Amikor egy héttel ezelőtt a hízósertés felvásárlási ára egy rövid időre a 200 dinárt is meghaladta, sejteni lehetett, hogy az állapot nem tartható sokáig.
A színhús ára az üzletekben túllépte az 500 dinárt, a combhúst 550-ért árulták. A piac azonban érzékenyen reagált, drasztikusan csökkenni kezdett a kereslet. Valószínűleg ez eredményezte a viszonylag gyors stabilizációt a sertéspiacon.
Stabilizálódni látszik a sertéspiac és vele a húsárak is. Egy héttel ezelőtt több mint 200 dinárt is fizettek a hízókért élősúlyban. Az ár a hét közepén 160–180 dinárra esett vissza. Az üzletekben a színhús ára 520–550 dinárra emelkedett. A hét utolsó napjaiban a húsárakat is néhány helyen visszaállították az 500 dinár alatti szintre. A helyzetet bonyolította, hogy a szarvasmarhákat éppen bőrcsomósodás ellen – állami rendelettel ingyenesen – oltották, ami után pár napig nem lehet vágóra eladni a jószágot. Így a marhahús, ha rövid időre is, de eltűnt, illetve jelentősen megcsappant a kínálata. A drága sertéshúsból azonban így sem sokat adtak el, a kereslet rugalmasnak bizonyult az ár függvényében.
Alacsony életszínvonal mellett, mint a miénk, a piac érzékenyen reagál az áringadozásokra. A magas hízóár emiatt sem tarthatta volna magát sokáig. A tenyésztők – akiknek látszólag kedvezne a magasabb felvásárlási ár – maguk is azt mondják, a 200 dinár feletti szint túlzás, nem fenntartható állapot. A 150–170 dinár közötti ár lenne tartósan elfogadható, amikor még a tenyésztőnek is marad egy kis haszna, és a húst is el lehet adni. Tomity Fedor topolyai tenyésztő szerint ez már többször is lejátszott, bevett sablon, hogy egy rövid időre felsrófolják a hízó árát, amit a hús áremelkedése követ. Aztán, amikor a hízó ára visszaesik, a húsárak késedelemmel követik. Úgy véli, a 150–160 dináros hízóár és a 185–200 dináros malacár lenne a reális. A hízósertések után darabonként 1000 dináros támogatást fizet az állam, de a decemberben elszállított sertései után még mindig nem kapta meg a pénzt. Az anyakocák után évi 7000 dináros támogatás jár, de csak a regisztrált farmokon tartott, törzskönyvezett kocák után lehet megkapni. Szerinte a tenyésztők 2-3 százaléka tud csak eleget tenni a szigorú feltételeknek. Az EU-ban nincs ilyen szubvenció, de vannak állatjóléti támogatások, melyek által a tenyésztők az itteni támogatások többszöröséhez jutnak. Tomity szerint a tenyésztők gyorsan tudnak alkalmazkodni a körülményekhez. Ha jó árak vannak, de nincs elég malac, hoznak be külföldről. Ma már korszerű, itatókkal és etetőkkel felszerelt járművekkel akár Hollandiából is ideszállítják a malacokat. Az ilyen jószág ára kilogrammonként, a szállítási költségekkel együtt, eléri a 270 dinárt is. Még így is megéri megvenni, mert a tenyésztő biztos lehet abban, hogy védőoltásokkal immunizált, jó potenciállal rendelkező állatokhoz jut. Úgy véli, a jelenlegi árak már nem fognak tovább csökkenni, mert a környező országokban és az EU-ban sem olcsóbb most a vágósertés.
Mikuska Csaba, a Topolyai Sertéstenyésztők Egyesületének elnöke elmondta, hogy a kínálat most sem nőtt meg, de a kereslet is csökkent, ezért stabilizálódik az ár, közelít ahhoz, ami elfogadható a fogyasztók és a tenyésztők számára is. Szerinte is a 150–160 dináros hízóár, a 180–200 dináros malacár lenne reális.
