Nem ok nélkül került múltkori írásunk középpontjába kiemelt egyéniségként dr. Süss Ignácz főrabbi, aki 1881-ben költözött Újvidékre, és minden jel szerint legrövidebb időn belül a város közélete igen tevékeny és tekintélyes egyéniséggel gyarapodott. Amint idéztük, elsősorban erkölcsi hatására számított a város értelmisége. Dr Süss Ignácz eleget tett az elvárásoknak, és a város magyarsága is elégedett volt vele, mert szinte teljesen beilleszkedett az akkori társadalmi keretekbe. Nevét a városba költözését követő években magyarosította, ezzel is azt bizonyítván, hogy nemcsak szellemiekben jeleskedett, hanem a magára vállalt társadalmi szerepet is sikeresen töltötte be. Dr. Süss Ignáczból dr. Papp Ignácz lett, és így vonult be nemcsak a Mózes-hitűek társadalmába, hanem Újvidék 19. századi történetébe is. A névmagyarosítás szokása a főrabbi városba való költözésével vált általános jelenséggé, mert az újságok is ekkor kezdték közölni a névváltoztatásokról szóló híreket. A névmagyarosítást illetően tudni kell, hogy az idővel általános jelenségnek számított, amiről az újságok, így az Újvidék is, a Helyi és vidéki hírek rovatában adtak hírt, mint például Löbl Izidor, királyi postatiszt esetében is, aki vezetéknevét Lantosra változtatta.
Dr. Papp Ignáczot az 1891-es népszámláláskor még Süss Ignáczként írták be, a Futaki utca 41. házszám alatt, ahol feleségével és hét gyermekével élt. Feleségét Rózának hívták, és az 1848-ban Pápócziban született. Férjétől négy évvel volt fiatalabb. Nála Apátit jegyezték be születési helyként. Hét gyermekük közül a Dezső nevet viselő fiú volt a legidősebb, ő 1876-ban született Kőszegen, ahol még két testvére is a világra jött. Kőszegről Újvidékre való költözésüket 1881-et követően, 1882-ben született Ilona, és még két fiú, Sándor és Béla, akik között csak egy-egy év különbség volt, és a legfiatalabb Mária. Az 1900-as népszámlálásból már az derül ki, hogy a népes család még mindig ugyanazon a lakcímen élt, de már kevesebben. A szülőkkel ekkor már csak három gyerek élt, két lány és egy fiú, akik közül most az 1887-ben született legfiatalabbat, Máriát, Marcsaként tüntettek föl, és a születési évek sem azonosak. Papp Ignácz ekkor már nemcsak főrabbi volt, hanem kerületi főrabbiként szerepelt a nyilvántartásban. Neve az izraelita hitközség vezetőjeként Újvidék társadalmi életét bemutató ismertetőkbe is bekerült. Érdemeiként sorolták föl, hogy a „koronás érdemkereszt tulajdonosa”, „kiváló műveltségű férfiú, ki számos egyházjogi művével, és sikerült tankönyvével hívta fel magára a figyelmet”. A városban számos egyletnek választmányi- és tiszteletbeli tagja. Az újvidékiek iránta való bizalma főképp 1909-ben tűnt ki, amikor 30 éves papi jubileumát ünnepelte. Nagy érdemei voltak az új izraelita hitközség felépítésében. Az ismertető külön emlékezett meg „magyaros jelleméről és lelkiismeretes tevékenységéről”, hatást keltő kiváló szónoklatairól.
Az élet azonban nem folyt zökkenőmentesen a hitközségen belül sem. Állandó jellegű pénztelenség kínozhatta annak vezetőjét és a tagságot is, mert 1882-ben kénytelenek voltak kölcsönt fölvenni a Chevra Kadisa szervezettől. Érdemes megjegyezni, hogy ez az egylet ekkorra anyagilag már olyan jól állt, hogy kölcsön is adhatott alapjaiból. Az 500 forintnyi kamatmentes kölcsönt csak három évre adták, mert erre az összegre a három év leteltével „kórház, vagy árvaház létesítésének céljából” az egyesületnek ismét szüksége lesz. A pénzt a Chevra tagjai ügyes gazdálkodásuknak köszönhették, mert azt állandóan forgatták és befektették. Ha mást nem, akkor ingatlant vásároltak, így vették meg Littmann Lajosnak a Fő utcán lévő, 616-os szám alatti házát is 1800 forintért. Az üzletet jónak tartották, mert a ház a templomudvarhoz közel volt, így „mindenféleképpen” megfelelt az egyesület céljainak. Addig is, míg azt meg nem valósíthatták az újonnan vásárolt házat bérbe adták. Emiatt egyesek igyekeztek az egyesületről rossz híreket terjeszteni, hogy az „uzsorát folytat”, és az adós felektől kíméletlenül behajtja a pénzösszegeket.
Az ami viszont, egyelőre tisztázatlan maradt, az a temető ügye volt, amiért a hitközség és a Chevra Kadisa perben állt.
