2024. április 26., péntek
LABDARÚGÓ-EB – DÖNTŐ

A portugálok először vagy a franciák harmadszor

Vasárnap este a Saint-Denis-ben megrendezendő fináléval véget ér az Európa-bajnokság, amelynek győztese Portugália vagy Franciaország lesz. A házigazda franciák a szintén hazai rendezésű 1984-es, valamint a 2000-es tornán aratott végső siker után a harmadik Eb-címükre hajtanak, a luzitánok először nyerhetnek kontinenstornát. A gall kakasok döntőbe jutásán nem sokan lepődtek meg, elvégre a torna előtt is az egyik fő esélyesnek számítottak, azt viszont aligha várták sokan, hogy Portugália eljut idáig.

Jó formában mindkét gárda

A franciák döntőig vezető útja ígérkezett nehezebbnek, mégis a portugálok jutottak el a döntőig döcögősebben. Nem állíthatjuk azt sem, hogy a házigazda szereplése zökkenőmentesen indult, hiszen az A csoportban a lesajnált Romániát (2:1) és Albániát (2:0) is csak a hajrában tudták megtörni, Svájccal pedig gól nélküli döntetlent játszottak. A kezdeti nehézségeket azonban akár annak számlájára is írhatjuk, hogy a franciák nem játszottak tétmeccset a 2014-es vb-től egészen a kontinenstorna kezdetéig, hiszen rendező országként nem kellett selejtezniük. A szurkolók féltették is a hosszú kihagyás miatt a házigazdát a torna kezdete előtt, ám Didier Deschamps együttese erős karakterűnek bizonyult, amely képes felülemelkedni a nehézségeken, és az utolsó pillanatokban is el tud dönteni meccseket. Ezt megtapasztalhatták a nyolcaddöntőben az írek is, akik hiába vonultak előnnyel a szünetre, végül vesztesen hagyták el a pályát. A torna legnagyobb meglepetését szolgáltató izlandiak is saját bőrükön érezhették, milyen kellemetlen ellenfél lehet Franciaország, valósággal lehengerelték a szigetországi kis csapatot, 4:0-s félidő után 5:2-re győztek. Ekkor következett a Németországgal szembeni elődöntő, amely előtt azt hányták a franciák szemére, hogy még nem játszottak nagy csapattal a tornán, nem tudni, mennyire lesznek képesek a világbajnokkal versenyre kelni. Minden kétkedőre rácáfoltak Hugo Llorisék, nemcsak komoly ellenállást tanúsítottak a Nationalelffel szemben, hanem 2:0-ra meg is nyerték a mérkőzést, és a francia focitörténet negyedik nagy válogatott-trófeájáért szállhatnak versenybe – az 1984-es és a 2000-es Eb- és az 1998-as vb-siker mellett most egy újabb aranyat gyűjtenének be.

A portugálok egészen elképesztő sormintát szakítottak meg a Wales elleni elődöntőben elért 2:0-s sikerrel, hiszen előtte öt mérkőzésen is döntetlenre zártak a rendes játékidőben. Az F csoportban három döntetlennel (Izland 1:1, Ausztria 0:0, Magyarország 3:3) is odaértek a dobogóra, és még a négy legjobb csoportharmadik közé is befértek. A nyolcaddöntőben aztán a torna egyik titkos favoritjának tartott Horvátország játékát ellehetetlenítették, majd a hosszabbítás vége előtt pár perccel a győztes gólt is megszerezték. A negyeddöntőben hátrányba kerültek a lengyelek ellen már a 2. percben, de visszajöttek a meccsbe, és végül tizenegyespárbajban kiharcolták az elődöntős szereplés jogát. A négy között aratták első 90 perc alatt elért győzelmüket, Wales ellen a szélvészgyors támadószekció a második félidő elején három perc leforgása alatt döntött a döntős kilétéről. A portugáloknak a Gareth Bale-ék elleni volt az ötödik Eb-elődöntőjük, korábban viszont mindössze egyszer jutottak el a döntőbe is, a 2004-es hazai tornán sikerült bemasírozniuk a fináléba, de végül ott is kikaptak a görögöktől. Most túllépnének saját árnyékukon, és az ország futballtörténetének legnagyobb sikerére hajtanak.

