Brankica szerkesztőségünk közelében lakik. Eddig 7 (hét!) kerékpárját lopták el! Természetesen nem mindet a környékünkön. Különböző pontokról, különböző napszakokban kötötték el, új és régi biciklijeit egyaránt. Nem tudjuk, hogy Újvidéken ebben a „versenyszámban” ki a bajnok, sem azt, hogy hány ellopott bicikli kapcsolható a csúcstartó nevéhez, de biztosak vagyunk abban, hogy Brankica „eredménye” az élvonalba sorolható.
– Azóta biciklizem, amióta tudok magamról. Az első kerékpáromat podbarai házunk udvarából lopták el nagyon régen. Nyitva volt a Temerin utcára néző kapu, valaki egyszerűen kitolta. Utána apám kerékpárját használtam, az ugyanígy ugyanonnan tűnt el. Később Franciaországban éltem és tanultam, ott kimondottan drága és jó, vadonatúj biciklim volt. A negyedemben arabok meg kínaiak éltek, biciklimegőrző nem volt az épületben, az utcán hagytam, odakötve a kerítéshez. Éjjel lopták le. Tudni kell rólam, hogy igencsak figyelmetlen vagyok, Franciaországban a holmimat is ellopták, ugyanúgy, mint itt, nálunk a strandon, amikor is elaludtam a napon, és mire felébredtem, semmim sem volt! Bikiniben mentem haza. Amikor visszaköltöztem Franciaországból, szüleim megleptek egy új biciklivel. Az Isten hozott haza-ajándék a Žarko Zrenjanin utcai épületünk bejáratából tűnt el éjjel. Ebben az épületben sincs biciklimegőrző, ezért tartottam a folyosón, a korláthoz kötve. Szüleimtől kaptam egy másikat, akkor már a Forum ház közelében laktam. Az új lakhelyemen sem volt biciklimegőrző, naivan azt hittem, hogy a lapkiadóház portásfülkéjében éjszaka is ül valaki, aki miatt a tolvajok elkerülik az épület előtti bicikliparkolót, és hogy az új kerékpárom itt biztonságban lesz. Tévedtem, a portás napközben valóban sokat ér, a bicikliket nem bántja senki, de éjjel – úgy látszik – teszi a dolgát valahol máshol az épületben, így másnap fogalma sem volt arról, hogy ki vágta el a láncot, és ki vitte el a biciklimet. Meg nem is tartozik a feladatkörébe a bicikliőrzés. A láncaim általában vékonyak, könnyű őket átvágni, nem cipelek magammal nehéz zárakat.
|
Újvidéken évente nagyjából ezer bringát kötnek el a tolvajok, ez a számadat a rendőrség illetékeseinek becslése, ugyanis pontos kimutatás nem készíthető, hiszen a biciklilopásokat lopásként vagy minősített lopásként jegyzőkönyvezik, így utólag nem különíthetők el a betörők, zsebmetszők vagy a tyúktolvajok tevékenységétől. A kerékpárszezon márciusban kezdődik, ilyenkor havonta legalább 100 bicikli ellopásáról érkezik bejelentés. Idényen kívül, ősszel és télen sem tétlenek a tolvajok – pincéket, biciklimegőrzőket törnek fel, és innen viszik el a kerékpárokat, igaz kevesebbet, mint nyaranként. Mivel a lopásokat csak ritkán jelentjük be, a rendőrök – olyankor, ha lopott biciklikre bukkannak – nem tudják, hogy kit kell értesíteniük. Így az ellopott és megtalált bringák mindössze 10-15 százalékát sikerül visszajuttatni tulajdonosához. |
Édesapám meghalt, megörököltem a kerékpárját, ezt a bringát is a Forum ház előtt kötötték el. Nagyon sajnáltam, érzelmileg kötődtem hozzá. Azóta nem hagytam ott egy biciklit sem. A Forum ház elől először ellopott, Ragazzi olasz kerékpárom egyedülálló volt a városban, egy nap felismertem a Modena utcai bicikliparkolóban, kissé átdolgozva, sárhányók, kosár és a Franciaországból hozott csengő nélkül. Odakötöttem a bringát a rácshoz a saját láncommal is, majd szóltam a rendőröknek. Meg is jelentek, de miután felvették a jegyzőkönyvet, nem tudták, mitévők legyenek. Közösen vártuk kicsit messzebb, hogy ki fog megjelenni, és ki akarja majd elvinni a biciklit. Egy láthatólag hátrányos szociális helyzetben lévő asszony jött érte, gyerekekkel, meglepődött a másik lánc láttán. A rendőrnek azt mondta, hogy a Nejlonpiacon vette meg a biciklimet, papírok nélkül. Mindannyian elmentünk a Munkás utca rendőrségre, pár órát tartott a kihallgatás, tanúk segítségével sikerült bebizonyítanom, papírok nélkül is, hogy az én bringámról van szó. Végül visszakaptam, az asszony nagyon rosszul érezte magát, ugyanis 50 eurót fizetett érte. Mielőtt a Ragazzi megkerült volna, a Nejlonpiacon vettem egy használt kerékpárt, jó minőségű, behozatali darabot, papírok nélkül, remélem, hogy nem lopott – mesélte Brankica. Azt ajánlja mindenkinek, hogy ne bízzunk a portásokban meg abban, hogy „valaki látja” a biciklit, éjjel mindenképp toljuk be az épületbe, semmiképp sem szabad az utcán hagyni!
– Egyik ellopott biciklimről sem tettem bejelentést a rendőrségen, nem hittem abban, hogy ők bármit is tehetnek. Ha azonban vannak papírjaink a kerékpár eredetéről, mindenképp érdemes bejelenteni a lopást. Azt hallottam, hogy az itt ellopott bringákat Vajdaság másik városaiba viszik, úgyhogy nem is érdemes kutatni, nyitott szemmel járkálni, és figyelni. A sajátjaimat nem kerestem, véletlenül vettem észre az ellopott biciklimet, a rendőrök jelenléte nélkül biztos nem mertem volna bevárni azt, aki használja. Hiszem, hogy bármilyen biciklit ellopnak, régit vagy újat, olcsót vagy drágát, mindegy, csak lehessen tekerni – hallottuk tapasztalt szomszédunktól.
