Az a megtiszteltetés ért, hogy a magyar nemzeti válogatott csoportküzdelmeit vezethetem fel az újság hasábjain. Arra gondoltam, hogy az F csoport csapatait nem a puszta tények alapján, hanem a magyar válogatott szemszögéből próbálom egy kicsit megvilágítani.
Szerintem – így a start előtt – már nincs igazán jelentősége, hogy mely válogatott miként jutott ki a kontinensviadalra. A válogatottak alapjátéka ismert. Senki sem épít teljesen új csapatot, mégis a közvetlen felkészülés mérkőzései, a végleges keretekbe jelölt játékosok karakterprofiljai, valamint azok illeszthetőségének variációi szolgálhatnak még hasznos információkkal. A céltudatos kapitányok, akik nem megúszni, hanem megnyerni szeretnék a meccseket, általában erős ellenfeleket választanak a felkészülés finisében, hiszen jobb, ha még ekkor felszínre kerülnek a hibák, mint ha élesben kellene meglepődni. Külön öröm számomra, hogy végre Magyarország nemzeti válogatottja is erre az útra lépett, hiszen az őszinteség a legjobb alap, mert általa megkapható az esély a korrigálásra. A valós önbizalom sokkal inkább építhető a hibák előhívásával, mint az önbecsapás módszerével, azaz gyenge ellenfelek kitömésével vagy motiválatlan szenvedéssel közvetlenül a torna előtt. Azt is megkockáztatnám, hogy három kollégájához képest Bernd Storck építette fel a legprecízebben a barátságos, felkészülési mérkőzések programját, hiszen a horvátok ellen még lehetőséget teremtett azon eshetőség ellenszerének gyakorlására is, ha netalán egy erős ellenfél ellen gólt kap és hátrányba kerül a csapat. Mondhatjuk, hogy a norvégok a pótselejtezőn egész jól szimbolizálhatták Izland válogatottjának várható stílusjellemzőit, majd Elefántcsontpart – a kapitány szerint – hasonló formációban és testfelépítésű játékosokkal operált, mint a portugálok, s végül Németország az osztrák másolat eredetije. Azt gondolom, hogy ennyit lehetett tenni. A játékosok megkapták a megfelelő impulzusokat. Innentől már a fittség elérése lesz a kulcskérdés, hogy a játékosok hogyan tudják elvégezni a rájuk szabott feladatokat a sorozatterhelés alatt. Emellett nyilván a rögzített szituációk alternatívái és a konkrét mérkőzéstaktika is téma lesz a válogatott táborában. Jól időzített volt a németek elleni meccs, hiszen az osztrákokkal kezd a magyar csapat.
AUSZTRIA
FIFA-világranglista: 10.
Korábbi Eb-részvétel: 1 (2008)
Legnagyobb sikerek: világbajnoki bronzérmes (1954), Eb-csoportkör (2008)
Szövetségi kapitány: Marcel Koller (svájci, 2011 novembere óta)
Az osztrák keret, kapusok: Robert Almer (Austria), Heinz Lindner (Eintracht Frankfurt), Ramazan Özcan (Ingolstadt). Védők: Aleksandar Dragović (Dinamo Kijev), Christian Fuchs (Leicester), Garics György (Darmstadt), Martin Hinteregger (Borussia Mönchengladbach), Florian Klein (Stuttgart), Sebastian Prodl (Watford), Markus Suttner (Ingolstadt), Kevin Wimmer (Tottenham). Középpályások: David Alaba (Bayern München), Marko Arnautović (Stoke City), Julian Baumgartlinger (Mainz), Martin Harnik (Stuttgart), Stefan Ilsanker (Leipzig), Jakob Jantscher (Luzern), Zlatko Junuzović (Werder Bremen), Marcel Sabitzer (Leipzig), Alessandro Schöpf (Schalke). Támadók: Lukas Hinterseer (Ingolstadt), Rubin Okotie (1860 München), Marc Janko (Basel).
