1924. május 4. – július 27., Párizs
44 ország, 3089 induló (2954 férfi, 135 nő)
18 sportág, 126 versenyszám
Jugoszlávia 2 érmet nyert (2, 0, 0), és a 14. helyen végzett az éremtáblázaton.
Balázs Iván – teniszező
1894-ben született Eleméren. Egyesületei: Victoria SK, Vívó és Tennis Club Nagybecskerek.
Édesapja (1866–1909) gazdag földbirtokos lévén az eleméri földbirtoka mellett még a századforduló előtt két teniszpályát építtetett. Fia, Iván – a nagybecskereki gimnázium diákja – itt tanulta meg a teniszezés alapelemeit. Tanulmányait Budapesten folytatta, ahol a teniszezés mellett több sportágban jeleskedett: atlétika, korcsolyázás, jégkorong, gyeplabda, labdarúgás, de végül is a fehér sport megszállottjává vált. Legnagyobb sikereit és hírnevét is a teniszezéssel érte el. Miután visszatért Nagybecskerekre, a következő években megszerezte a város bajnoki címét, sőt több nemzetközi torna győztesének vallhatta magát Jugoszlávia-szerte, valamint Magyarországon, Romániában és Csehszlovákiában. 1922-től már országszerte jegyzett teniszezőként tartották számon. Neki köszönhetően honosodott meg a teniszezés Nagybecskereken, alakult meg az első teniszklub, és indult be a város nemzetközi tenisztornája. A városban a legkiemelkedőbb hazai (Újvidék, Becse, Szabadka, Palics, Pancsova, Zenta, Zombor, Titel, Belgrád, Zágráb) klubok mellett megjelentek, majd évekig visszajártak Arad, Temesvár, Szeged, Budapest, Csehszlovákia, valamint Ausztria legkiválóbb teniszezői is. Nagybecskerek közel egy évtizedig tenisz nagyhatalmi központtá vált!
Olimpiai szereplése:
1924. Párizs: tenisz, egyéni (92 induló): az első fordulóban kiesett, miután J. Nielsen (norvég) ellen veszített.
1924. Párizs: tenisz, páros (19 induló): Dunđerski–Balázs a második fordulóban J. Brugnon–H. Coehet (francia) ellen veszítettek, kiestek.
Jugoszlávia bajnoksága:
1926. I. – tenisz, egyéni
Davis-kupa:
1927. Jugoszlávia–India 0:3 (Balázs Iván–Prasad 4:6, 2:6, 1:6)
1929. Jugoszlávia–Görögország 1:4
Magyarország bajnoksága:
1930. III. – tenisz, egyéni
1928-tól Magyarországon is vendégszerepelt, majd 1929-ben Budapestre költözött, és végleg ott folytatta teniszkarrierjét. A II. világháború végén, 1944-ben Ausztriába távozott, majd 1951-ben Franciaországba, ahol teniszedzőként és szaktanácsadóként tevékenykedett.
1971-ben hunyt el Párizsban.
Nagy István – birkózó, edző, gyúró
1903. július 23-án született Zomborban. Egyesülete: Zombori Sport Egylet – ZSE.
Olimpiai szereplései:
1924. a 2. forduló után kiesett, birkózás, kötöttfogás, 82,5 kg
1. forduló Nagy–Pelinen (Finnország) 0:1. 2. forduló Nagy–Mise (Hollandia) 0:1
1936. a 2.forduló után kiesett, birkózás, kötöttfogás, + 87 kg
1. forduló Nagy–Hornfischer (Németország) 3:0. 2. forduló Nagy–Cvejkinsz (Lettország) 3:0.
Balkán-bajnokság:
1932.: III. hely, birkózás, kötöttfogás + 87 kg
1935.: I. hely, birkózás, kötöttfogás + 87 kg
Országos bajnokság:
1924.: II. hely, birkózás, kötöttfogás + 82,5 kg
1925.: II. hely, birkózás, kötöttfogás + 82,5 kg
1930.: I. hely, birkózás, kötöttfogás + 87 kg
1931.: I. hely, birkózás, kötöttfogás + 87 kg
1933.: I. hely, birkózás, kötöttfogás 88 kg
1934.: I. hely, birkózás, kötöttfogás + 87 kg
1935.: I. hely, birkózás, kötöttfogás 87 kg
1936.: I. hely, birkózás, kötöttfogás + 87 kg
1937.: II. hely, birkózás, kötöttfogás + 87 kg
1938.: I. hely, birkózás, kötöttfogás + 87 kg
1951-ben Nagy Istvánt, a birkózás élő legendáját, a rettenetes erővel bíró hajdani mészároslegényt a belgrádi Partizan a tisztelete jeléül meghívta Belgrád nyílt bajnokságára. Nagy ekkor már 48 éves volt, és 30 éves, igencsak sikeres birkózói pályafutást mondhatott maga mögött. Gigászi küzdelemben a döntőben Nagy a jóval fiatalabb, többszörös országos bajnok Pirher Ivánt tussal győzte le. Nagy Istvánnak ez egyfajta búcsúmérkőzése volt, hiszen számára szülővárosa, Zombor ilyet sohasem rendezett meg... A szőnyegtől azonban sohasem vált el, a legendás birkózót a klubja előbb edzőként, majd gyúróként hivatalosan alkalmazta, mivel még 70 éves korában is csak 5 év munkaviszony volt bejegyezve a munkakönyvében, ugyanis minden idejét és energiáját a birkózásnak szentelte. 1982. december 15-én hunyt el Zomborban.
(Folytatjuk)
