Négyszázötven éve, 1566. szeptember 8-án halt hősi halált Zrínyi Miklós és a magyar sereg a törökök által ostromlott Szigetvárnál. Az évfordulóra való tekintettel idén a szokásosnál gazdagabb volt a hagyományos Zrínyi Napok programja Szigetváron. Az egy hétig tartó, több helyszínen, párhuzamos programokkal zajló nemzetközi rendezvénysorozat része volt az Ébren álmodik a magyar – Zrínyi feltámadása? című produkció a Szín-Dó Art Társulás előadásában. A jeles évfordulóra készült ősbemutatóról van szó, Dóczy Péter rendezésében. Az előadás szereplői: Jónás Gabriella, Szemerédi Bernadett, Dóczy Péter, Széplaky Géza színészek, Czakó Gábor néptáncos és Várai Áron, aki az előadásban dudán, kabalon és tilinkón játszott. A budapesti születésű, de négy évtizede Szabadkán élő Jónás Gabriella és a hódegyházi (jazovói) származású Szemerédi Bernadett színművésznők révén vajdasági vonatkozása is van az előadásnak, amelynek a szigetvári rendezvénysorozat török napján volt a bemutatója.
A jelenkor és a történelem ötvöződik az előadásban, amelyben Jónás Gabriella színművésznő Róza mama, a kocsmárosné szerepében egy időutazásra viszi a színpadi társakat és a nézőket.
– Minden városban van kocsma és mindenhol vannak olyan jellegzetes figurák, akik nélkül szinte nem is működik a város. Esetünkben ez a szigetvári Nylon kocsma, Róza mama, a kocsmárosné, a helybeli irodalomtanár, a helyi hentes és egy cigány zenészfiú, akiről kiderül, hogy tulajdonképpen lány, csak az édesapja fiúnak nevelte. A helybeliek a kocsmában összejönnek, és a városvezetésnek arról a felhívásáról beszélgetnek, hogy ki-ki tehetségéhez mérten járuljon hozzá az ünnepség színvonalának emeléséhez, gazdagításához. Róza mama, akinek van egy olyan képessége, hogy egy kicsit a múltba, talán a jövőbe is el tudja vinni az embereket, a múltba repíti ezt a három, önmagát kereső embert. A tanár önmagát keresi, a hentes a párját szeretné megtalálni, a fiatal lányka is szeretne a fiúbőrből kibújni. Az időutazás által visszakerülnek 1566-ba, a várból való kitörés előtti éjszakára, de megtalálják önmagukat, egymást, a szerelmet, és az előadás végén természetesen visszakerülnek a jelenbe, de már más emberként – kapunk röpke betekintést az előadásba Jónás Gabriellától.
A szigetvári hősök magatartása, bátorsága a jelenkorban a mindennapok túléléséhez, a problémák megoldásához is lelki erőt ad?
– Az előadás párhuzamba állítja őseinket, azokat a hősöket, akikre büszkék lehetünk, akikből erőt meríthetünk, és a mi kis mindennapi „szürke” hőseinket, akikről lehet, hogy csak később derül ki, hogy milyen nagy hősök voltak. Hősök, mert nem vesztették lelkesedésüket az egyre fogyatkozó osztálylétszám hatására, és továbbra is ugyanazzal a hittel, lelkesedéssel tanítanak, vagy azért, mert vállalják az otthonmaradást egy-egy fogyatkozó közösségben. Tulajdonképen ezért vontunk párhuzamot a tegnap és a ma között. Lehet, hogy egyszerűbb lett volna egy történelmi játékot előadni, de olyan produkció már nagyon sok volt. Szigetváron és mindenütt, ahol játsszuk majd ezt az előadást, a megmaradást szerettük volna és szeretnénk erősíteni a nézőkben – emelte ki a művésznő.
Vajdaságban láthatjuk esetleg ezt az előadást?
– Ha hívnak bennünket, nagyon szívesen megyünk mindenhova. Az előadás nagyon kis díszlettel készült el, ami megkönnyíti a szállítást is. Ami már biztos, az ősz folyamán a budapesti Gózon Gyula Színházban játsszuk három alkalommal az előadást, és Magyarországon minél több középiskolába szeretnénk eljutni, amelyek tornaterme, díszterme nagyon alkalmas, de máshova is szívesen megyünk, ahova hívnak bennünket.
