A révkomáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület és a budapesti Falvak Kultúrájáért Alapítvány Jókai Emlékbizottsága minden évben a Jókai-díj kiosztásával emlékezik meg a „nagy mesemondó” születésének az évfordulójáról. Az idei díjkiosztón Révkomáromban az arany díszoklevelet és Jókai Mór kezének márványlapon elhelyezett gipszmásolatát, Donáth Gyula szobrászművész alkotását a zentai származású, jelenleg Budapesten élő Gál Heddának ítélték oda.
Az elismerés kapcsán a megzenésített versek éneklésével és versek írásával egyaránt foglalkozó Hedda napilapunknak elmondta, hogy maga az elismerés mindenekelőtt megerősítette abban, hogy van értelme Jókait olvasni, tanulmányozni és írni róla, s elújságolta azt is, hogy amennyiben elfogadják, akkor a díjat az oklevél másolatával a zentai Városi Múzeumnak adományozza.
Hedda egyébként nem először indult az irodalmi pályázaton, s tavalyelőtt díszoklevéllel jutalmazták, 2015-ben pedig a Pont Kiadó különdíját vehette át.
Az idén egyébként a Jókai-emlékhelyek és kialakulásuk történelmi háttere volt a pályázat témája, s Hedda megjegyezte, hogy a tanulmány megírása hatalmas kihívást jelentett számára, s a kutatás minden pillanatát nagyon élvezte, s több Jókai-emlékhelyre személyesen is ellátogatott.
– Sétálhattam a svábhegyi Jókai-kert ősfái és szőlőtőkéi között, pihenhettem az oroszlános kőpadon, gyűjthettem Jókai gesztenyéiből, rácsodálkozhattam a kövekből készült tanösvényre. A balatonfüredi villa méltósága magával ragadott. Szinte előttem volt, ahogyan Jókai a távcsövén keresztül szemlélte a csillagokat, Laborfalvi Róza pedig ugyanezen a távcsövön át a Füredre érkezőket nappal. A pápai lakóház, melyben lakott, ma is áll a Jókai utca 13. szám alatt a maga nemes egyszerűségével. A budapesti emlékhelyek közül a Jókai-udvar, az Epreskert, és a Petőfi Irodalmi Múzeum, amely környékén megfordulhattam a munkám miatt, és ez utóbbiban egyébként is örömmel járok, hiszen a Károlyi-palota csodás épülete mágnesként vonz. A kutatás és a személyes tapasztalás által újfent gazdagodhattam Jókai életének egy szeletkéjével – ecsetelte, s elmesélte azt is, hogy tanulmányaiban említést tett a 90370 Jókaimór kisbolygóról és a róla elnevezett, a Marson található kráterről is.
Hedda mesélt arról is, hogy Jókai írásait mindig is kedvelte, s amikor azt hallja, hogy nehéz a nyelvezete, felötlik benne, hogy vajon a mai kor íróinak munkái 100-200 év múlva mennyire lesznek könnyed nyelvezetűek az akkori kor olvasóinak, s elárulta azt is, hogy a munkája megírásakor igyekezett eljutni abba a miliőbe, amelyben Jókai élt, alkotott, szeretett vagy éppen daccolt a világgal: a Jókai-kert a Svábhegyen és a Jókai-villa Füreden, az abbáziai Villa Angiolina sokat segítettek neki abban, hogy megérthesse azt a kort, amiben az író élt és írt.
Ha azt tapasztalnánk a fiataljainkon, hogy nem szívesen olvasnak Jókait, vigyük el őket egy sétára ezekre a helyekre, ha megtehetjük, és mutassuk meg nekik, hogy Jókai Ember volt, így talán közelebb hozhatjuk hozzájuk írásait is – mutatott rá.
Gál Heddát egyébként a zentaiak és a vajdaságiak elsősorban énekelt versek előadójaként ismerhették meg. Tizenkét éve költözött Budapestre, de mindkét várost a saját otthonának érzi. Jelen pillanatban énekesnőként dolgozik, azzal, hogy bevallása szerint számára a zene és az éneklés nem munka, hanem maga a lét. Főként kortárs költők verseit adja elő a TáncReakció trióban, de ezenkívül a dzsesszzenét is kóstolgatja, s így a HeddaJazz formációban, két kollégájával egy Ella Fitzgerald-emlékműsorra is nagyban készülnek. Íróként 2009 óta különböző antológiákban publikál verseket és novellákat, az első verses-novellás kötete pedig Ősanya címmel az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Szabó T. Anna költőnő előszavával és egy zenei cédémelléklettel a Hoppál Mihály Band előadásában, a Garbó Kiadó gondozásában.
– A zene és az irodalom számomra elválaszthatatlan – jegyezte meg Hedda a beszélgetésünk végén.