Úgy hírlik, hogy egy rendkívül precíz svájci szakember irányítja az osztrák válogatottat Marcel Koller személyében. Onnan közelíteném meg őket, hogy német mintára főznek, ugyanúgy megfűszerezve „auslander” családok másod- és harmadgenerációs jól szelektált értékeivel. Ezzel csak az lehet a probléma, hogy a magyar válogatott is ugyanazt a szakácskönyvet használja, ugyanazt szeretné produkálni, csak néhány összetevő még hiányzik a magyar piacokról. Logikusan azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha valaki utánozni próbálja a másikat, akkor valószínűleg mindig néhány lépéssel lemarad, hiszen az innovációt akkor fedezi fel, amikor a minta már alkalmazza. Arról nem is beszélve, egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon adaptálható a választott gondolkodásmód az adott nemzeti sajátosságokra. Elég, ha csak Otto Rehhagel és a németté váló görögök tiszavirág-életű példájára gondolunk. Igaz, hogy rövid távon hatalmas sikert eredményezett, de később minden összeomlott. Ebből valószínűleg az a tanulság, hogy nagyon mélyről látványosan sikerülhet feljönni egy jó nyugati minta segítségével, de eljön az a pont, amikor le kell válni róla, és kiválasztani a saját utat… Egy meccsen végül is bármi megtörténhet. Ahogy a magyar–osztrák mérkőzés lehetséges kimeneteleit próbálom elképzelni, az az eset jut eszembe, amikor a kisfiamat tanította sakkozni édesapám; a tata nagy lelkesedéssel magyarázgatta a lépéseket a gyereknek, aki egyszer csak – derült égből villámcsapásként – mattot adott a mesternek.
Meghatározó játékosként Marco Janko jut hirtelen eszembe, mert őt néhány évvel ezelőtt láttam élőben egy hollandiai utam alkalmával, mikor még a Twente játékosa volt. Olvastam róla azóta többször negatív kritikát is, de engem lenyűgözött, ahogy érkezett a kapu elé…
IZLAND
FIFA-világranglista: 34.
Korábbi Eb-részvétel: újonc
Legnagyobb siker: kijutott a 2016-os Eb-re
Szövetségi kapitányok: Lars Lagerbäck (svéd, 2011 októbere óta) és Heimir Hallgrímsson (2013 novembere óta)
Az izlandi keret, kapusok: Hannes Thór Halldórsson (Bodö/Glimt), Ögmundur Kristinsson (Hammarby), Ingvar Jónsson (Sandefjord). Védők: Birkir Már Savarsson (Hammarby), Ragnar Sigursson (Krasznodar), Kári Árnason (Malmö), Ari Freyr Skúlason (OB), Haukur Heidar Hauksson (AIK Stockholm), Sverrir Ingi Ingason (Lokeren), Hördur Björgvin Magnússon (Cesena), Hjörtur Hermannsson (IFK Göteborg). Középpályások: Aron Einar Gunnarsson (Cardiff City), Emil Hallfredsson (Udinese), Birkir Bjarnason (Basel), Jóhann Berg Gudmundsson (Charlton), Gylfi Thór Sigurdsson (Swansea City), Theódór Elmar Bjarnason (Aarhus), Rúnar Már Sigurjónsson (Sundsvall), Arnór Ingvi Traustason (Norrköping). Támadók: Eidur Gudjohnsen (Molde), Kolbeinn Sigthórsson (Nantes), Alfred Finnbogason (Augsburg), Jón Dadi Bödvarsson (Kaiserslautern).
