Hárommillió tonna búzára lehet számítani az idén Szerbiában. Ez bőven fedezi a hazai szükségleteket, és jut kivitelre is. A szerbiai átlag elérheti az öt tonnát hektáronként, Vajdaságban pedig ennél jóval magasabb hozamokról beszélnek. Korábban stratégiai jelentőségűnek számított a kenyérgabona az ország szempontjából. Még nem is olyan régen, amikor a nagy állami birtokoknak – de még a kisebbeknek is – megszabták államilag, hogy az általuk művelt területeken mennyi búzát kötelesek termelni. Mivel abban az időben a termés még inkább időjárásfüggő volt, jogos volt az elvárás, hogy a búza árát is minden évben újra, és államilag kell megszabni. Ezért vált megszokottá, hogy aratás idején az állam megszabta a felvásárlási árat, abból kiindulva, hogy a hozamok tükrében legyen egy kis nyereség is. Abban az időben azonban az állam a búza nyereséges termelését nem csak az áron keresztül tudta biztosítani. A kiváltságos állami vállalatok már az őszi vetésre kedvező hiteleket kaphattak, melyeknek az értéke a betakarításig inflálódott, de volt számos példa, hogy az alig kikelt vagy szárba szökkent búzát jó áron előre el lehetett adni az árutartalékoknak, vagy az újratermelési anyagokat, a magot, üzemanyagot, műtrágyát és a növényvédő szereket kedvező cserearányok szerint lehetett igényelni. Mindez torzította a piaci mechanizmusok működését, a nagybirtokok jelentős előnyben voltak, ugyanakkor azonban a kistermelők is nyereségesen tudtak gazdálkodni. Ebből a nézőpontból akár idillinek is tűnhetnek az egykori viszonyok. A fenntarthatóságuk, pontosabban a fenntarthatatlanságuk egészen másban rejlett, de erre most nem térünk ki. A berögződés azonban megmaradt, még pár évvel ezelőtt is útlezárásokkal tiltakoztak a földművesek, ha úgy vélték, hogy a búza ára nem megfelelő. Még akkor is, amikor az árat már nem szabták meg államilag.
A MÁJUSI ESŐ ARANYAT ÉR
Egyes gazdák Vajdaságban hét-nyolc, sőt tíz tonna búzát termeltek az idén, elsősorban a kedvező májusi időjárásnak köszönhetően. Egy hektáron a kenyérgabona termesztésének önköltségi ára a modern agrotechnika alkalmazása mellett átlagban 90–100 ezer dinárt tesz ki. Nem nehéz kikalkulálni, hogy 5 tonna hozam esetén 20 dináros ár kell ahhoz, hogy a költségeket lefedjük. Ugyanakkor, pl. ha 10 tonnát termett, minden, amit 10 dináron felül fizetnek érte, már nyereségnek számít. Ilyen esetben a 15,50 dináros ár – amennyibe kerül a termény a napokban – hektáronként 55 ezer dinár jövedelmet biztosít. A búzának szerepe van a vetésforgóban, tehát a témát számtalan nézőpontból elemezhetjük, mindig valami újat fedezhetnénk fel. Indokolt a kenyérgabonát a művelt területek 30-35 százalékán termelni a kedvező vetésforgó miatt, noha a világban ma már vannak példák pl. a kukorica monokultúrás termesztésér. Vajdasági viszonylatban ez a 30 százalék 500 ezer hektár lenne, ami bőven fedezné az ország szükségleteit még olyan években is, amikor valamivel átlagon alul terem. A gazdák nem annak alapján döntenek arról, hogy termesztenek-e búzát, hogy egy-egy évben mennyi volt az ára aratás idején. Az utóbbi időben gyakoriak a forró, aszályos nyarak, ezt pedig a kapásnövények sínylik meg. A kenyérgabona viszont hasznosítja a téli és a tavaszi nedvességet, a szélsőségesen meleg időjárás beköszöntéséig már betakarítják.
FELDOLGOZVA KISZÁLLÍTANI
Ha nem csupán szűkebb pátriánkban vizsgálódunk, megállapíthatjuk, hogy a világpiacon ismét emelkedni kezdtek a termény- és a nyersanyagárak. Az ismét egyre bizonytalanabbá váló világgazdasági helyzetben a befektetők a kötvények és a részvények helyett mindinkább érdeklődnek a mezőgazdasági termékek iránt. A kötvénypiacokon bizonytalanság, a részvénypiacokon pedig jelentős ingadozások borzolják a kedélyeket. Szemmel láthatóan újabb „lufikat” is fújnak, ezért még azok is nyersanyagban kezdenek gondolkodni, akik korábban ezt kizárták. A mezőgazdaságban termelt nyersanyagok tekintetében az eltelt fél évben számos befektető napjait édesítette meg a cukor. Dollárban számolva, az év eleje óta már csaknem 40 százalékot nyert, aki cukorba fektette a pénzét az év elején. Ehhez sokban hozzájárult, hogy a legnagyobb cukornádtermelő, Brazília pénzneme jelentősen gyengült. Az idén azonban a reál, a brazilok pénze erősödni kezdett, és az olaj ára is felfelé mozdult a 26 dolláros mélypontjáról. A kávé ára is több mint 10 százalékkal emelkedett az év eleje óta, és az sem járt rosszul, aki kávéban „utazott”. A kakaó ára viszont csökkent, pedig néhány éve már arról cikkeznek, hogy a kakaó lesz a jövő befektetése, tartósan emelkedni fog az ára, mert egyre kevesebbet termelnek belőle. Ezt el is hitették mindenkivel, a csoki ára emelkedett, illetve a szeletek, kiszerelések pedig kisebbek lettek. Ügyes húzás! A tanulság pedig röviden: a nyersanyagokat a legcélszerűbb feldolgozott formákban exportálni, hiszen ez hosszú távon is biztosabb üzlet. Erre kéne törekedni a hazai búza esetében is, hogy mindenki jobban járjon a termelési láncban.
