Lassan már törzsvendégként üdvözlik Vlagyimir Putyint a kínai fővárosban. Az orosz elnök ugyanis eddig tizenötször vendégeskedett Pekingben. Hszi Csin-ping kínai államfő, kommunista pártvezető 2013-as hatalomra jutása óta azonban még csak négyszer járt ott.
Hszi nem keresi fel ilyen gyakran Moszkvát, de első külföldi útja elnökként (megválasztása évében) az orosz fővárosba vezetett. Ez jelzésértékű gesztus volt részéről. Részben azt sugalmazta, hogy – az Egyesült Államokkal kiéleződött kapcsolatok és a Dél-kínai-tengeren tapasztalható érdekütközéseik miatt – inkább közeledne Oroszországhoz, mint másokhoz.
Elképzelhető, hogy máris folyik az újabb látogatás előkészítése, de ezt még nem verik nagydobra. Ha így van, aligha lepne meg bárkit is Moszkvában és Pekingben.
A két ország az elmúlt években egyre szorosabb politikai, gazdasági és katonai együttműködésre törekszik. Az erőfeszítéseknek pedig szaporodnak az eredményei, amit nemcsak a Moszkva–Peking között lassan rendszeressé váló elnöki ingázások jeleznek, hanem sok más is.
Az immár két éve hatályos nyugati szankciók miatt Oroszországban különösen felértékelődött a már korábban is prioritásként kezelt kapcsolatépítés és bővítés Kínával. Ez érthető, hiszen a Kreml részben pótolni akarja mindazt (különösen a hiteleket), amitől a nyugati büntetőintézkedések megfosztották az orosz gazdaságot, részben pedig demonstrálná, hogy a külföldi szigor ellenére sem enged és képes leküzdeni az elszigeteltséget.
Peking az egykori Selyemút felújításában szán fontos szerepet Oroszországnak. A 2013-ban indult ambiciózus kínai program célja, hogy biztonságos tengeri és földi (teher)szállítási, közlekedési, valamint energia- és kereskedelmi folyosót hozzanak létre Ázsia (elsősorban Kína), Európa és Afrika között. (Ennek része a Belgrád–Budapest gyorsvasút megépítése is.)
A gigantikus vállalkozást Kína 2020-ig szeretné megvalósítani. A földi Selyemút mentén fekvő országokban jelenleg összesen csaknem 4,5 milliárd ember él, a világ összlakosságának majdnem kétharmada. Az itt megtermelt javak és a nyújtott szolgáltatások összesített értéke a világgazdaság harmadát teszi ki.
A programba bevont államok közül Oroszországnak – hatalmas területe, továbbá gazdasági, geostratégiai és politikai jelentősége miatt – kulcsszerep jutna. A két szomszédos ország ugyanakkor igyekszik összekapcsolni a Selyemút és a 2015-től működő orosz eurázsiai integrációs szövetséget is. (Az utóbbiba a Kreml négy szovjet utódállamot vont már be.) Peking és Moszkva csak az elmúlt három évben több tucat megállapodást írt alá, sok százmilliárd dollár értékben.
A kínai–orosz együttműködés tehát nemcsak a két állam, hanem az egész eurázsiai térség számára fontos.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter már többször figyelmeztette a Nyugatot: ha továbbra is szankciókkal sújtja hazáját, Moszkva végképp Ázsia, mindenekelőtt a világ vezető exportőrének számító Kína felé fordul. Oroszországnak egyébként már jó ideje Kína a legfontosabb gazdasági-kereskedelmi partnere.
Peking számára még nem ennyire jelentős az orosz kapcsolat. Oroszország ugyanis jelenleg csak a tizedik Kína külkereskedelmi partnereinek terjedelmes listáján.
Mindez arra utal, hogy az összefogás eddig nem úgy alakult, ahogy azt Moszkvában szeretnék. A Selyemútra vezető széles ösvény néhol még elég rázós, másutt meg göröngyös.
Erre lehet következtetni legalábbis abból az adatból, mely szerint tavaly 68 milliárd dollárra csökkent a kétoldalú kereskedelem értéke, miközben a cél a százmilliárd dollár elérése volt. A vártnál rosszabb eredmény okai között említik a kőolaj alacsony árát, a gyenge rubelt és a kínai gazdaság lassulását.
Pekingben ugyanakkor nem titkolják: jelenlegi szorult helyzetében (a büntetőintézkedésekkel, recesszióval és súlyos költségvetési gondokkal küszködő) Oroszországnak életmentő lehet a kínai kapcsolat, illetve pénz. Mindazonáltal a kínai nagybankok óvatosak, nem sietik el az oroszországi partnerek hitelezését, ottani (nagy)beruházások finanszírozását. Attól félnek, hogy nekik is bajuk származhat az oroszokat sújtó nyugati szankciókból. A tőkeerős kínai vállalkozások pedig az oroszországi üzleti légkör miatt visszafogottak.
Az utóbbi években azonban nagyon komoly kétoldalú üzleti megállapodások is születtek. Igaz, ezek egy részét a legmagasabb politikai szinten hagyták jóvá vagy írták alá. Az állami többségű orosz energetikai cég, a Rosznyefty 2013-ban például 270 milliárd dollár értékű kőolaj szállításáról kötött megállapodást. Egy évvel később a szintén az állam felügyelete alatt álló Gazprom óriásvállalat egyezett meg földgáz kínai eladásáról. A három évtizedre szóló szerződés értéke 400 milliárd dollár.
Putyint és népes küldöttségét legutóbb júniusban fogadták Pekingben. Akkor több mint harminc megállapodást írtak alá. Ezek egyike a széles törzsű utasszállító repülőgépek és helikopterek fejlesztését irányozza elő.
A Nyugattal megromlott viszony, valamint az elmérgesedő amerikai–kínai és a kiélezett orosz–amerikai kapcsolatok miatt Putyin a katonai együttműködéstől sem zárkózik el. Sőt. Ezért már 2014-ben engedélyezte a legkorszerűbbek közé sorolt orosz Sz-400 típusú légvédelmi rakétarendszerek eladását Kínának, ahová tavaly áprilisban meg is érkeztek az első szállítmányok.
Oroszország időközben Kína legfontosabb fegyverszállítójává vált. Ezzel pedig tovább erősödött a kapcsolatuk, amely immár stratégiai szintre emelkedett.
