Kifejezetten sikamlós témának számít – az olajár alakulása mellett – a mennyiségi könnyítés az utóbbi időben. Perverz tőkemozgásokat már korábban is megfigyelhettünk, de ami az utóbbi időben történik, az egyre inkább arra enged következtetni, hogy az események nagyon gyorsan kontrollálhatatlanná válhatnak.
Az Európai Központi Bank (EKB) csütörtökön 0,05 százalékról 0 százalékra csökkentette irányadó kamatát. Emellett március 16-tól mínusz 0,3 százalékról mínusz 0,4 százalékra módosította a nála letétbe helyezett egynapos kereskedelmi banki betétekre felszámított büntetőkamatot. Azon már sokan meg sem lepődtek, hogy az eszközvásárlási program havi keretét 60 milliárdról 80 milliárdra emelték. A döntés a tőkepiacokon hektikus mozgásokat váltott ki. A döntést követő sajtótájékoztató aztán újabb, de az előzővel ellentétes mozgásokat generált. Az egésznek az lett a vége, hogy aznap a tőzsdék vaskos mínuszban zártak, az euró pedig a kezdeti gyengülés után jelentősen megerősödött. Az EKB elnöke, Mario Draghi szerint az intézkedések segítenek abban, hogy az euróövezet gazdasága lendületet kapjon, az infláció pedig gyors ütemben közelítse meg a 2 százalékon kitűzött szintet. Ugyanakkor mérsékelték a várakozásokat: a decemberben várt 1,7 százalékos euróövezeti gazdasági növekedést mostanra 1,4 százalékra módosították. A jövő évi kilátásokat pedig 1,9-ről 1,7-re mérsékelték. Draghi szerint az EKB kormányzótanácsa most úgy látja, hogy a kamatok hosszabb távon is a jelenlegi alacsony szinten maradnak. Az EKB elnöke azt sem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy 25 tagú kormányzótanács nagy többséggel hozta meg a döntést, amelyet építő jellegű és baráti hangulatú vita előzött meg. Ez annak tükrében érdekes fejlemény, hogy a németek rendre fenntartással tekintenek az EKB általuk nagyvonalúnak tartott monetáris politikájára. A már korábbról ismert német álláspont szerint ugyanis a pénzbőség a kormányokat csak elkényelmesíti: elodázzák a politikailag kellemetlen észszerűsítéseket, reformokat.
NAGYON LAZAAA...
Elemzők szerint nagyon nagy lehet a baj, ha tovább kellett lazítani az eddig is nagyon laza európai monetáris politikán. Valóban! Ha már most elmennek a falig, mit vetnek majd be, ha esetleg az egész világgazdaság recesszióba süllyed. Ez ugyanis egyáltalán nem zárható ki, és belátható időn belül jó eséllyel be is következhet. A negatív kamat pedig közismerten kétélű fegyver. Egyrészt rontja a bankok kilátásait és versenyképességét, másrészt első látásra kifejezetten bolondnak tűnhet az, aki negatív kamatok mellett is bankba viszi a pénzét. Első látásra valóban idiótának nézhetjük, aki azért viszi bankba a pénzét, hogy mindig egy kicsit lecsípjenek belőle. Európa legstabilabb országaiban azonban ez most a „divat”. Az EKB már eddig is negatív kamatot „fizetett”, de mínuszban van a svájci jegybank irányadó rátája is, és más országok is folyamatosan csökkentik irányadó rátáikat.
Mindenki tisztában lehet vele, hogy az EKB döntésének most elsősorban politikai üzenete van. Kifejezi a szándékot, hogy komolyabb gondok esetén is meg fogják menteni az eurozónát. Másrészt azonban, a tőzsdei hullámzások idején tapasztalható drasztikus piacromlások idején, nagyon nem mindegy, hogy a pénz csak egy kicsit, szinte jelképesen „kopik”, vagy pillanatok alatt a töredékére zsugorodik. A negatív kamatra ilyen perspektívából úgy tekinthetünk, mint a félelem bérére.
Egyébként már Arisztotelész megállapította, hogy a pénz egy „steril jószág”, mert csak csereeszköz, nincs önálló értéke, és ha nem lehet másra cserélni, nyomban haszontalanná válik. Ha pedig valami steril, annak utóda sem lehet, ezért a kamat egy etikátlan, perverz találmány. Érdekes ennek kapcsán megemlíteni – esetleg a folyamatok tükrében megvizsgálni –, hogy a hagyományos iszlám felfogás ma is erkölcstelennek tartja a kamatot. Nyilván vannak olyanok is, akik a kamatpolitikában már Európa iszlamizációjának előkészületeit vélik felfedezni.
Kérdés azonban, hogy mindenki egyforma lazaságot engedhet-e meg magának. Érdekes lesz majd megfigyelni, hogy mit hoz mindez a dollár és az euró perspektívájából szemlélve. Itt juthat eszünkbe a vicc a lazaságról, amikor két dögkeselyű ül a szakadék szélén és a fejét ingatja jobbra-balra. Jön a róka és megkérdezi: – Ti meg mit csináltok? – Lazítunk – felelik. Ehhez bizony a róka is szeretne csatlakozni, a keselyűk meg azt mondják neki, hogy akkor csinálja ugyanazt, amit ők. A róka szintén odaül a szakadék szélére, és ő is ingatja a fejét jobbra-balra. A keselyűk meg elismerően bólogatnak: – Laza, laza! Aztán előbb az egyik, majd a másik keselyű is elrugaszkodik. A róka ebben is követi a példájukat. Csakhogy a keselyűk szárnyra kapnak, a róka meg zuhan lefelé a szakadékban. Egyik még mellérepül és megkérdi: - Te is tudsz repülni? A róka a fejét rázza: - Nem, nem, dehogy. Mire a keselyű: - Nagyooon lazaaa…
