Tíz hónapig és egy hétig uralkodtak a szíriai Tadmurban az Iszlám Állam (IÁ) fanatikusai. Tíz másodperc is sok lett volna, mivel a várost, amely az ókorban Palmüraként vált híressé, nem az emberiség páratlan kulturális örökségeként kezelték.
Csak egy stratégiai fontosságú területként, ahol mindenféle „régiség” és bálványok sokasága maradt fenn, illetve ahonnan fontos autópálya vezet a nagyrészt általuk uralt régióba. Pedig a Tadmurtól fél kilométerre délnyugatra elterülő, romjaiban is impozáns világhírű ókori város hajdanán fontos kereskedelmi és multikulturális központ volt. Egykori lakosságának többsége arámiakból, görögökből, rómaiakból és arabokból állt. Kulturálisan pedig egyesítette a mezopotámiai, a párthus (iráni) és a görög-római hatásokat, elemeket.
A több mint kétezer éves településről a napokban – szíriai kormánycsapatok, orosz harci gépek, iráni katonák és libanoni síita milicisták – kifüstölték az IÁ harcosait. A dzsihadisták ezzel eddigi legsúlyosabb vereségüket szenvedték el, amióta – szíriai és iraki egybefüggő területeken – 2014-ben kikiáltották saját államukat, a kalifátust.
Megfutamításuk mérföldkő az ellenük vívott háborúban. A csata és a város elvesztésével ugyanis az Irak felé vezető teljes sivatagi részről is le kell mondaniuk. Arról nem is beszélve, hogy ezután már nem folytathatják a bevonulásuk után szinte azonnal megkezdett rombolást és fosztogatást Palmürában.
A kár azonban így is tetemes. Szerencsére azért mégsem akkora, mint azt a korábbi (rém)hírek alapján sokan gondolták. Pontosan ugyan még nem tudni, mi semmisült vagy mi rongálódott meg, mi tűnt el és mi vészelte át a fanatikusok garázdálkodásait, de az első becslések biztatóak.
Mamun Abdelkarim, a szíriai régészeti hivatal vezetője legalábbis bizakodó. Szerinte „Palmüra összességében jó állapotban van”, s öt éven belül helyre lehet állítani a szélsőségesek okozta károkat. Damaszkusz már kezdené is az újjáépítést, „a kövek visszahelyezését a kövekre”, ám előbb a 2011 tavasza óta tartó vérengzést kellene befejezni az országban.
A pazar római kori oszlopsorairól is nevezetes helyszín eléggé megszenvedte a háborút. Az egyetemes történelem és kultúra páratlan értékeként számon tartott várost ugyanis már az IÁ bevonulása előtt komoly károk érték a háborúban. Amióta azonban az iszlamisták tavaly májusban átvették az irányítását, a helyzet tovább romlott.
Az iszlámból eredeztethető meggyőződésük szerint a régi korokból megmaradt szobrok és műemlékek a bálványimádás kellékei, ezért bűnös, elpusztítandó dolgok. Ezzel összhangban meg is semmisítettek több értéket. Barbár akcióikról sokkoló videofelvételeket tettek közzé, amelyekkel óriási nemzetközi felháborodást váltottak ki. A világon sokan csak ekkor ismerték meg Tadmurt, amelynek arab jelentése ugyanúgy pálmafa, mint az ismertebb, görög nevének, vagyis a Palmürának.
A történelmi jelentőségű központot a háború előtt évente több mint 150 ezer turista kereste fel. Ha néhányan most visszatérnének, döbbenten tapasztalnák, hogy a szélsőségesek a föld színével tettek egyenlővé néhány mauzóleumot, egy római kori diadalívet, több toronysírt és a terület két legemblematikusabbnak tartott vallási objektumát, az I. századi Bél- és a valamivel később emelt Baál-Samin templomot is. A két szakrális építmény kivételesen értékes és egyedülálló műemlék volt, mivel a pusztulásukig kiváló állapotban maradtak meg.
A sivatagi oázisváros ókori épületeinek túlnyomó többsége azonban nem károsodott, „csak” az értékek egy része tűnt el. Az IÁ a feketepiacon adott túl rajtuk.
A legbecsesebb tárgyakhoz azonban nem jutott hozzá. Még mielőtt elfoglalta volna a várost, helyi szakemberek szobrok és régészeti leletek százait rejtették el biztonságos helyen.
A mentés Palmüra idős műemléki főfelügyelőjének az életébe került. A 82 éves Khaled Aszad régész fél évszázadon át óvta és tanulmányozta a romjaiban is impozáns ókori várost, amelyet páratlan építészeti alkotásaival együtt az UNESCO korábban a világörökség részévé nyilvánított. Úgy gondolta, hogy az IÁ bevonulása után is folytatja munkáját, s maradt. A terroristák azonban tavaly augusztusban lefejezték (testét pedig egy ókori oszlopra akasztották fel), amiért nem akarta elárulni, hová rejtették a helyi múzeum anyagát.
Személyes helytállásával és bátorságával a meggyilkolt szakember a kultúra és a civilizációs hagyaték mentésének szimbólumává, hősévé vált. (Sikeres mentési akciók másutt is voltak Szíriában, de hasonló csapások is, amelyek szakértők életébe kerültek.)
Palmüra esete egyik szomorú, de látványos bizonyítéka annak, hogy ahová az IÁ betette a lábát mind a múlt, mind a jelen civilizációs és kulturális értékeit megpróbálja eltüntetni. Kezdettől fogva ezt teszi. Már 2014 nyarán, a kalifátus kikiáltásakor hozzáfogott a munkához. Az észak-iraki Moszulban (a hajdani Ninivében) templomokat, ókori falmaradványokat, kegyhelyeket rombolt le. A városi múzeumban – az ország második legjelentősebb közgyűjteményében – pedig ősrégi műtárgyakat zúztak szét az emberei. Jónás próféta sírhelyét sem kímélték, jóllehet az (állítólag) egy helyi mecset részét képezte.
Pusztító gépezetük megsemmisítette a moszuli könyvtárat, lerombolta az iraki Hatra, Nimrud és Khorszábád város körzetének asszír építészeti maradványait. Másutt is rengeteg kárt okoztak.
Az IÁ szélsőségesei számára nem létezik világörökség, sem kulturális, sem civilizációs közös kincs. Ők csak vallásalapítójuk, Mohamed tanítását és az iszlám jogrendet fogadják el (valójában értelmezik szándékosan félre), illetve azt, ami a Korán szellemében született. Mindent eltörölnének, hogy nyoma se maradjon annak, ami nem kötődik az iszlámhoz, netán ellentétes vele.
Tevékenységüket hol az egyistenhit helyreállításával, hol a bálványimádás felszámolásával, hol egyéb okokkal indokolják.
A műemlékek és más értékek ellen indított kiterjedt tisztogatással valójában – velük kezdődőnek gondolt – új időszámítást, (történelmi) korszakot akarnak nyitni. A nulláról indítanának mindent.
Ennek szellemében láttak hozzá kiépíteni hatalmukat, amely az utóbbi időben azonban egyre bizonytalanabb. Sokan ezért abban bíznak, hogy hamarosan az IÁ-ból lesz egy nagy nulla.