Sztárok elöl és hátul egyaránt

Eddig ugyan leginkább a francia és a portugál támadószekció hallatott magáról a tornán, de minden csapatrészben klasszisok sorát vonultatja fel mindkét együttes, a győztes kilétét vélhetően az dönti majd el, hogy melyik csapat sztárjai tudnak majd több extrát nyújtani a döntőben. A francia kapuban remek teljesítményt nyújt a csapatkapitány Hugo Lloris, a védelmet kompromisszumot nem tűrően irányítja Laurent Koscielny, a középpályán a főguru Paul Pogba mellett Blaise Matuidi produkál kimagaslót meccsről meccsre. De a legtöbbet eddig a támadórészleg nyújtotta, Antoine Griezmann már hat gólnál és két gólpassznál jár, és nagy eséllyel a torna gólkirálya lesz, de az egyaránt három találatig és két gólpasszig jutó Dimitri Payet és Olivier Giroud is remek formának örvend. A franciák annak örülnek leginkább, hogy Griezmann a csoportkör után lendült be, a kieséses szakasz három találkozóján öt gólt szerzett, így vasárnap is tőle várják majd, hogy a kapuba találjon.

A franciához hasonlóan a portugál együttes is sokat tapasztalt rókák és ifjú titánok ötvözete, kerete valamivel talán gyengébb ellenfelénél, de egy meccsen bármi megtörténhet – láthattuk, minden ellenfél vért izzadt eddig velük szemben, legyőzni pedig senki nem tudta őket a kontinenstornán, ha a házigazdát megbabonázzák, könnyedén az ő meglepetéssikerükkel zárulhat az Eb. A kapuban Rui Patríciónak volt néhány bizonytalansága, de összességében elégedettek lehetnek vele Portugáliában. A védelemben a veterán Ricardo Carvalho és a torna egyik legjobb középső védői teljesítményét produkáló Pepe a két legfontosabb játékos. A középpályán Fernando Santosnál meglepetésre alig kap szerepet Joao Moutinho, helyette inkább a kevésbé ismert, de rengeteget dolgozó és a szövetségi kapitányt eddig elégedetté tevő Adrien Silva játszik, mellette a 23 éves Joao Mário, a 22 éves André Gomes és a mindössze 18 esztendős Renato Sanches feladata az ellenfél támadásainak lassítása, elakasztása és a portugál akciók felépítése is. Az ifjú tehetségek eddig meghálálták a bizalmat, de a torna korábbi szakaszában legfőképpen a három támadóról esett szó: a három-három gólt és gólpasszt jegyző Cristiano Ronaldóról, a három találattal és egy gólpasszal jeleskedő Naniról, illetve a csereként számításba vett, de így is kulcsszerepet játszó Ricardo Quaresmáról.

Kísért a múlt: a franciák Ronaldóék mumusai

Az örökmérleg alapján egyértelműen francia sikert várhatnánk, hiszen a korábbi huszonnégy összecsapásból a Le Bleus tizennyolcat nyert meg egy döntetlen és öt portugál győzelem mellett, ráadásul 1975 óta mindannyiszor a házigazdák együttese diadalmaskodott, sorozatban tízszer páholták el mai ellenfelüket. Ebben az időszakban tétmeccsen is találkozott háromszor a két gárda, az 1984-es és a 2000-es Eb-diadal, illetve a 2006-os vb-döntős szereplés során is az elődöntőben futottak össze, az első két alkalommal hosszabbításban nyert Franciaország, harmadjára pedig Zinedine Zidane büntetőjével 1:0-ra győztek a rendes játékidőben.

