• Mielőtt elutaztatok volna az Eb-re, szinte már szimpatikus volt, milyen önbizalommal nyilatkoztál, hogy márpedig te Európa-bajnok leszel. Véleményem szerint fele belgrádi újságíró ezt tréfának vette, holott te biztosan felmérted a mezőnyt. Amikor megláttad a sorsolást, mire gondoltál?
– Mindjárt azt láttam, hogy nagyon nagy esélyem van a döntőbe jutásra. Nem tűnt annyira erősnek az ágam, habár a horvát Žugalj volt már világbajnoki érmes. Amikor Horváth Laci megverte a kiváló svédet, akkor már szinte biztos voltam a fináléban. Žugalj ellen egy pillanatra „elaludtam”, ezért sikerült megpörgetnie, de szerencsére addigra már megfelelő előnyöm volt. Véleményem szerint a döntőt is volt esélyem megnyerni, csak egy pont kellett volna hozzá, egy kilökés vagy valami.
• Igen, mert látszott, hogy széthajtottad a grúz Danutasvilit. Ő csak abban az egy parterre-ben reménykedhetett.
– Így volt ez reális, hogy engem is leküldjenek. Egy Eb-döntőben így megy ez. Ki kellett volna védekeznem, de nagyon kellemetlen ellenfél a grúz, hiszen magasabb, nyurgább nálam. Most jól birkózott, megverte az örményt és az azerit is, de a következő alkalommal másként lesz.
• Ezzel az éremmel elszállt minden olyan kétely, ami a súlycsoportodat illeti, s bebizonyosodott, hogy te vagy az egyik legjobb. Ez most teher a számodra?
– Nem mondanám, egyáltalán nem. Ha a következőkben kikapok egy-egy tornán, az csak azt mutatja, hogy még többet kell edzenem. Ott vagyok az élmezőnyben, s meglátjuk, az olimpiai kvalifikáción ez mire lesz elég.
• Igen, mert ez után az Eb után tulajdonképpen következik a másik, hiszen a nagybecskereki olimpiai selejtezős torna legalább ilyen erős lesz. Most már figyelnek rád, lesz-e valami új terv?
– Nincsen semmilyen taktika, csinálom azt, amit eddig. Van még egy hónapom felkészülni. Az Eb-re nem százszázalékosan felkészülve mentünk el, hiszen ez a kvalifikációs verseny fontosabb. Én úgy gondolom, van esélyem az olimpiai szintre.
• Hogy zajlik majd ez az egy hónap?
– Most kaptunk egy kis pihenőt, a rendes felkészülést pedig hétfőn kezdjük Magyarkanizsán. Ezután Zentán leszünk, április elején pedig visszamegyünk Ukrajnába, ahol kiválóak a feltételek, egy emberre vagy négy edzőpartner jut.
• Az idei felkészülési időszak tulajdonképpen már decemberben elkezdődött, tehát folyamatosan már vagy három hónapja lázasan készültök. Most még egy hónap, s ha meglesz az olimpiai kvóta…
– Semmi különös, folytatjuk az edzőtáborozást. Én úgy állok hozzá, hogy biztosan meglesz, hiszen Nagybecskerek után még lesz javítási lehetőség Ulánbátorban és Isztambulban.
• Bírod fejben is?
– Már hozzászoktam, nincs semmi gond.
• Sztojan Dobrev szövetségi edző mindjárt azt emelte ki, hogy a te esetedben javítani kell a parterre-es teljesítményen. Hogyan lehet azon javítani?
– Csak sok gyakorlással. Pedig sokat gyakoroltuk eddig is az edzőtáborokban, de a döntő végén már alaposan kifáradtam, egy kicsit „elaludtam”, nem koncentráltam már a legmagasabb szinten.
• Azonkívül úgy látszott, hogy az ellenfeleidet a jobb felkészültségeddel győzted le.
– Valószínűleg az egy kicsit jobb, mint a többieknek. Majdnem hat percig bírom energiával, valahogy tovább, mint az ellenfelek. Azokat a meccseket, ahol pontot szereztem, mindet megnyertem. Ha ez sikerül a továbbiakban is, mindenkit meg lehet verni. Csak azt a parterre-t kell megerősíteni.
• Tételezzük fel, hogy valóban jól sikerül ez az olimpia selejtező. Én az ötkarikáson sem látom akadályát annak, hogy akár a dobogóra is állj. Csendesen kérdezem: titkon ott is elképzelhető egy dobogós helyezés?
– Minden megtörténhet, habár a többi kontinenseken is tartottak selejtezőket, és érkezhet még kellemetlen ellenfél. Ha jó egy sorsolás, szerencséje van az embernek, úgy az olimpián sem elképzelhetetlen egy döntő. Bizakodó vagyok, s tudom, ott is megállom a helyem.
