2024. április 26., péntek

Schumacher és a szecesszió

Ha a szecesszióra gondolunk, egyből Szabadka jut eszünkbe, ám június 10-e, a fénykorát a 20. század elején élő stílusirányzat világnapja alkalmából egy előadást tekinthettek meg a bácskossuthfalviak és a topolyaiak, amely azt bizonyította, hogy a vajdasági falvak is igyekeztek lépést tartani az európai trendekkel.

Kucor Tamara és a bácskossuthfalvi szecesszió egyik reprezentatív épülete (Benedek Miklós felvétele)

Kucor Tamara és a bácskossuthfalvi szecesszió egyik reprezentatív épülete (Benedek Miklós felvétele)

Az előadáson Kucor Tamara, a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Karának másodéves művészettörténet szakos hallgatója szülőfalujának, Bácskossuthfalvának szecessziós építészeti emlékeit mutatta be. A topolyai rendezvényre kedden este a községi múzeumban került sor. Először Radaković Marina, az intézmény munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket, majd Ninkov Kovačev Olga művészettörténész, a szabadkai Városi Múzeum munkatársa szólt a nagyérdeműhöz. Ezt követően tartotta meg Kucor az előadását, amelyet a közép-bácskai falu történelmének ismertetésével kezdett, majd elmondta azt is, hogy a településen a 19. században a klasszicista és a historikus-eklektikus stílus is képviseltette magát, és említésre került Schumacher Károlynak, a falu ismert építészének neve is. A szecesszióról Kucor elmondta, hogy első darabjai a már említett építész fiához, a szintén építész Schumacher Jánoshoz köthetőek. Kezdetben a módosabb családok épületein jelentek meg szecessziós motívumok, ám hamarosan a parasztházakat is díszítettek a népszerű félköríves mintázattal. Kucor arra is kitért, hogy a bácskossuthfalvi házakon található minták a bécsi szecesszió darabjaival mutatnak rokonságot, amiben talán nagy szerepe lehet az 1908-ban megnyitott Szabadka –Cservenka vasútvonalnak, amely Béccsel is összekötötte a települést. A szecessziós épületek elhelyezkedését Kucor egy térképen mutatta be, amelyen jól látható volt, hogy ezek a falu központjában és a völgyet átszelő utcákban találhatóak. Ezt követően az egyes épületekről beszélt a művészettörténet hallgató, amelyek némelyikét renoválták, némelyik azonban szinte teljesen az enyészeté lett. Kucor minden motívum esetében igyekezett bemutatni azt is, hogy ezek hogyan jelennek meg más településeken, például Pacséron és Topolyán. Végezetül elmondhatjuk, hogy jelen előadás is ékesen bizonyította: csak nyitott szemmel kell járnunk, és könnyűszerrel felfedezhetjük településeink rejtett szépségeit.