A portugálok szupersztárja, CR reméli, hogy a múltbéli kudarcsorozat véget ér vasárnap este: „12 évvel az elsőt követően ismét döntőt játszhatunk. Nagyon büszke vagyok emiatt. Mindig is Portugália Európa-bajnoki címében reménykedtem, remélem, most valóra is válik az álmom.” A gólkirályjelölt Griezmann abban bízik, hogy sikerül lendületben maradniuk: „Nagyon boldogok vagyunk, de a legnagyobb boldogságot július 10-én élhetjük át. Még egy meccset kell játszanunk a nagy sikerhez. Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk eddig, reméljük, szurkolóinkkal újraélhetjük a nagy örömöket a döntőben is. Lendületben kell maradnunk.”

Portugália–Franciaország

Helyszín: Saint Denis, Stade de France (80 000 férőhely).

Időpont: vasárnap, 21 óra (M4, RTS1, HRT2).

Játékvezető: Mark Clattenburg (Anglia).

A várható kezdőcsapatok, Portugália: Rui Patrício, Guerreiro, Pepe, Fonte, Cédric, Mário, Sanches, Danilo, Silva, Nani, Ronaldo.

Franciaország: Lloris, Sagna, Umtiti, Koscielny, Evra, Matuidi, Pogba, Sissoko, Payet, Greizmann, Giroud.

A DÖNTŐ JÁTÉKVEZETŐJE:

Clattenburg, a Collina-kedvenc

Az elődöntők előtt még lehetett reménykedni abban, hogy a magyar Kassai Viktor vagy a szerb Milorad Mažić vezetheti a vasárnapi finálét, ám miután Wales kikapott Portugáliától a négy között, valószínűvé vált, hogy helyettük az angol Mark Clattenburg bíráskodhat a döntőben. Minden a várakozások szerint történt, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) pénteken reggel közleményben tudatta, hogy Clattenburg lesz a finálé sípmestere, Kassai pedig negyedik játékvezetőként közreműködik majd. Egyáltalán nem meglepetés, hogy Clattenburg lett a kiválasztott, hiszen az UEFA bíróküldő bizottságának elnöke, az egykori kiváló olasz játékvezető, Pierluigi Collina nagy kedvence, amit megerősít, hogy személyesen kérte az angol szövetségtől a kontinenstorna előtt, hogy Clattenburgöt küldjék az Eb-re az eredetileg kiválasztott David Elleray helyett. Clattenburg Pedro Proenca után a második bíró, aki egy évben BL- és Eb-döntőt vezet. Az angol bíró 2007 óta kap szerepet nemzetközi meccseken, 2012-ben a londoni olimpia döntőjét, 2014-ben pedig az európai szuperkupát vezette, de a legjobb éve kétségkívül az idei, hiszen ő fújt a Bajnokok Ligája és az angol FA-kupa döntőjében is, a koronát az Eb-döntővel teheti fel 2016-os teljesítményére. A 41 esztendős játékvezetőnek a döntő lesz a negyedik meccse az Eb-n, korábban a Belgium–Olaszország (0:2) és a Csehország–Horvátország (2:2) csoportmeccsen, valamint a Svájc–Lengyelország (1:1 – 11-esekkel 4:5) nyolcaddöntőn bíráskodott. 1964 óta egyébként Clattenburg az első angol bíró, aki Eb-döntőn bizonyíthat. A magyarok jó emlékeket őrizhetnek róla, hiszen tavaly novemberben ő vezette az oslói norvég–magyar pótselejtezőt, amelyet Magyarország 1:0-ra megnyert.

Az eddigi döntők

1960 (Franciaország):

Szovjetunió–Jugoszlávia 2:1 (0:1, 1:1, 1:1)

Párizs, 1960. július 10., 17 966 néző. Góllövők: Metreveli (49.), Ponyegyelnyik (113.), illetve Galić (41.)

1964 (Spanyolország):

Spanyolország–Szovjetunió 2:1 (1:1)

Madrid, 1964. június 20., 79 653 néző. Góllövők: Pereda (6.), Marcelino (83.), illetve Huszainov (8.).

1968 (Olaszország):

Olaszország–Jugoszlávia 1:1 (0:1, 1:1, 1:1)

Róma, 1968. június 8., 68 817 néző. Góllövők: Domenghini (80.), illetve Džajić (39.)

