2024. április 26., péntek

Umberto Eco szigetei

A Magyar Tanszék Kontaktzóna című programsorozatának tanévzáró, szerdai rendezvényét a 2016 februárjában elhunyt Umberto Ecónak, a világhírű olasz írónak, tudósnak, esztétának szentelte. A hallgatók tanulmányaik során többször is találkoznak a posztmodern irodalom eme sokoldalú alakjával, enciklopédikus tudású alkotóval, olvassák regényeit, elméleti munkáit, a szemináriumi dolgozatok és a mesterdolgozat megírásakor hű társuk Eco Hogyan írjunk szakdolgozatot? című könyve.

A Kontaktzóna keretében a résztvevők, a Tanszék tanárai és hallgatói Umberto Eco egy-egy művére koncentrálva az író „szigetein” próbáltak kikötni, a mester stílusát tanulva igyekeztek nyomozni e szövegvilágban, feltérképezni, belakni őket.

Csányi Erzsébet tanszékvezető kiemelte, hogy Eco szemiotikus és irodalmi tréfamester is volt, aki megihlette az amerikai filmipart, így A rózsa neve filmremek formájában is hódít. Az író a regény végén Széljegyzetek A rózsa nevéhez címmel egy szellemes ars poeticát ad olvasója kezébe. A regényírás közben szerzett tapasztalatairól vall, s ebből az is kiderül, hogy a mű detektív-metafizikára, a találós mese modelljére, a labirintusra épül, és főleg a cselekmény révén kell hogy szórakoztasson. A jó szöveg megteremti a saját olvasóját, arra törekszik, hogy átváltozásélményt nyújtson, és a nyomozásnak azt kell bebizonyítania, hogy a tettesek mi magunk, olvasók vagyunk. Ezzel Eco a teljes olvasói aktivitás szükségességére hívja fel a figyelmet – foglalta össze Csányi Erzsébet.

Horváth Márta, a tanszék hallgatója a regényből kiemelte és értelmezte a számára leginkább tetsző, nyomozós részt, Pintér Sarolta pedig a mű kapcsán a labirintusként megjelenő könyvtárról és a könyvről értekezett Eco és Borges kapcsán.

Pásztor-Kicsi Mária személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal a Foucault-inga című regénnyel kapcsolatban, felvillantotta a mű ezoterikus utalásait, okkultista szimbólumrendszerét.

Novák Anikó Eco művészeti albumainak (A szépség története, A rútság története, A lista mámora) apropóján megpróbált az olasz szerző pillantásának nyomába szegődni a múzeumok, csodakamrák mélyén.