2021. május 11., kedd

Budapesten mutatkozott be az Aracs folyóirat

A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata tavaly indította útjára Élőfolyóirat bemutatóját. A második évfolyam első számának vendége az Aracs közéleti folyóirat volt. A Műcsarnokban csütörtökön este megtartott rendezvényen Mezey Katalin, az MMA irodalmi tagozata elnökének rövid bevezetőjét követően a szerkesztőség tagjai mutatták be a most 15 éves folyóiratot.

A telt házas rendezvényen Bata János főszerkesztő részletesen szólt a megalakulásról, a lap szellemiségéről, értékrendjéről:

– Annak ellenére, hogy az Aracs első számai Utasi Jenő atya és a katolikus egyház jóvoltából és segítségével jelenhettek meg, a lap nem tekinthető egyházi kiadványnak – ezt egyébként sem Utasi atya, sem az egyház soha nem is kérte. Viszont a lap szellemisége az egyetemes keresztény, illetve keresztyén értékrendre épül, amely elutasít minden szélsőséges megnyilvánulást, legfőbb értéknek az embert, az emberi életet és az élet méltóságát tekinti, és meggyőződéssel hirdeti: erre az emberi méltósággal élt életre és élethez mindenkinek egyaránt joga van! – mondta egyebek között Bata János.

Dr. Gubás Jenő az Aracs folyóirat alapítójáról, az Aracs Társadalmi Szervezetről szólt, amely a kilencvenes években alakult. Érdemes felidézni, mi mindent vállalt fel a szervezet: a munkát könyvgyűjtéssel kezdték, de a templomoknak oltárterítőt, szentképet, szobrot is adtak. Szórványban élő magyar gyerekeket Szabadkán és Magyarországon nyaraltattak. Felfigyeltek, hogy az iskolák magyar osztályaiban, könyvtárakban, művelődési egyesületekben, a falakon csak a szerbség nagyjainak képei láthatók. Ezt ellensúlyozandó, több mint ezerhatszáz bekeretezett és keret nélküli képet osztottak szét, többek közt magyar írók, államvezetők, a tizenhárom aradi vértanú portréit is. Kiemelkedő vajdasági személyiségeknek emléktáblákat állítottak.

Megalakulásunk második évében megalapították az Aracs-díjat és az Aracs-érmet, azokat jutalmazván, akik sokat tettek a délvidéki magyarságért, de nemhogy elismerést nem kaptak érte soha, hanem inkább üldöztetésben, börtönbüntetésben volt részük – említett meg néhány szegmentumot e gazdag tevékenységből Gubás Jenő, aki szólt a folyóirat alapításáról is.

Gubás Ágota, a folyóirat olvasószerkesztője egyebek között a következőket mondta:

– 15 évfolyam anyagával talán tudtunk némileg hatni a közérzetre, köztudatra. A küzdelmet nemcsak elkezdtük, hanem igyekszünk megvívni nap mint nap. És sajnos a tornyosuló bajok nemigen csökkenek, inkább szaporodnak, mint például a népességfogyás, az elvándorlás… De a régi megbélyegzések is vissza-visszaköszönnek, mint például a magyarok gettósodása még ma is hallható. Ez akkor a legfájóbb, ha a saját sorainkból érkeznek ezek a minősítések.

A folyóirat művészeti szerkesztője, Gyurkovics Hunor vetítéssel egybekötött ismertetőjében szólt arról, hogy minden számot egy-egy magyar művész alkotásaival illusztrálnak. Az elmúlt 15 év anyagából Tallián Marianne színművész és Szélyes Imre, Jászai Mari-díjas színművész olvasott fel válogatást, Petrás Mária, Prima Primissima-díjas népdalénekes népi imádság eléneklésével járult hozzá az est sikeréhez.