Már másodszor jut el a bácsgyulafalvi Ákombákom gyermekszínjátszó csoport a magyarországi Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozóra és Fesztiválra. A Bácsfeketehegyi Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozón – amely a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó vajdasági válogatója – idén a zsűri őt választotta ki, hogy képviselje a vajdasági gyermekszínjátszást a Weöres Sándor gálán, azzal, hogy a zsűri a gála szervezőinek még két újvidéki csoport előadását javasolta, amely közül az egyik – a Petőfi Sándor Általános Iskola negyedikesei – részt is vehet a gálán.
Tavaly pedig a bácsgyulafalvi Ákombákom színjátszó csoport volt az, amelyiket az akkor elsőként kiválasztott csoport mellé javasolt a gála szervezőinek a Bácsfeketehegyi Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozó akkori zsűrije. Akkor a Szegény ember királysága című produkcióval álltak színpadra, idén pedig a június 3-a és 5-e között Debrecenben zajló találkozón az Ákombákom csoport Wass Albert Az éjjeli pávaszem című megható és tanulságos meséjét adja elő különleges mozgásszínházi produkcióként Vörös Imelda, a szabadkai Gyermekszínház színművészének rendezésében. Ezzel az előadással egyébként az Ákombákom színjátszó csoport az idei bácskossuthfalvi III. Diákszínjátszó Találkozó zsűrijét is lenyűgözte, ott is őket választották meg legjobbaknak.
Vörös Imelda a csoport megalakulásától kezdve odaadóan foglalkozik a gyerekekkel, két év alatt három előadást készítettek el, de nem akárhogyan: egyhetes nyári táborok alkalmával.
– Tavalyelőtt tartottunk egy egyhetes tábort a gyerekeknek itt, Bácsgyulafalván. Akkor 11-en voltak, és nem rendelkeztek színjátszó múlttal, tehát mondhatni, szűz területre érkeztem ilyen téren. Úgy kezdtük a közös munkát, hogy felolvastunk néhány mesét, és közösen jeleneteket készítettünk abból, amely megtetszett nekik. Ezután választunk zenét, készítjük el a szereposztást. Az első előadás a Szegény ember királysága című népmeséből készült tavalyelőtt, klasszikus módon, kellékekkel, jelmezekkel...Tavaly pedig két előadás is elkészült az addigra már népesebbé vált csoporttal, A rút kiskacsa szöveg nélküli előadásként, és Az éjjeli pávaszem, amelyben kevés szöveg van, és hangsúlyos mozgáselemek. Tavaly két mozgástáborban jártam, ahol olyan dolgokat sajátítottam el, amelyeket szerettem volna kipróbálni, hogyan működik a gyerekeknél. Először a mozdulatokat kellett magukévá tenniük, és ez a tábor idején napi nyolc óra próbát jelentett. Miután beléjük ivódtak a mozdulatok, elkezdtünk Wass Albert meséjével foglalkozni. Az éjjeli pávaszem története a gyönyörű pillangó megszületésének meséje, már nagyon régóta bennem él, az egyik noszai színjátszó csoportom is az Éjjeli pávaszem nevet kapta. Arra törekedtem, hogy minél kevesebb szöveg legyen, és minél több mozgáselemet tudjunk használni, de úgy, hogy az előadást előrébb vigye – mesélte nekünk a színésznő, amikor elkísértük őt Bácsgyulafalvára, a debreceni találkozó előtti főpróbára.
Az éjjeli pávaszem c. mesében hangsúlyosak a mozgáselemek (Fotó: Tápai Renáta)
Míg a gyerekek Imelda instrukcióit követték a főpróbán, Égető Éva, a bácsgyulafalvi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület – amely otthont ad az Ákombákom csoportnak – elnöke elmondta, a gyerekeknek szíve csücske lett a színjátszás, Imeldát is nagyon szeretik.
– A tavaly nyáron készült előadásokkal sokfelé felléptünk, Bezdánban jártunk a színházi napokon, megmérettetünk a községi gyermekszínjátszó találkozón is, onnan továbbjutottunk a körzeti versenyre, a Suliszínház fesztiválon is részt vettünk, ahogyan a bácskossuthfalvi találkozón és a bácsfeketehegyi műhelytalálkozón is. Mindenhol szép szavakat kaptak az előadások. Egy ilyen kis közösségnek fontos ez az érezhető lüktetés: a színjátszó csoport mellett van néptánc- és citeracsoportunk is, a kézimunkacsoportunk is aktív. Mindannak ellenére, hogy anyagi gondjaink vannak, és hogy egyre kevesebb a gyerek, én érzem a pezsgést ebben a közösségben.
A mesében Pesti Veronika játssza a gyermekeiért saját szeme világát is feláldozó édesanya szerepét, alakításáért Bácskossuthfalván a III. Diákszínjátszó Találkozón ki is érdemelte a találkozó legjobb gyermekszínésznőjének járó elismerést.
– A kedvenc részem az előadás végén a meghajlás, amiből pillangóvá válunk. Az elején nagyon nehéz volt. Amikor a kezünket feszesen kellett tartani, az kicsit fájt is, de most már könnyű megcsinálni. A mozgások begykorlásához Imelda mindig elmondta, hogy mondjuk magunkban a szöveget, hogy most mennem kell a színpad közepére, most forognom kell, most le kell ülnöm. Belülről kell koncentrálni. A történetről is sokat mesélt nekünk. Házi feladatokat is kaptunk, hogy otthon is gondoljuk át magunkban az egész darabot, és gondoljunk vissza arra, hogy miket mondott nekünk a próbán. Anyu is segít. Például amikor otthon gyakorolok, akkor nézi, hogy egyenes-e a kezem. Elég izgulós típus vagyok, de amikor már kint vagyok a színpadon, akkor már nem izgulok. A csapat is nagyon jó, egyetértünk, nagyon keveset vitázunk – hallottuk Veronikától, aki azt is elárulta, hogy Imelda ugyan kicsit szigorú, de gyorsan hozzáteszi, hogy meg is érdemlik, hogy ha kell, szigorú legyen velük, hiszen ez hozza meg az eredményt.
A színjátszók szülei együtt lélegeznek az előadással. Ott voltak a főpróba előtt is a Debrecenbe utazás részleteit is megbeszélni. Van, aki elárulta nekem, hogy akárhányszor látja, mindig meghatódottan megkönnyezi az előadást. Lelkesen támogatják a gyerekeiket, biztatták őket akkor is, amikor a mozgáselemek begyakorlásakor több gyerekben az is felmerült, hogy nem akarja ezt tovább csinálni. És utólag be is bizonyosodott, hogy milyen jól tették, hogy nem adták fel. A szülők elmondása szerint ugyanis a színjátszás érezhetően pozitívan hat a színházon kívül is: a gyerekeik fegyelmezettebbek, jobban tudnak koncentrálni, megértőbbek egymással, az önbizalmuknak, a kiállásuknak is jót tesz, a tűrőképességük is megnőtt, a csapatmunkában való dolgozást is értékelik. Megtanulták meghallgatni Imeldát, és meg is fogadni, amit elmond nekik. Hálásan beszélnek róla azért is, amiért kihozza a gyerekekből a maximumot, ösztökéli őket valami szép és jó dolog létrehozásában. Nem meglepő hát, hogy a szülők, a gyerekek és a művelődési egyesület elnökének is egyöntetű reménye, hogy még sok előadást hozzanak létre közösen.
