Zomborban az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésére az emléknap előestéjén, 14-én, hétfőn emlékeztek. Az ünnepségre ezúttal nem a Magyar Polgári Kaszinó nagytermében került sor, ugyanis az fölújítás alatt áll, hanem az épület udvarán gyülekeztek a vendégek. A szervezők félórás műsorral készültek, Povázsán László vezetésével föllépett az egyesület Dalárdája, amely a Himnusz eléneklését követően ’48-as dalokat adott elő.
Szabadtéren is „telt házas” volt az ünnepség (Fotó. Fekete J. József)
Ünnepi beszédet dr. Karcher Erzsébet, az egyesület elnöke mondott.
– Most újból forrong Európa. Nem tudjuk, hová vezet majd a forrongás, de az biztos, hogy nekünk megint küzdenünk kell a kultúránkért, a vallásunkért, a magyarságunkért, a békéért. Mi, akik a határon innen rekedtünk, rendre vívjuk évtizedek óta, naponta a csatákat. A múltban, néha jobb körülmények mellett, de igazán legtöbbször ellehetetlenített körülmények mellett igyekeztünk magyarok maradni – mondta, majd emlékeztetett arra, hogy szeptembertől a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Kara kihelyezett felsőfokú ápolóképzést indít a Kaszinó erre a célra kialakított épületében.
– Ezúton kérem minden politikai párt képviselőjét, ne hagyjanak magunkra ebben az igyekezetünkben, szükségünk van a támogatásukra, hogy kiálljanak mellettünk a közös cél érdekében. Az anyagi támogatást a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumától nyertük meghívásos pályázaton. Azért, mert az anyagi támogatás más vonalon érkezett, nem jelenti azt, hogy hátat kell nekünk fordítani. Hálásak vagyunk azért, amit eddig tettek értünk, és kérem, hogy a jövőben is tartsanak ki mellettünk. Magyarok vagyunk, egy a célunk: megmaradni! Ahogy a márciusi ifjak tették, fogjunk össze azért, hogy legyen jövőnk! – mondta az elnök asszony.
A műsor végén Cselenák Valéria verses-zenés összeállításával tisztelgett a forradalom emléke előtt a Kaszinó fiataljainak csoportja.
A rendezvényt számos hazai és magyarországi vendég tisztelte meg jelenlétével. Az évek óta hagyományos koszorúzás ez alkalommal elmaradt.
