Küllődön (Kolut) Milan Mirić – Miki a faluvégi birtokán látványos állatkertet, vagyis inkább vadasparkot üzemeltet már évtizedek óta ZOO Miki elnevezéssel. A béregi (Bački Breg) határátkelő felé tartva Magyarország irányában a létesítményre egy tábla hívja föl a figyelmet, de a kocsiból egy pillantást vetve az épületre, szinte semmisnek tűnik az egész. Pedig a kapun belépve valóságos állatparadicsommal szembesül a látogató. Van itt legelő, liget, tavacska, a madarak, kanalas gémek, fehér és fekete gólyák, vadkacsák, pávák szabadon sétálgatnak, aztán kiderül, apró madarakból sincs hiány, és egzotikusnak számító majmok, medvék, lámák is élnek az állatkertben. A küllődiek bizonyítottan állatbarátok. A helyi vadászházban berendezett kocsma tulajdonosa például évtizedekkel korábban egy vadkant tartott házi kedvencként, amely bejárt a vendégek közé, és sört koldult. Addig dörgölőzött a vendég lábához, amíg az nem bontatott számára egy palackot, a jószág az agyarai közé kapta az üveget, és fejét hátravetve egyhuzamban kiürítette, majd ment a másik vendéghez. Amikor eltelt, vagy kellően lerészegedett, ledőlt a sarokban, és horkolva szundított.
Tavaszt váró egzotikus madarak (Fekete J. József felvétele)
Ám a ZOO Miki állatkertnek is vannak tréfás kedvű lakói, akik – elnézést, de számomra az állatok „akik”, nem pedig „amik” – némi migrációs késztetésről tettek tanúságot, még mielőtt az illegális migráció fogalma kiemelt helyet nyert volna szótárunkban. Egy alkalommal az egyik csimpánz kódorgott el az állatkertből. Átjutott a mintegy hat kilométerre fekvő országhatáron, méghozzá nem is akárhogy, hanem a Béreg–Hercegszántó-határátkelőhelyen. Fölugrott a vámosok ablakába, majd benézett az útlevélkezelőkhöz, és folytatta útját. Hercegszántóra érve alaposan kimerült, így a helyiek befogták, és telefonon érdeklődtek a küllődi vadasparkban, hogy nem hiányzik-e egy majmuk. Az állat gazdája banánba rejtett altatóval nyugtatta le a csimpánzt. Hazafelé, a határra érve az ott szolgálatot teljesítők elárulták, hogy látták a majmot a tolóablakban, ami annyira elképesztő élménynek tűnt, hogy egymásnak se mertek szólni róla, mert az útlevélkezelő és a vámos is pillanatnyi elmezavarra gyanakodott.
Néhány éve napokig lehetett a tévéhíradóban látni egy, a magyar határőrség által Béreg térségében készített hőkamerás fölvételt. A filmen az látszott, hogy egy mackó átsétál a zöldhatáron, majd leheveredik. Amikor meghallja, hogy elindult felé az őrjárat, fölkerekedik és elindul arra, amerről jött. Különböző feltételezések láttak napvilágot arról, hogy miként kerülhetett kóbor medve az alföldre, legkézenfekvőbbnek tűnt, hogy a küllődi állatkertből. A tulajdonos váltig állította, hogy az ő medvéi odahaza tartózkodnak, ami igaz is volt. Csakhogy a Seko névre hallgató medvehölgy valóban átmászott a vadaspark kerítésén, és körülnézett a környéken. Amikor a gazdája észrevette önkényes eltávozását, nyomába eredt, a csínytevő viszont igyekezett egérutat nyerni gazdája elől, így végül a szombat éjjel zsúfolásig telt bezdáni diszkóban kötött ki. Mire Milan torkában dobogó szívvel utolérte, Seko már vidáman kólázott a bulizó fiatalok körében.
A belgrádi születésű, csintalan macik (Fekete J. József felvétele)
A két küllődi maci Belgrádban született, kölyökkorukban kerültek a faluba, ártalmatlanok, nem úgy, mint a medvetáncoltatóktól az országban elkobzott fajtársaik, ezeknek nincsenek lelki sérüléseik. Egy svájci mintára épített lakhelyen élnek, a kifutójuk 2000 négyzetméteres, van barlangjuk és tavuk az általuk kedvelt fürdőzéshez, a gazda szerint innét esélyük sincs az önkényes eltávozásra.
A Vadasparkot vezető Milan – Miki pillanatnyilag a nála kikelt titkármadárra a legbüszkébb. A kígyászó keselyű Szudán nemzeti madara. A titkármadár nevet még az afrikai kontinens első fehér lakosai adták neki, mégpedig amiatt, mert a feje két oldalán úgy festenek a hosszú tollak, mint a valamikori írnokok füle mögé biggyesztett, írásra szolgáló lúdtoll.
Miki és a titkármadár-fióka (Fekete J. József felvétele)
– Örülök a titkármadár-fiókának. Európának ezen a részén ő és a szülei az egyedüli példányok. Észak-nyugaton néhány állatkertben látni belőlük. Tavaly az egész kontinensen csak kettőt sikerült kikeltetni, egyet Belgiumban és nekem, ezt a madarat. Furcsa testének a vadászatban jut szerep. A szavannán fogja meg táplálékát, csőre nem elég erős ahhoz, hogy azzal pusztítsa el zsákmányát, hanem tulajdonképp rátapos. Általában kígyóval táplálkozik, és csak akkorát fog, amekkorát képes lenyelni. Őt részben pulyka alatt, részben inkubátorban sikerült kikeltetni. A szüleivel még nem barátkozott össze, de amint lehet, összeköltöztetem őket, mert a saját fajával kell élnie – mondja Miki.
A park talán legbarátságosabb emlősei a lámák, annak ellenére, hogy az összerágcsált sárgarépát előszeretettel köpködik a látogatóra, voltaképpen így próbálják egymást elijeszteni a tápláléktól. Nem meglepő, hogy Milan a lámáknál is bevált szárazdajkaként. Az egyik kisláma születése után két nappal elpusztult az anyja, Milan vette gondozásába, és ettől kezdve az embert tekintette társának, szabadon ugrándozott a parkban, nem akart visszatérni saját fajához.
Úgy élnek a lámák, mint a pampákon, csak itt etetik is őket (Fekete J. József felvétele)
Érdekes, hogy az Indonéziából származó papagájok, kakaduk is Mikit tekintik szüleiknek. Inkubátorban keltek ki, anyjukkal, apjukkal soha nem találkoztak, így előszeretettel csipkedik a gazda ruházatát, játszanak ruházatával, cipőfűzőivel.
A Tanzániából származó flamingóknak Európában Spanyolország, Franciaország és egy olasz mesterséges telep nyújt fészkelő helyet, a ZOO Mikiben rendben szaporodnak, az állomány fele már itt kelt ki.
A vadaspark érdekessége, hogy természetfilmesek is szívesen látogatják, mert nyugodtabb körülmények mellett fényképezhetik egy-egy madár fészkelését és költését, mint a vadonban.
