Tegnap, azaz október 10-én Szabadka felszabadulásának hetvenkettedik évfordulóját ünnepelte a város. Ennek alkalmából a szabadkai képviselő-testület díszülést tartott, majd a résztvevők elhelyezték a kegyelet virágait a Fasizmus áldozatainak terén lévő emlékműnél, valamint a pravoszláv temetőben, a Vörös Hadsereg elesett katonáinak emlékművénél.
A díszülésen elsőként Nenad Ivanišević munkaügyi államtitkár szólt az egybegyűltekhez. Rámutatott, maga is úgy nőtt fel, hogy családjának néhány tagját minden különösebb ok nélkül elhurcolták, és a mai napig nem tudni, mi történt velük, és miért. Főleg ez utóbbi kérdésre nem lehet választ találni.
– Nem lehet megválaszolni, hogy az emberben miért hatalmasodik el a gonosz, miért kopogtatnak be a szomszéd ajtaján, hogy elhurcolják valahová, s a gyerekek szülők, nagyszülők nélkül nőjenek fel. Azért fontos ez a mai dátum, hogy kimondjuk, mindez a fasizmus miatt történt, amely ellen akkor sokan gondolkodás nélkül felkeltek.
Bunford Tivadar, a városi képviselő-testület elnöke úgy fogalmazott, a történelem arra tanít minket, hogy az nem velünk kezdődik, s nem is velünk ér véget, ezért fontos minden évben megemlékezni erről a napról a díszüléssel és a koszorúzással, továbbadni az üzenetet, hogy mindenkit köteleznek a több mint hetven évvel ezelőtti események.
– A szabadkai antifasiszta mozgalmat Szabadka lakói alkották nemzeti, vallási és szociális hovatartozásuktól függetlenül, akik egységesek voltak a szabadságért vívott harcban. És bár a fasizmust legyőzték, az ideológia még mindig él, ezért kötelességünk emlékezni azokra, akik életüket adták a szabadság és humanizmus eszméjéért, és nem szabad megengednünk, hogy áldozatukat kisebbítsék. Szabadka egy szabadságszerető, a tolerancia, béke és a békés együttélés szimbóluma. Tisztelnünk kell a múltat, hogy építhessük a jövőt, ezért egy olyan közösségi élet megteremtésére kell törekednünk, amelyben nincs diszkrimináció, s amelyben mindenkinek az a feladata, hogy ápolja a szabadsághoz és a különbözőség kifejezéséhez való jogot – mondta Bunford Tivadar.
Maksim Bakrač, a Harcosok Szövetsége városi szervezetének elnöke úgy fogalmazott, ezen a napon 1944. október 10-re emlékezünk, amikor is a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg egységei a Vörös Hadsereggel karöltve megtörték az ellenség ellenállását, és meghozták Szabadka számára a régóta várt felszabadulást.
Svetomir Atanacković, a Harcosok Szövetségének tartományi elnöke beszédében kiemelte, továbbra is harcolnunk kell a szabadságért, megőrizni mindazt, amit az antifasiszta harc során elértek, ápolni ennek a harcnak a hagyományát, s tisztelni az emlékét mindazoknak, akik életüket vesztették.
Miután a Fasizmus áldozatainak terén az egybegyűltek elhelyezték a koszorúkat, Bogdan Laban, Szabadka polgármestere tartott rövid beszédet.
– Ez városunk egyik legjelentősebb dátuma, s nekünk kötelességünk megemlékezni erről a napról, fejet hajtani azok előtt, akik a szabadságért vívott harcnak estek áldozatul, és koszorút helyezni a sírjukra. A szabadságért fizetett ár nagyon magas volt, s a mi városunkat és az itt élőket sem kímélték a harcok, annak ellenére, hogy távol voltunk a legvéresebb csatáktól, a második világháborúban több mint hétezer szabadkai veszítette életét. Az antifasiszta mozgalmat olyan emberek alkották, akik a szabadságért vívott harcban a köztük lévő különbségek ellenére is egységesek voltak. A fasizmus elleni harcban lévő egységesség civilizációs örökség, melyen a modern Európa alapjai nyugszanak, s ami felé mi is haladunk. Bár a fasizmust sikerült legyőzni, ez még nem jelenti azt, hogy végleg eltűnt a fenyegetés, éppen ezért kiemelten fontos, hogy a fiataljaink egészségesen és kritikusan szemléljék a hetvenkét évvel ezelőtti eseményeket, s tisztában legyenek valódi jelentőségével.