A szakvezetőpáros – különösen Lars Lagerbäck – megfelelő rutinnal rendelkezik a helyes célállításhoz. Nem hinném, hogy az izlandiak lenéznék a magyarokat azzal, hogy három pontot remélnek attól az összecsapástól, csupán reálisan mérték fel az esélyeiket a csoport harmadik helyének a megszerzésére. Kimondták azt, minden reményük abban van, hogy Magyarországot sikerül legyőzniük, a másik két meccsen pedig álomkategóriaként egy pontot jelöltek meg. Dárdai Pál munkássága óta megérthette mindenki, hogy milyen jelentőséggel bír az álmodozással szemben a lényeglátás. Talán a magyar közvélemény számára is az lenne a realitás, hogy Izland legyőzése legyen a fő elvárás, valamint a másik két meccsen minimum egy pont.
PORTUGÁLIA
FIFA-világranglista: 8.
Korábbi Eb-részvétel: 6 (1984, 1996, 2000, 2004, 2008, 2012)
Legnagyobb sikerek: világbajnoki bronzérmes (1966), Európa-bajnoki ezüstérmes (2004)
Szövetségi kapitány: Fernando Santos (2014 szeptembere óta)
A portugál keret, kapusok: Rui Patrício (Sporting), Eduardo (Dinamo Zagreb), Anthony Lopes (Lyon). Védők: Bruno Alves (Fenerbahçe), Cédric Soares (Southampton), José Fonte (Southampton), Eliseu (Benfica), Pepe (Real Madrid), Raphael Guerreiro (Lorient), Ricardo Carvalho (AS Monaco), Vieirinha (Wolfsburg). Középpályások: Adrien Silva (Sporting), Joao Mário (Sporting), William Carvalho (Sporting), Renato Sanches (Benfica), Danilo Pereira (Porto), André Gomes (Valencia), Joao Moutinho (Monaco). Támadók: Cristiano Ronaldo (Real Madrid), Éder (Lille), Nani (Fenerbahçe), Ricardo Quaresma (Beşiktaş), Rafa Silva (Braga).
Az említett egy pontot – véleményem szerint – nagyobb esély van Portugália ellen begyűjteni, mint az osztrák meccsen. A portugálokra jellemző, hogy pazarolnak. Régóta követem az utánpótlás-válogatottak szintjén is őket. Ott is észrevehető, hogy – a képzésükből fakadó hatékony szélsőjátékkal – képesek rengeteg helyzet kialakítására, de vannak olyan mérkőzéseik, amikor mindegyiket elherdálják. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha termékeny napot fognak ki, akkor pedig bárkit szétkapnak ebből a csoportból. Nem érzem azt, hogy a portugáloknak megfelelő lenne ahhoz a mentalitásuk, hogy folyamatosan nyerjenek. Az osztrákok és az izlandiak könyörtelenebbek a helyzetkihasználás szempontjából, még ha játéktudásban gyengébbek is. Cristiano Ronaldo, mint a válogatott kulcsfigurája, azt nyilatkozta, hogy jót tett a kapitányváltás a csapatnak, elsősorban azért, mert megváltozott a hangulat a rutinos játékosok reaktiválásával, amelyet Fernando Santos eszközölt. A magyar kapitányhoz hasonlóan úgy ítélte meg, hogy bizonyos posztokon még sokkal jobbak az öregek. Mindenesetre én reménykedem abban, hogy pont a harmadik mérkőzésükön jön a sormintában a szép, de steril támadásvezetések időszaka.
MAGYARORSZÁG
FIFA-világranglista: 20.
