Elégedettek lehetnek a hitelezők és az EU is, hiszen a pénzügyi, majd az abból fakadó egyéb válságok által megrengetett euróövezeti országok jó része már úgy-ahogy leküzdötte a recessziót, a sokkot, az előttük tornyosuló gazdasági akadályokat, s talán a visszacsúszás kockázatát is. Legutóbb Ciprusról bizonyosodott be, hogy túljutott a nehezén, és pénzügyileg ismét a saját lábára állt, holott az EU-nak és a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) 2013-ban még a csődtől kellett megmenteni egy hitelcsomaggal.
Eredményes válságkezeléssel dicsekedhet Írország és Portugália is. Spanyolországnak szintén sikerült elhárítania a veszélyt, amely a bankrendszerének összeomlásával fenyegetett.
Az Unión végigsöpört válság miatt (2009. óta) kisegített államok közül elsőként Írország állt talpra. Kemény megszorítások árán már 2013-ban kiszállt az EU–IMF mentőprogramjából.
A szigetország az elsők között volt kénytelen pénzügyi segítségért folyamodni. A hitelezők 67,5 milliárd eurós mentőcsomagot állítottak össze számára. Fegyelmezetten és sok lemondás árán az írek viszonylag gyorsan teljesítették a pénzért cserébe vállalt követelményeket.
Az eredmény immár vitathatatlan, hiszen megszabadultak a súlyos válságtól. Az egykor „kelta tigrisként” emlegetett ország gazdasága ismét stabil. A költségvetés rendben van, a munkanélküliség is jelentősen mérséklődött a válság legnehezebb idejében mért 15 százalékhoz képest, de azért még mindig 8,5 százalék körüli. Az államadósság azonban továbbra is veszélyesen magas, GDP-arányosan még mindig majdnem száz százalék.
Brüsszel mindenesetre bizakodó, s arra számít, hogy Írország marad idén is az EU leggyorsabban fejlődő gazdasága. Az ír bruttó hazai össztermék (GDP) 6,9 százalékos tavalyi növekedése kimagasló volt. Az idén „csak” 4,5 százalékra számítanak, ami azért még így is jócskán túlszárnyalja az Unió 1,9 százalékos remélt átlagát.
Veszélyesen magas (a GDP 129 százalékához közeli) az államadósság Portugáliában is. Az ország 2011-ben kért és kapott 78 millió euró hitelt az EU-tól és az IMF-től, de 2014 májusában már búcsút is intett a mentőprogramnak, aminek fejében kíméletlen megszorításokat hajtott végre. A kormány időnként túl is teljesítette a hitelezők elvárásait. Adóemelésekkel, a közszférában dolgozók bérének lefaragásával (illetve az alkalmazottak egy részének elbocsátásával), és egyéb karcsúsításokkal, valamint a privatizálások sokaságával sikerült az elvárt szintre csökkenteni a költségvetési hiányt. Csökkent a munkanélküliség is, bár az állástalanok aránya még mindig magas, majdnem 12,5 százalék.
A lakosságtól követelt súlyos áldozatok azonban politikai bizonytalanságot teremtettek. Ez abban nyilvánul meg, hogy a tavalyi parlamenti választás után nem sikerült stabil kormányt alakítani.
Hasonló a helyzet Spanyolországban is, ahol viszont még mindig nem alakult meg az új kormány, holott 2015 decemberében már megtartották a választást. Pedig Mariano Rajoy miniszterelnök épp a gazdaság kedvező állapota alapján reménykedett abban, hogy folytathatja a kormányzást.
Az országban tavaly már nyolc éve nem látott sebességgel nőtt a gazdaság, csupán hajszállal maradva el a kormány által várt 3,3 százalékos eredménytől. Spanyolországnak sikerült elkerülni a legrosszabbat is, az állam nem sodródott a csőd közelébe, „csak” a pénzügyi rendszer került nagy veszélybe. A mentésbe (2012 nyarán) az EU is bekapcsolódott, de Madrid 2014 elején megköszönte a felajánlott csaknem százmilliárd eurót, amelyből egyébként 38,9 milliárdot használt fel a bankok feltőkésítésére.
A pénzügyi rendszer ugyan megmenekült, de az egyéb gondokat még mindig nem sikerült felszámolni. A munkanélküliség továbbra is 21 százalék. Igaz, a legnehezebb időkben 27 százalék volt. A költségvetési deficit is magas: 2016 elején a GDP 4,5 százalékán állt, veszélyeztetve az egész évre tervezett 2,8 százalékos célkitűzést.
