorvasztott gazdasága az alapvető termékeket sem képes előállítani. Az olajbevételek csappanása miatt az importért meg nem tudnak fizetni, ezért az üzletek konganak az ürességtől. Ezért magas az infláció. Kevesen tudják egyébként, hogy az ország Velencéről, az egykor híres kereskedőállamról kapta a nevét: 1499-ben az európai felfedezők először az őslakosok vízparti házait egymástól elválasztó csatornákat pillantották meg, amiről Velence jutott az eszükbe. Venezuela spanyolul Velence kicsinyítőképzős alakja, „Velencécskét” jelent tehát.
HOL A PÉNZ?
Venezuela jelenlegi állapotához azonban a „nyersanyagátok” mellett a világpolitikai fejlemények is jelentősen hozzájárultak. Ha azonban próbáljuk tisztán az infláció kérdésének szemszögéből vizsgálni a dolgokat, tanulságos lehet az ország esete. Ott is pénzt nyomtak, az USA-ban is pénzt nyomtak, utóbbiban még sincs infláció. Megdőlni látszik a teória, hogy a pénznyomtatás önmagában is képes inflációt okozni? Sokáig hitték jeles közgazdászok is, hogyha pénzt nyomtatunk, az inflációt okoz. A több pénz azonos mennyiségű javak mellett elinflálódik, így egyenlíti ki a piac az (áru)kínálatot a (pénz)kereslettel. Az USA-ban, Európában vagy Japánban – ahol már negatív tartományba csapott át az infláció – a mértéktelen pénznyomtatásnak miért nincs ilyen hatása? 2008 óta az USA pénzügyi rendszerébe több ezer milliárdot „pumpáltak”, miközben az infláció alig mérhető. Ebből viszont arra a következtetésre juthatunk, hogy a pénzmennyiség növelése az infláció szükséges, de nem csupán egyetlen elégséges feltétele. Egy magyarázat lehetséges: a többletlikviditás, a sok pénz máig ott van a bankoknál, befektetőknél. Nem jutott el a reálgazdaságba, nem lett elköltve. Ma már a pénz nagyobbik része nem jelenik meg bankóként, csak elektronikus formában, így a felfúvódás is megelőzhető? A közeljövő eseményei adnak majd arra is választ, hogy a felfúvódást a„Delete” gomb lenyomásával meg lehet-e előzni.
