Így néz ki a nagybecskereki diákok „tornaterme” (Fotó: Kecskés István)
Jobb híján a pincékben, elhagyott épületekben vagy az iskolák előcsarnokaiban tornáznak a bánáti diákok. Mert sok iskolának a 21. században nincs tornaterme. Nem csak a falvakban, Nagybecskereken, a „sportok városában” sem jobb a helyzet.
A nagybecskereki magyarság legpatinásabb múltú iskolája a Messinger (ma Sonja Marinković Általános Iskola) 2003-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A magyar leánynevelő intézet és polgári iskolában, amelyet Messinger Karolin alapított, 1903. szeptember elsején kezdődött a tanítás. Udvarában épült fel az első iskolai tornaterem a városban. Annak idején teniszpályájuk is volt. Sajnos a jobb időket is megélt tornatermet – megroggyant állapota miatt – éppen a jubileumi évben kellett lebontani. Az új építését azóta is emlegetik.
Mint ahogy Jenovay Jelena igazgató mondja, az iskolának továbbra sincs tornaterme, és keresik a megoldást a már meglévő projektumokban, hogy a gyerekeknek méltó testnevelési feltételeket biztosítsanak. A közelmúltig egy átépített pincehelyiségben tornáztak a diákok, de a rossz feltételek, elsősorban a nedvesség miatt azt is kénytelenek voltak bezárni. Így most a gyerekek egy kis tanteremben tornáznak – amennyire azt tehetik –, és várják a tavaszt.
Öt évvel ezelőtt az illetékesek mintha észrevették volna a problémát, és hozzáfogtak az orvoslásához. Felújították a muzslyai iskola tornatermét, Szentmihályon és Aradácon pedig új létesítmények építésébe fogtak. Aztán minden leállt. A Sonja Marinković Általános Iskola kihelyezett tagozatában, Szentmihályon 2012-ben kezdődtek a munkálatok, és a legutóbbi átadási határidő tavaly szeptemberében járt le. Az igazgatónő szavai szerint jóvá kell hagyni bizonyos pótmunkákat, és csatlakoztatni kell az épületet a földgáz, a víz- és villanyvezetékre. De reméli, hogy a munkálatok hamarosan folytatódnak.
Tanévkezdéskor a szentmihályi iskolában rendszerint elhangzik az ígéret, hogy az adott évben befejeződik az építkezés – aztán minden marad a régiben. Micskei Lili tornatanárnő azonban reméli, hogy megnyílik majd a tornaterem ajtaja, és nem kell többé az iskola előcsarnokában tornáznia a mintegy negyven felsősnek. Reméli, hogy ez lesz az utolsó tél, hogy így tornáznak a szentmihályi diákok. Persze a diákok is várják már, hogy birtokba vehessék az új tornatermet. Mint ahogy Kostić Dejan mondja, szeretnének már mielőbb futballozni és kosárlabdázni is, nem csak asztaliteniszezni és tollaslabdázni.
A tornatermet nagyon várják a helybeli asztaliteniszezők és a MSK labdarúgói is. A szentmihályiak remélik, hogy ha tavaszra nem is, de legalább az őszi tanévkezdésig befejezik a tornaterem építését. Annak ellenére is, hogy a sportra szánt idei tartományi támogatás hatvan százalékkal kisebb a tavalyinál.
Nyitókép: Így néz ki a nagybecskereki diákok „tornaterme” (Fotó: Kecskés István)
