2024. április 26., péntek

„Szeretünk görbe tükröt mutatni”

A palicsi filmfesztiválon a Párhuzamok és keresztutak programrészben láttuk Igor és Iván Buharov Az itt élő lelkek nagy része című filmjét

A Buharov fivérek, Igor és Iván, valójában Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor, a független filmkészítés terén, csak rájuk jellemző szürrealista, kísérleti alkotásaikkal hívták fel magukra a figyelmet. Az itt élő lelkek nagy része is ilyen. A film tartalma szerint Gróf Batthyány Ervin, az anarchizmus tanainak hirdetője, száz évvel halála után újra feltűnik, hogy még egyszer megkísérelje elméletei gyakorlati kivitelezését. Felismeri, hogy a világ nem olyan irányba változott, ahogyan elképzelte, szinte semmi nem valósult meg az uralomnélküliség utópiájából. Újra reformiskolát alapít, szellemi partnereket toboroz, és elkezdik egy új generáció felnevelését, akik az erőszakra épülő uralmi rendszer helyett a szolidaritás és az önkéntes összeműködés elvei szerint gondolkodnak. A szabadság és egyenlőség eszménye azonban, csakúgy mint száz éve, félelmet ébreszt a hatalom korifeusaiban. A gróf és barátai ténykedése, a biztató kezdetet követően, egyre több akadályba ütközik. A film különlegessége, hogy ismert közéleti szereplők is megjelennek benne, például Lugossy László, Vágvölgyi B. András, Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya, valamint Tolnai Szabolcs is. A Buharov fivérek mondhatni a palicsi filmfesztivál rendszeres résztvevői, az underground filmművészet kedvelőinek nagy örömére, a fesztivál alkalmat ad arra, hogy kísérni lehessen alkotói pályájukat.

Mióta vagytok jelen a palicsi filmfesztiválon?

– Először talán tizenöt éve voltunk. Nagyon szoros a barátságunk Tolnai Szabolccsal. Egyébként is jártunk ide filmet forgatni. Király Ernőről csináltunk egy dokumentumfilmet, forgattuk a saját rövidfilmünket is itteni szereplőkkel, a Kormányeltörésben filmet is mondhatni itt kezdtük. Gyakran fordulunk meg errefelé. Az itt élő lelkek nagy részében Tolnai Szabolcs is játszik egy rövid jelenetben. A Duna Műhely filmkészítő alkotóműhelyben találkoztunk először Szabolccsal, amikor első játékfilmjét, a Nyári mozit készítette. Mi írtuk be a magyar szövegét a filmnek, hogy legyen fordítás az akkori Magyar Filmszemlén. Attól kezdve nagyon jó barátok lettünk, és gyakran találkozunk. Eléggé hasonlóan gondolkodunk, ez látszik Tolnai Szabolcs A romlás virágai című filmjén is. Abban is közreműködtünk. Szabolcs elhívott bennünket három napra forgatni, azután kijött hozzánk Prágába és vágtunk. Egyébként már öt éve dolgozunk A kitömött madár című Domonkos-regényen, amelyből szeretnénk filmet készíteni. Öt éve kezdtük el nagyon komolyan véve a munkát írni a klasszikusabb értelembe vett forgatókönyvet, mert ugyebár ritkán írunk forgatókönyvet. Az itt élő lelkek nagy részéhez nem volt forgatókönyvünk, de néha az alapján is dolgozunk. Az egy másmilyen hozzáállás. Próbálkozunk ezzel a borzadály magyar filmtámogatási rendszerrel. Iszonyú lassú, körülményes, mindentől elmegy az ember kedve.

Mikor fogtatok hozzá Az itt élő lelkek nagy részéhez?

– Három éve kezdtük el csinálni. Úgy jött, hogy már nagyon viszketett mindenünk, gondoltuk, jó lenne már egy nagyjátékfilm, és voltak ötleteink. Azt terveztük, hogy saját pénzből fogunk hozzá. A Kormányeltörésben filmmel díjat nyertünk egy spanyolországi független, kisfilmfesztiválon. Annak egy részét a filmre fordítottuk. Miután elfogyott a pénzünk, megkerestünk egy-két producert, Petrányi Viktóriát, Mundruczó Kornélt, a Laokoon Filmcsoport adta a kamerát, és további producereket. Úgy nézett ki, hogy több lesz a producer, mint a szereplő. Páratlan produceri összefogásban született a film, ami egyébként azért jó, mert példát mutattunk más független filmeseknek és fiatal alkotóknak. Akárcsak Hajdu Szabolcs. Ő is megmutatta, hogy kevés pénzzel is lehet filmet készíteni. A színészek jelképes összeget kaptak, mindenki csaknem ingyen dolgozott. Kivéve, amit muszáj volt kifizetni, a hangmérnök, meg olykor a kameraasszisztensek munkáját. Ennyi az egész. Három év szerelemből elvégzett munka van ebben a filmben, mi egy fillért sem kaptunk belőle.

Az uralmon alapuló, bármely rendszer kritizálása erősen jellemzi a filmjeiteket. Ez igaz Az itt élő lelkek nagy részére is…

– Nem új nálunk. Nem akarunk magunknak semmit sem tulajdonítani, de néha úgy tűnik, mintha látnokok lennénk, hiszen egyes dolgok be is igazolódtak. Vízióként előre lehetett érezni, hogy mi fog történni. Szeretünk kicsit ironikusan görbe tükröt mutatni. Megoldásokat általában nem tudunk adni, de talán a kérdésfelvetésekben erősek vagyunk.

Milyen volt Az itt élő lelkek nagy részének a fogadtatása?

– Budapesten jó volt, meglepően sokáig tartották a mozik műsoron. Sajnos vidéken, nagyobb vidéki városokban, kevesen nézték meg, de állítólag ez nem csak ezzel a filmmel van így. Ez egy tendencia, vidéki mozikba nem nagyon mennek már az emberek. A fesztiválokkal sem vagyunk teljesen elégedettek. Több olyan fesztiválra is elküldtük, ahol szerintünk helyet kaphatott volna, de úgy látszik, ez a film nem nagyon akar átmenni a szűrőkön. Talán nagyon textuális, talán nehéz. Talán azért, mert nem értik, vagy épp azért, mert értik.

Bizonyára már többször megkérdezték tőletek, hogyan sikerül húsz év után is harmóniában együttműködnötök…

– Erre azt szoktuk mondani, hogy szerencsére ritkán találkozunk, vagy szatyrot húzunk egymás fejére, és akkor nem látjuk a másikat, pláne, ha már unjuk egymás fejét. Viták mindig is vannak, de együtt gondolkodunk. Barátságból indult az egész, aztán ez lett belőle. Ugyanazon a tanárképző főiskolán tanultunk Egerben. Sokat buliztunk együtt, volt egy közös zenekarunk, performanszokat adtunk elő. Huszonkét éve vagyunk együtt, nyilván a korral minden változik, mi is öregszünk, változik a családi helyzetünk stb. Tíz éve a filmjeink galériákban és múzeumokban is megjelennek, így van egyfajta képzőművészeti életünk is, ami segít egy kicsit másképp gondolkodni a filmkészítésről és az együtt dolgozásról is.

Miért lettetek Buharov fivérek?

– A név is egy ironikus hozzáállásból indult. Akkoriban, amikor elkezdtünk filmezni, mindenki utálta az oroszokat, mi pedig nagyon szerettük az orosz avantgárdot, úgyhogy némileg viccnek szántuk. A politikusokat utáld, ne az egész nemzetet.