A magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat 2011-ben alakult, és ez az ötödik előadásuk. Tagjai főként helybeli egyetemista fiatalok. Február utolsó szombatján mutatták be William Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját.
Oláh Tamással, a társulat vezetőjével, rendezőjével, valamint Borbély Éva rendezőasszisztenssel az előadás kapcsán beszélgettünk.
Miért épp a Rómeó és Júliára esett a választás?
– Általában úgy néz ki a darabválasztás, hogy találkozom különböző szövegekkel, témákkal, amelyek felkeltik az érdeklődésem, és utána fölvetem ezeket a társulatnak, majd közösen választjuk ki, mivel foglalkozunk az adott évadban. Fontos a közös döntés. Azt gondolom, ezen a szinten még lehet demokratikus a színház, és szeretem is, hogy nálunk működik egy ilyen jellegű munkamegosztás, még akkor is, ha az utolsó szó a rendezőé – hallottuk Oláh Tamástól. – A tavalyi évben számos kérdés kapcsán vetődött fel véletlenszerűen a Rómeó és Júlia a munkám során. Mikor újraolvastam Nádasdy Ádám fordítását, amelyet a későbbiekben fel is használtunk, láttam, hogy ez egy meglepően aktuális szöveg, még ha kicsivel több mint 400 éves is. Shakespeare rendkívül sokat tud az emberi érzelmek szövődésének természetéről, és ezek az érzelmek a reneszánsz óta változatlanok. A szövegválasztáskor szempont volt a színészeink életkora is. Mivel e darabban a szereplők többsége fiatal, sokkal közelebb áll hozzánk, mint például a szerző egy királydrámája – mondta el kérdésünkre a rendező.
Mitől aktuális ma ez a darab?
– Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez a szöveg tinédzserekről szól, akik az identitásukat keresik, forrófejűek, úgy érzik, bármit megtehetnek, s gondolkodás nélkül esnek szerelembe. Véletlenül sem arról van szó, hogy találkozik egymással két tökéletes ember, ám kapcsolatuk nem teljesedhet ki, mert a gonosz szülők meg a szerencsétlen körülmények ezt nem teszik lehetővé. Ezek a szereplők sokszor meggondolatlanok, hirtelenek, mindent teljes lángon égetnek, és azt hiszem, ez igaz a mai fiatalságra is – fűzte hozzá.
– Az is érdekes – tette hozzá Borbély Éva –, hogy ez a hirtelenség nemcsak a gyerekszereplőknél van jelen, hanem például Capulet is ilyen, vagy a dajka is jó példa. A dajka mindig csak azt a problémát akarja megoldani, amely éppen elé kerül, nem gondol bele, hogy később milyen következményeket vonhat maga után egy-egy tett. A hirtelenség, forrófejűség tehát globálisan is benne van ebben a darabban, nem csak a gyerekekre vonatkoztatható.
Egy-egy színész több szerepet is játszik. Milyen okai vannak ennek?
– Egyrészt kis létszámú társulat vagyunk, de nem csak ez motiválta a szerepösszevonásokat. Igyekeztünk indokolttá tenni őket, és utaltunk velük arra, hogy nincs olyan, hogy jó meg rossz szereplő – magyarázta Tamás. – A szerepösszevonásokkal árnyalni akartuk az abszolút jóságot, ami a Shakespeare-értelmezésekbe egy kicsit belekövült. Ilyen például Lőrinc barát karaktere, aki általában a jóságos papként szokott megjelenni, de ha jobban megnézzük, akkor látszik, hogy ő is egy számító figura. Neki is megvannak az érdekei, amelyek sokszor ellentétben állnak a fiatalok érdekeivel. Szinte beáldozza a szerelmeseket azért, hogy béke legyen Veronában. Mi ezt a szerepet összevontuk Tybalttal, aki az egyik antagonista a történetben.
Nádasdy Ádám fordítását vettétek alapul. Miben más ez, mint például Kosztolányi átültetése?
– Bár a Kosztolányi-fordítás a széles körben ismertebb, sokkal nehezebb olvasni vagy hallás után értelmezni egy színpadi szituációban. Ezért választottuk az újabb fordítást. Nádasdy Ádám színházak számára fordít elsősorban, angol nyelvészprofesszor és költő. Ha akad valaki, aki ismeri a reneszánsz kori szlenget, amelyet Shakespeare előszeretettel használt, akkor az ő. Nagyon sok szöveghely van, ahol Kosztolányi nem érti a nyelvi természetű vicceket, sőt hajlamos rá, hogy a legprózaibb megszólalásokat is költői szövegként fordítsa, elemelve ezzel azokat a szituációktól. Nádasdy azonban helyükön kezeli ezeket, ám ahol kell, ott tartja a gyönyörű verses formát. Sokkal közelebb tud kerülni a mai nézőhöz ez a fordítás, különösképpen a fiatalokhoz. Ha az iskolában a Nádasdy fordításában olvasnák a Rómeó és Júliát, biztos vagyok abban, hogy sokkal jobban szeretnék, és nem bélyegeznék tévesen valamiféle ,,romantikus maszlagnak” – mondta Tamás, majd zárásképpen hozzátette:
– Ez egy olyan általános érvényű történet, amelyben mindenki megtalálja azt, amit aztán el tud vinni magával haza az előadás után. Gondolkodásra késztet, s bár nem feltétlenül az a szórakoztató színház, amit az emberek többsége keres, kétségtelenül szórakoztat is. Szeretnénk kifejezetten középiskolásoknak is játszani, akiknek házi olvasmányuk ez a dráma, hogy megtapasztalhassák, milyen ez a szöveg, ha közelebb hozzuk hozzájuk.
A reprízre március 19-én kerül sor a magyarkanizsai színházban, jegyeket már lehet foglalni a társulat Facebook-oldalán vagy a következő elérhetőségeken: gondolatjeltarsulat@gmail.com; 0645164860.
