Gutenberg templomától a borutcáig

Több ezer látogatója volt Szabadkán a Múzeumok Éjszakájának

bajk

2016. május 23., 08:08

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Szabadkán összesen 27 intézmény nyitotta meg kapuit szombaton délután és szervezett különböző programokat a Múzeumok Éjszakáján. A kínálat igencsak vegyes volt, mindenki megtalálhatta a kedvére valót, volt nyomdatörténeti kiállítás, filmvetítések, színházi előadások, néprajzi kiállítások, koncertek és borutca is.

A Rotografika nyomdában régi nyomdagépeket, nyomdatechnikai kellékeket és termékeket bemutató grafikai kiállítás volt megtekinthető, idegenvezetéssel. A nagy múltú vállalat egykori, ma már nyugdíjas nyomdászai meséltek a látogatóknak magyar és szerb nyelven is arról, hogyan folyt régen a nyomdai előkészítés és maga a nyomtatás.

A két idegenvezetői szerepet vállalt nyugdíjas nyomdász számos gépen mutatta be, hogyan zajlott valamikor a munka, az egyik legérdekesebb gép az volt, amelyen egykoron a mindannyiunk számára ismert karton vonatjegyek készültek.

Dinka Mihály, a cég nyugdíjas nyomdásza elmondta, a kiállítás keretében a nyomdászat alapjai, kezdetei tekinthetők meg: a kéziszedő terem, a gépszedő terem, a taszter betűszedők és azok az anyagok és eszközök, amelyeket 50 évvel ezelőtt használtak. Hozzátette, a mai, korszerű technológia mellett már mindenki nyomdásznak nevezi magát, ez valamikor egy hároméves középiskolai szakma volt.

– Az alapja az volt, hogy a kéziszedők betördelték a könyvet, újságot, ekkor jöttek a gépmesterek, majd a könyvkötők, akik a lenyomtatott oldalakat behajtották, bekötötték vagy voltak lyukasztások az újságokon és így ment a piacra – mesélte a volt nyomdász, aki arról is beszámolt, hogy ehhez a munkához milyen méltósággal, áhítattal álltak hozzá.

– Én 1965-ben jöttem ebbe a nyomdába mint inas. Az ólom és festékkeverés akkor egy rendhagyó dolog volt, ijesztgettek is, hogy kihullnak majd a fogaim, de engem érdekelt ez a szakma. Most, amikor néhány évvel később megérzem ezt a szagot, egy kis nosztalgia fog el, egykor nap mint nap ebben a szagban dolgoztunk. Mint látható, a falon fenn van Johann Gutenberg arcképe. Mi a nyomdát Gutenberg templomának neveztük. Itt nem volt szabad káromkodni, paráználkodni, illetlenül viselkedni – mesélte.

A rendezvénysorozat központi intézménye a Városi Múzeum, amelynek helyiségei már kora este benépesültek és egész éjjel családok, fiatalokból és idősebbekből álló csoportok hömpölyögtek az épületben és úgy általában az épület környékén folyamatos volt a zsongás.

Hulló István, a múzeum igazgatója elmondta, teli van a múzeum, egyre nagyobb az érdeklődés a gyerekprogramok iránt és újabb motívum, hogy egész családok is jönnek. Érdekességként megemlítette, hogy a nap folyamán sok turistacsoport is járt a városban.

– Az éjszaka hangulata más, mint a nappali múzeumlátogatásé. Másrészt, nálunk nincs már meg az a hagyomány, hogy a család vasárnap délelőtt felkerekedik és elmegy múzeumba. Az idén növekedett a rendezvény, még több intézmény, egyesület, civil szervezet csatlakozott, sok a látogató is, ez azt igazolja, hogy a városnak igénye van erre a rendezvényre – mondta.

Az idén egy újítást is bevezettek, így azok, akiket a kiállítások komolyabban is érdekelnek, többet is megtudhattak róluk, ugyanis minden tárlat szerzője tartott egy vezetést, amelynek során mélyebben is mesélt az adott kiállításról – mondta el dr. Korhecz Papp Zsuzsanna restaurátor, aki a bécsi barokk mesterek vajdasági műveiről szóló kiállítás házigazdája volt. Elmondta, ezek mind illusztris bécsi barokkmesterek művei, amelyek többségét vajdasági katolikus templomokból hozták, illetve néhányat a nagybecskereki múzeumból. Hozzátette, ilyen válogatott kiállítás legközelebb a Magyar Nemzeti Galériában vagy a bécsi Belvederében tekinthető meg egy helyen.

Vojnich Oszkár hagyatéka, életműve a múzeum három termét foglalja el. Ennek a kiállításnak a szerzője, dr. Papp Árpád néprajzkutató elmondta, egy 2014 májusában nyílt kiállításról van szó, amely az elmúlt kétéves időszakban látogatott volt. Megtekinthetők a művei, azok a trófeák, emléktárgyak és néprajzi tárgyak, amelyeket afrikai, óceániai és egyéb útjairól hozott magával, illetve az érdeklődők megismerhetik életének első 25 évét.

– Vojnich Oszkár életének ötven éve attól is izgalmas, mert láthatjuk, miként válik egy amatőr ember különböző hatások és a kaszinóbeli barátai hatására érett kutatóvá, ez a metamorfózis az izgalmas és megragadó az egész életműben – fogalmazott Papp.

– Életműve egyben egy tanúságtétel is, tárgyainak utóélete pedig szimptomatikus. Halálát követően az egészet elsodorta a világháború, sokat cikkeztek arról, hogy mi lesz a sorsa, ehhez képest elfelejtették azt, magát a hagyatékot pedig az impériumváltások is megcsipkedték – mesélte.

A látogatók ezenfelül is bőségesen válogathattak a látnivalók, események között. Így a kortárs galériában Aleksandar Zograf képregény-kiállítása volt megtekinthető, a Lifka Art moziban filmvetítések voltak, ahogyan a szabadegyetemen is, a Népkörben dr. Csernus Imre interaktív estjét kísérhették figyelemmel az érdeklődők, a Bunjevačko kolo HKK-ban bunyevác szoba nyílt meg. A Grunf kávézóban a Hton zenekar életművét mutatták be, a Danilo Kiš ifjúsági alapítvány székházában ambientális installáció volt megtekinthető, a levéltárban a Bácska 1901 labdarúgóklub 115 éve kapcsán nyílt fotókiállítás, a Kosztolányi Dezső színházban régebbi előadások filmfelvételeit vetítették. Az estét a legtöbben a Klein House-ban és annak környékén fejezték be, ahol ideiglenes borutca nyílt, itt borokat, sajtokat és kézműves termékeket lehetett vásárolni és koncertek voltak.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége