Sokszor mondjuk, mi idősebbek, hogy a fiatalokból hiányzik a munkakedv, nincs ötletük, nem is nagyon akarnak dolgozni, nincs bennük optimizmus. Nyilván ennek egyik oka a rózsásnak nem mondható valóság, gazdasági válság és a nagy munkanélküliség. Hogy ezekben a nehéz időkben mekkora szükség van az optimizmusra, az élni akarásra, ezt a nagybecskereki Berkeszel ikerlányok, Ildikó és Gabriella is bizonyítják. Mert hogy egy szerény családi háttérből huszonkilenc éves korukban eljutottak oda – kétkezi munkájuknak köszönhetően –, hogy már nem csak Nagybecskereken ismerik őket. Meg persze a munkájukból meg is tudnak élni. Egyedi termékeik – elsősorban a táskák és az ékszerek, amelyeket évek óta készítenek – eljutottak több európai országba, még Ausztráliába is. Közben azt mondják, hogy ez még csak a kezdet.
A Berkeszel lányok a műhelyben (Fotó: Kecskés István)
A nagybecskereki textilipari középiskola után a helybeli Műszaki Főiskolán diplomáztak, technológiai mérnökök. Már gyerekkoruktól szerettek kézimunkázni, varrni és rajzolgatni, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy a kézműipari formatervezés felé vonzódnak. Már középiskolás korukban dolgozgattak, ha kellett, akkor pincérként is kerestek egy kis zsebpénzt. Tanulmányaik elvégzése után pedig az egyik nagybecskereki autóvillamossági felszerelést gyártó nyugati vállalatnál kezdtek el dolgozni. Egy év sem kellett, hogy rájöjjenek arra, hogy nem abban kellene keresni a jövőjüket, hiszen négy-öt évvel korábban már egyedi tervezésű ékszereket készítettek. Egyre nagyobb volt az érdeklődés termékeik iránt, ezért úgy döntöttek, hogy a szalagmunkát kreatív tevékenységre váltják fel. Ráadásul csakhamar kiderült, hogy a gyári havi fizetést otthon, a családi házban berendezett műhelyükben is megkereshetik. Vettek néhány gépet, aztán nekivágtak.
Kezdetben kizárólag bőrből készítettek ékszereket, két és fél évvel ezelőtt pedig megkezdték a táskák készítését is. Az elmúlt néhány év alatt több ezer táskát készítettek el, szinte mindegyik másmilyen. Mint mondják, nem akarnak beállni a sorozatgyártásba, vagy más munkák lemásolásába – minden egyes példányt maguk terveznek meg és készítenek el. Mint ahogy megbizonyosodtunk róla, férfiakat is megszégyenítő ügyességgel. Táskáik egyik védjegye a pántos kapocs. Megrendelésre is dolgoznak, de csak az általuk tervezett modellek közül lehet választani. Mint mondják, három óra alatt készül el egy egyedi tervezésű táska.
Termékeiket elsősorban interneten értékesítik, de eljárnak vásárokra, kiállításokra, ahol sokan felfigyeltek a termékeikre. Ma (szombaton) például az újvidéki Artskape kézművesvásáron lesznek.
Jelenleg minden egyes készterméküknek már megvan a vásárlója, és nemrég óta állandó értékesítési helyük van Horvátországban és Magyarországon. Mint mondják, a magas postaköltségek nehezítik a gazdálkodást. Szeretnének műhelyeket nyitni Nagybecskereken, Újvidéken és Belgrádban is. Azt tervezik, hogy megpróbálkoznak cipőgyártásban is.
