Nemrég számoltuk be arról, hogy Kovács István, zentai származású filmrendező filmet forgat az 1992-es oromhegyesi béketiltakozásról, azt viszont kevesen tudják, hogy a játékfilmes elemeket is tartalmazó dokumentumfilmmel párhuzamosan elkészült a Szürke senkik című, első világháborúban játszódó alkotása is, amely egy öttagú, felderítőkből álló különítmény történetét meséli el. A csapat tagjai egy küldetésre indulnak az olasz frontvonal mögé. A küldetésük egy olasz üzenetküldő központ megfigyelése, s a film lényegében ezt az utat követi végig a főhős, egy tizenhét éves galambászfiúval az élen.
A filmrendező napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy mindig is érdekelték őt a háborús filmek, ami valószínűleg ahhoz a tényhez is köthető, hogy egy háborús országban nőtt fel.
Kovács Istvánnak egyébként nem ez az első háborús filmje. Idegen föld címmel egyetemi tanulmányai során is készített egy második világháborúban játszódó kisfilmet, s a felvételi filmje is ebben a korban játszódott.
– Nagyon megörültem, amikor Köbli Norbert (Balázs Béla-díjas forgatókönyvíró, az Arany Hugo-díjas A vizsga (2011) és a Bronz Zenit-díjas A berni követ (2014) írója, a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületének alapító elnöke – a szerző megjegyzése) megkeresett, s elmondta, hogy tetszettek neki a kisfilmjeim. Ezek közül is az Idegen földet emelte ki, amelyikben a nyilvánvalóan szerény lehetőségeink ellenére is hihető közeg jött létre a számára – emlékezett vissza a filmrendező, hogy miképpen is láttak neki a Szürke senkik forgatásának, s elmondta, hogy ezután a forgatókönyvíróval több alkalommal is találkoztak, s elkezdték tervezgetni, hogy mi lehet az, amin a közeljövőben együtt tudnának dolgozni.
– Ez számomra egy óriási dolog volt, hisz Norbi egy nagyon sikeres forgatókönyvíró, és az hamar kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk a filmekről. Nem sokkal később megmutatta a Szürke senkik forgatókönyvét, és számomra nem is volt kérdés, hogy ez egy olyan történet, amiről szívesen csinálnék filmet – mesélte István, s kiemelte, hogy megtisztelő és rendkívül izgalmas volt Norbival fejleszteni és gondolkodni a forgatókönyvön, s ez alatt az idő alatt ő is sokat tanult az írásról, s a közös munka különböző fázisairól.
Beszélgetőtársunk elmondta, hogy a film forgatását több hónapos felkészülés és előkészület előzte meg, amelynek során a legfontosabb rendezői feladat a színészek megtalálása és az alkotótársakkal folytatott aprólékos munka volt. Meg kellett találni a megfelelő helyszíneket, fel kellett építeni a díszleteket, a jelmeztervezővel együtt el kellett készíteni a ruhákat, az operatőrrel pedig film képi világát és stílusát is ki kellett alakítani.
– A színészekkel való közös munka nagyon feltölt: a közös gondolkodás és próbák, a beszélgetések, ahol szétcincáljuk a szerepeket és a történetet. Ilyenkor mindig új ötletek és lehetőségek merülnek fel, amikre nagyon kell figyelni, hiszen kicsin múlhat, hogy valami fontos marad ki vagy valami felesleges kerül bele. Ez az egyik legérzékenyebb fázisa a filmkészítésnek, itt kelhetnek életre a karakterek és kelhet életre ezáltal a film is – ecsetelte beszélgetőtársunk.
A film forgatása novemberben kezdődött és decemberben ért véget. Lényegében ez nagyon megnehezítette a munkát, hiszen a stáb folyamatosan hidegben dolgozott. A forgatást az is megnehezítette, hogy a film csakis külső helyszíneken játszódik, és az éjszakai forgatások is embert próbálóak voltak a decemberi hidegben. Ennek ellenére a stáb végig kitartott a történet mellett, s hihetetlen munkabírással csinálta végig a forgatást – hangsúlyozta ki István, s hozzáfűzte, hogy ezért minden tekintetben hálával tartozik az alkotócsapatnak.
A rendező a beszélgetés során elmondta azt is, hogy az Idegen föld forgatása alatt sikerült néhány olyan dolgot tanulnia, amit a Szürke senkik készítése során is kamatoztathatott.
– Ez legtöbbször apróságokban nyilvánul meg, de olyan fontos kérdésekben is, mint a vizuális elmesélése egy történetnek. A részletekre nagyon oda kell figyelni, hogy egy régmúltban játszódó történet valódi legyen, igaznak hasson. Gondolok itt a ruhák viselésének módjára, a fegyverek használatára, a katonák mozgására, beszédére. Ezek mind kis dolgok, de az összképet nagyban befolyásolják. A néző akkor tud azonosulni, ha belehelyezi magát a történetbe, és ebben a hitelesség fontos szempont. Ezért is kértük ki szakértők véleményét a történetről és az előbb említett apróságokról. Emellett az akciójelenetek adtak egy izgalmas feladatot, ami ritka a magyar tévéfilmekben, mégpedig a kaszkadőr-koreográfiák kidolgozását és az akciójelenetek felépítését. Ebben is szakértői segítség állt a rendelkezésünkre, hogy a lehető leghitelesebb és izgalmasabb pillanatokat hozhassunk létre – ecsetelte.
A beszélgetés során felmerült az is, hogy a második világégésről, illetve a későbbi háborúkról készült filmekkel ellentétben a filmrendezők valamiért hanyagolják a Nagy háborús történeteket. István szerint a második világháború filmes szempontokat nézve sokkal jobban leképezhető. Emellett a mai generációknak sokkal közelebb álló élmény a második világégés, hiszen sokuknak a nagyszülei még ma is élnek, ők pedig ilyen vagy amolyan módon részt vettek a háborúban.
– Ami még fontos, hogy a film szereti a jó és a rossz küzdelmét megmutatni, és ez a küzdelem kristálytiszta a második világháború esetében. Az amerikai film gyökereiben, de az európaiban is, megtalálható ez a szembenállás a westerntől kezdve, a fantasy filmeken át (Gyűrűk Ura), a tudományos-fantasztikus filmeken keresztül (Csillagok háborúja), a háborús filmekig.
Ilyen szempontból az első világháborúban nincs egyértelmű jó és rossz oldal. Ez volt a régi nagyhatalmak utolsó háborúja, ahol ez a szembenállás már homályos.
Nyilván bőven van mit mesélni így is a Nagy háborúról, de mégis nehezebb az előbb említett nyomvonalon történetet találni, mint a második világháborúban, illetve a vietnami vagy pedig akár a balkáni háborúban – ecsetelte, s rámutatott arra is, hogy ettől függetlenül vannak olyan nagyszerű első világháborús filmek, mint Jean Renoir Nagy ábránd (Grande Illusion), vagy pedig Stanley Kubrick Dicsőség ösvényei (Paths of Glory) című remekműve.
A film elkészítését a Magyar Média Mecenatúra támogatta.