Korábbi Eb-részvétel: 2 (1964, 1972)
Legnagyobb sikerek: világbajnoki ezüstérmes (1938, 1954), Európa-bajnoki bronzérmes (1964), olimpiai bajnok (1952, 1964, 1968), olimpiai ezüstérmes (1972), olimpiai bronzérmes (1960)
Szövetségi kapitány: Bernd Storck (német, 2015 júliusa óta)
A magyar keret, kapusok: Király Gábor (Haladás), Gulácsi Péter (Leipzig), Dibusz Dénes (FTC). Védők: Fiola Attila (Puskás Akadémia), Bese Barnabás (MTK), Guzmics Richárd (Wisła Kraków), Juhász Roland (Videoton), Lang Ádám (Videoton), Kádár Tamás (Lech Poznań), Korhut Mihály (Debreceni VSC). Középpályások: Lovrencsics Gergő (Lech Poznań), Gera Zoltán (FTC), Elek Ákos (Diósgyőr), Pintér Ádám (FTC), Nagy Ádám (FTC), Kleinheisler László (Werder Bremen), Németh Krisztián (Al-Gharafa), Stieber Zoltán (Nürnberg/Hamburgból kölcsön), Dzsudzsák Balázs (Bursaspor). Támadók: Böde Dániel (FTC), Nemanja Nikolić (Legia Warszawa), Szalai Ádám (Hannover/Hoffenheimből kölcsön), Priskin Tamás (Slovan Bratislava).
Jobban belegondolva, a magyar válogatott keretében igen furcsa játékosok kapnak helyet évek óta. Igazából nem úgy néznek ki, mint ahogyan elképzelem a különböző posztokra az ideális karaktereket. Ennek ellenére mindenképp elismerés illeti őket és a kijutásban szerepet vállaló szakembereket is, hiszen amióta nincsenek bizonytalan arcok, azóta szépen elvégzik valamennyien az alapfeladataikat, sőt, sok esetben akire kijön egy-egy meccsen a döntő lehetőség, az vállalja is a felelősséget, és pozitív irányba billenti a mérleg nyelvét. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy a felfogás, a fókusz beállítása csodákra képes a játékosoknál. Amennyiben a feladatkör összhangban van a játékos képességeivel, akkor abban is bízhat, hogy az Eb alatt felfigyel rá egy olyan klub illetékese, aki pont olyan kompetenciákkal rendelkező játékost keres, mint ő. Többek között ezért is lehetne egy újabb kitörési pont, ha az utánpótlás-válogatottakba kiválasztott gyerekek valamivel több potenciált rejtenének magukban, hiszen egyáltalán nem mindegy – tekintettel a folyamatra – a nemzeti válogatott aspektusából, hogy kikbe is tesz bele a szövetség sok-sok nemzetközi tapasztalatot…
A mindennapokban már érezhető a saját környezetemben is az Eb-re való kijutás pozitív hatása, valamint a magyar kormány jelentős erőfeszítései a sporttámogatás terén, hiszen a délvidéki játékosoknak – ahogy ezt közvetlenül a kijutás után is nyilatkoztam – már nem kell szégyenkezniük futballberkekben a nemzetiségük miatt, valamint a Népligetben is a Fradi magyar válogatott játékosait – gyermekeink napi megnyilvánulásaiból leszűrve – lényegesen őszintébb rajongás övezi.
Várom a kezdést, és reménykedem, hogy a kisfiam sakktanulásos esete ismétlődik meg június 14-én az osztrákok ellen. A másik két mérkőzés taktikai finomhangolására, Andy Möller hasznos meglátásainak integrálására pedig lesz még némi idő a fellépések között. A terhelés-pihenés arányának optimális beállításával eddig is megbirkózott a stáb, úgyhogy Gera Zoltán vezérletével indulhat az előadás. Szurkolunk a csapatnak, hogy minél többször játsszák el a Himnuszt a tornán, és a kapitány előzetes terveivel összhangban a franciaországi Eb jól szolgálja a világbajnoki selejtezőkre való felkészülést is.
(A szerző a délvidéki válogatott szövetségi kapitánya)
A program
1. forduló:
Június 14., kedd: Ausztria–Magyarország (Bordeaux, 18 óra), Portugália–Izland (St-Étienne, 21 óra)
2. forduló:
Június 18., szombat: Izland–Magyarország (Marseille, 18 óra), Portugália–Ausztria (Párizs, 21 óra)
3. forduló:
Június 22., szerda: Magyarország–Portugália (Lyon, 18 óra), Izland–Ausztria (Saint-Denis, 18 óra)
