Biztatóak és reménykeltőek korunk autóipari újdonságai, különösen az önvezető (sofőr nélküli, vagyis autonóm) és az elektromos járművek. Bár sokan még csak most ismerkednek velük, az új típusú autók fokozatosan teret hódítanak a piacon. Eljön majd az a nap is, amikor már ezek a járművek uralják az utakat.
Tömeges elterjedésükre azonban majd csak a távoli jövőben lehet számítani, legalábbis a BMW vezérigazgatója szerint. Harald Krüger prózai okokkal magyarázza a késlekedést. Úgy véli, hogy az elektromos autó a legtöbb vásárló számára még (nagyon) drága. Többségük pedig majd csak 20-30 év múlva engedheti meg magának, hogy villanymeghajtású járműre váltson.
Krüger arra számít, hogy „néhány éven belül” az elektromos autómotor (előállítása) már olcsóbb lesz, mint a dízelüzeműé. Ráadásul az elektromos változat hatásfoka sokkal magasabb, miközben kevesebb energia megy veszendőbe, és káros anyagot sem bocsát ki.
A BMW-vezér mindazonáltal nem tartja valószínűnek, hogy 2030-ban a villanyautók uralják a piacot. Szerinte még akkor is több hagyományos (kőolajszármazék-üzemű, esetleg hibrid) autó lesz használatban.
Ám 2030 után nem sokáig lejt majd feléjük a pálya. Teljesítményben és hatótávolságban már most is egy osztályban „versenyeznek” a legújabb villanyautók és a hálózatról tölthető (plug-in) hibrid modellek a hagyományos kocsikkal. Mindez arra utal, hogy az autózás világában megkezdődött a teljes megújulás, átalakulás. Bár az autonóm és az elektromos meghajtású autók kora csak ezután jön, terjedésük már most megállíthatatlan.
A Honda például azt tervezi, hogy 2030-ig kétharmadra növeli a teljesen elektromos és hibrid autói részarányát modellkínálatában. Az elektromobilitás nemcsak a hagyományos piac nagy gyártóit ösztökéli termelésük megváltoztatására, sőt gyökeres átalakítására, hanem a politikai vezetőket is fontos döntések elé állítja.
Berlin már célkitűzésként fogalmazta meg, hogy 2020-ra egymillióra emelkedjen a Németországban üzemben tartott elektromos autók száma, amely tavaly decemberben még alig érte el a 31 ezret.
A norvég kormány pedig azt szeretné, ha a parlament már 2017 elején elfogadná azt a tervet, mely szerint 2025-től csak villany- vagy hibrid autókat helyezhetnek forgalomba az országban. Az egyéb közlekedési eszközökből is száműznék a belső égésű motorokat. Az ötmillió lakosú Norvégiában jelenleg már minden negyedik eladott autó elektromos meghajtású. Biztató, hogy több ország a norvéghoz hasonló lépéseket tervez.
Az önvezető autózás széles körű elterjedésére is várni kell még, de a gyártók nem nyugszanak. A BMW 2021-re több olyan modellel jelenik meg a piacon, amelyek vezető nélkül közlekednek. A Ford pedig arra törekszik, hogy öt év múlva már tömegjárműként forgalmazza a sofőr nélküli autót, amelyben nem lesz se kormány, de még gáz- és fékpedál se. De lesz helyettük – legfontosabb tartozékként – egy frissíthető és bővíthető programmal készült szoftver, amely a járművet vezérli.
Az amerikai cég vezérigazgatója forradalmi átalakulásra számít. Mark Fieldsnek ugyanakkor meggyőződése, hogy az önvezető autók térhódításának „legalább akkora hatása lesz a társadalomra, mint száz évvel ezelőtt a Ford futószalagos összeszerelő üzemeinek volt”. A vállalatnál arra számítanak, hogy a taxis piacot már a következő évtizedben az ilyen szolgáltatások uralják.
Washingtoni kormányzati becslésekből ugyanakkor az derül ki, hogy 2035-re a közúti balesetek száma akár 80 százalékkal is visszaeshet. Ha valóban így történik, jócskán csökkennek majd a biztosítási díjak, és ami ennél is fontosabb, a halálos kimenetelű közúti szerencsétlenségek száma.
Az önműködő személyautókkal kapcsolatban a Leedsi Egyetem kutatócsoportja fontos következtetésre jutott. Tanulmányuk egyik fontos megállapítása: a járművek elterjedésével nemcsak a balesetek száma, hanem az üzemanyag-fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás (következésképpen a szmog) is csökken. A robotautók – internet révén biztosított – egymás közötti kommunikációjával (merthogy ilyen szolgáltatások is lesznek) pedig jelentősen gyorsulhat a forgalom.
Ezek ugyan hosszú távú előrejelzések, de az már most nyilvánvaló, hogy az autóipar teljes átalakulás előtt áll, miként az autózás jelenlegi formája is. Az is egyértelműnek tűnik, hogy a szemléletváltásra már nem kell (sokáig) várni: a belső égésű motorokat ugyanis egyre többen tartják a múlt káros és elavult örökségének, ezért mielőbb szabadulnának tőlük.
