2024. április 26., péntek

Hogyan gondolkodnak a magyarok a kerítés innenső felén?

Az Országgyűlés május 10-én hozott határozatot a népszavazás elrendeléséről a kormány javaslatára. Ezek után július elején Áder János köztársasági elnök október 2-ára írta ki a népszavazást a nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítésével kapcsolatban.

A hír hallatán Angela Merkel német kancellár úgy nyilatkozott, nem várható változás a magyarországi kvótareferendumtól. Arra a kérdésre viszont, hogy a kvótareferendum miatt tart-e az EU megosztottságának növekedésétől, elmondta, már régóta ismert, Magyarországon népszavazást tartanak „a menekültek kérdéséről”, július elején pedig csak a referendum időpontját jelölték ki, és a népszavazási kérdés megfogalmazásából is az következik, hogy a szavazás „válasz lesz a már most is érvényesülő kormánypolitikára”. Köztudomású, hogy Németországban munkaerőhiány van, az ottani stratégák pedig éppen a menekültektől várták ennek a problémának a megoldását. Becsapódtak. A nyár folyamán történt terrorcselekmények után már a laikusok előtt is nyilvánvalóvá vált, tarthatatlan a hivatalos politika számítása, miszerint a menekültek gyorsan és sikeresen be fognak épülni a német társadalomba. Megváltozott a közvélemény hangulata. A német lakosság 79 százaléka váltást sürget a menekültpolitikában, Angela Merkel kancellár irányvonalát pedig csupán 15 százalék támogatja, derül ki az Emnid közvélemény-kutató intézet legfrissebb reprezentatív felméréséből.

Ön részt vesz a magyar kvótanépszavazáson?

Igen: 216 (57,6%)

Nem: 84 (22,4%)

Nem vagyok a választói névjegyzéken: 63 (16,8%)

Nem tudom: 12 (3,2%)

Történelmi tényként emlegetik, hogy Romulus Augustulus császár uralmának végével a Római Birodalom 476-ban megszűnt, habár ezt ebben az évben senki sem vette észre. A Római Birodalmat megrendítő népvándorlások 375 körül kezdődtek, de egy év alatt nem érkeztek milliónyian Európába – mint 1640 évvel később. A X. századtól kialakult és különböző elnevezéseket hordó és a napóleoni háborúkig fennmaradó Német-római Birodalom, amely folyamatos német hegemóniát biztosított Európa közepén. Vajon az európaiak 2015. szeptember 4-én, a német határnyitás napján észrevettek-e valami különöset? Vajon a dátum évszázadok múltán milyen értelmezést kap?

Nekünk, magyaroknak, gazdag múltunk van. A betelepülések és betelepítések szempontjából is. Még a honfoglalás idején kezdődtek. Később, például a török hódoltság 160 éve alatt is történtek betelepülések Magyarországra. Nem a török etnikum jelent meg, hanem az ország török kézen lévő részén délszláv telepesek és a török katonaságot kiszolgáló görög és zsidó kereskedők jelentek meg. A közhiedelemmel ellentétben az Oszmán Birodalom által elfoglalt magyarországi várakban és erődökben nem török etnikumú, hanem balkáni délszláv (főként ortodox szerb, illetve muszlim bosnyák) eredetű helyőrségek és katonák biztosították az elfoglalt területek megtartását a szultánok számára. A törökök teljes kiűzése után, olyan, korábban egyértelműen magyarlakta területekre, mint Pilis, Baranya, Tolna, Bánság, Szatmár, ahol az évszázados harcok során kipusztult az őslakos magyar lakosság zöme, nyugati telepeseket (elsősorban svábokat) hoztak, a magyar ajkúak letelepedését ezeken a területeken megtiltották.

A körülbelül 80 éven át zajló állami betelepítéseket Mária Terézia állíttatta le 1773-ban, és ugyancsak ő engedte meg 1778-ban, hogy a Bánság újból magyar fennhatóság alá kerüljön és ott magyarok is letelepedhessenek. Románok betelepülése Erdélybe a XVIII. század folyamán, de főleg 1740 és 1760 között történt a Kárpátokon túlról. Az Erdélybe való bevándorlók legnagyobb részét a Havasalföldről és Moldvából érkezők adják. A két román fejedelemségből való beáramlás sok évtizedes vitakérdésében a bevándorlás egészének méreteit tekintve a becsléseknél tartunk. Jancsó Benedek félmilliós román bevándorlást feltételezett (Magyarországra és Erdélybe együttvéve), Dávid Zoltán 350–400 ezres számot tart valószínűnek. Anélkül, hogy most a becslések értékelésével foglalkoznánk, jelezzük röviden azt, amit a történetírás a bevándorlás okairól megállapított: a fanarióta-uralommal súlyosabbá válnak a havasalföldi-moldvai román paraszt terhei, s Erdélyben nagyobb biztonságot, fejlettebb civilizációs feltételeket remél.

A Habsburgok 18. századi betelepítési politikájának következtében a Magyar Királyság etnikai viszonyai teljesen felborultak. Ezek történelmi tények, azaz csak egy része azoknak a tényeknek, amelyek befolyásolták a történelmi Magyarország sorsának alakulását. Mindezek miatt mondhatjuk, hogy van tapasztalatunk, és jogunk is ahhoz, hogy saját sorsunkat alakítsuk.