MEGISMÉTELT DÖNTŐ:

Olaszország–Jugoszlávia 2:0 (2:0)

Róma, 1968. június 10., 32 886 néző. Góllövők: Riva (11.), Anastasi (32.).

1972 (Belgium):

NSZK–Szovjetunió 3:0 (1:0)

Brüsszel, 1972. június 18., 43 437 néző. Góllövők: G. Müller (27., 58.), Wimmer (52.).

1976 (Jugoszlávia):

Csehszlovákia–NSZK 2:2 (2:1, 2:2, 2:2) – 11-esekkel 5:3

Belgrád, 1976. június 20., 30 790 néző. Góllövők: Svehlik (8.), Dobias (25.), illetve D. Müller (28.), Hölzenbein (89.).

1980 (Olaszország):

NSZK–Belgium 2:1 (1:0)

Róma, 1980. június 22., 48 ezer néző. Góllövők: Hrubesch (10., 88.), illetve Vandereycken (72., 11-esből).

1984 (Franciaország):

Franciaország–Spanyolország 2:0 (0:0)

Párizs, 1984. június 27., Parc des Princes, 47 ezer néző. Góllövők: Platini (77.), Bellone (90.).

1988 (Németország):

Hollandia–Szovjetunió 2:0 (1:0)

München, 1988. június 25., Olimpiai Stadion, 72 308 néző. Góllövők: Gullit (33.), Van Basten (54.).

1992 (Svédország):

Dánia–Németország 2:0 (1:0)

Göteborg, 1992. június 25., Ullevi Stadion, 37 ezer néző. Góllövők: J. Jensen (19.), Vilfort (79.).

1996 (Anglia):

Németország–Csehország 2:1 (0:0, 1:1) – aranygóllal

London, 1996. június 30., Wembley Stadion, 73 611 néző. Góllövők: Bierhoff (73., 95.), illetve Berger (58., 11-esből).

2000 (Hollandia, Belgium):

Franciaország–Olaszország 2:1 (0:0, 1:1) – aranygóllal

Rotterdam, 2000. július 2., 49 ezer néző. Góllövők: Wiltord (93.), Trézéguet (103.), illetve Delvecchio (55.).

2004 (Portugália):

Görögország–Portugália 1:0 (0:0)

Lisszabon, 2004. július 4., 62 865 néző. Góllövő: Hariszteasz (57.).

2008 (Ausztria, Svájc):

Spanyolország–Németország 1:0 (1:0)

Bécs, 2008. június 29., Ernst Happel Stadion, 51 428 néző. Góllövő: Torres (33.).

2012 (Lengyelország, Ukrajna):

Spanyolország–Olaszország 4:0 (2:0)

Kijev, 2012. július 1., 63 170 néző. Góllövők: Silva (14.), Jordi Alba (41.), Torres (84.), Mata (88.).

Negyedszer nyerhet a házigazda

Az Európa-bajnokságok történetében negyedszer fordulhat elő, hogy a házigazda emelheti magasba a trófeát, amennyiben vasárnap Franciaország válogatottja legyőzi Portugália csapatát a döntőben. Ez a bravúr legutóbb 1984-ben éppen a franciáknak sikerült, akik az 1998-as világbajnokságot is rendezőként nyerték meg. A kontinensviadalok történetében korábban még a spanyolok (1964-ben) és az olaszok (1968-ban) ünnepelhettek hazai pályán.

A házigazdák szereplése az eddigi Európa-bajnokságokon:

1960: Franciaország – 4.

1964: Spanyolország – Európa–bajnok

1968: Olaszország – Európa–bajnok

1972: Belgium – bronzérem

1976: Jugoszlávia – 4.

1980: Olaszország – 4.

1984: Franciaország – Európa-bajnok

1988: Németország – elődöntő

1992: Svédország – elődöntő

1996: Anglia – elődöntő

2000: Belgium – csoportkör

Hollandia – elődöntő

2004: Portugália – ezüstérem

2008: Svájc – csoportkör

Ausztria – csoportkör

2012: Lengyelország – csoportkör

Ukrajna – csoportkör

2016: Franciaország – ?