2024. április 26., péntek

Őszi szonáta

Négy vajdasági településen is láthatta a közönség az elmúlt napok során a Soproni Petőfi Színház előadását, amelyben Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója is szerepet ka

Nagy sikerrel mutatta be Vajdaság több településén, Magyarkanizsán, Szabadkán, Újvidéken és Zentán az Ingmar Bergman szövege nyomán készült Őszi szonáta című előadását a Soproni Petőfi Színház. A produkció egyik különlegesség az, hogy annak négy szereplőjét négy különböző színházi műhely, illetve térség delegálta.

A Soproni Petőfi Színház Őszi szonáta című előadása anya és lánya sajátos viszonyát dolgozza fel, mindenkor aktuális problémákat tárva a közönség elé. A sajátos hangvételű történet mellett az előadás egyik különlegessége az, hogy annak négy szereplőjét négy különböző színházi műhely, illetve különböző térség delegálta: Charlotte szerepét az erdélyi színjátszás kiemelkedő művésznője, Farkas Ibolya formálja meg, Viktort Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója alakítja, Helena szerepében Diószegi Imolát, Eva szerepében pedig Molnár Anikót láthatja a közönség. Az előadásban térségünket képviselő Vukosavljev Iván a produkció kapcsán elmondta, mindvégig nagyon élvezte a közös munkát, amely kiváló lehetőséget kínált számára arra, hogy hosszú idő után újra színpadra állhasson.

– Számomra ez az előadás nagyon jó lehetőséget adott arra, hogy újra színpadra állhassak, hiszen évek óta nem játszottam kőszínházban, itthon ugyanis mindig nagyon nehéz összeegyeztetni a színészetet a színházvezetéssel, ezért az elmúlt évek során számtalan jobbnál jobb lehetőséget voltam kénytelen kihagyni. De így, hogy most egy rövid időre el tudtam távolodni Zentától és az intézményvezetéssel kapcsolatos napi feladatoktól, jóval könnyebben meg tudtam valósítani azt, hogy kizárólag a szerepre összpontosítsak – magyarázta Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója. – Izgalmas volt az is, hogy annak ellenére, hogy valamennyien különböző térségekből érkeztünk, néhány nap alatt teljes mértékben egymásra tudtunk hangolódni, éppen úgy, mintha egy igazi társulat tagjai lennénk, ami persze bizonyos értelemben nem is annyira meglepő, hiszen ha azt vesszük alapul, hogy a Kárpát-medencében az a néhány száz kilométer, amit meg kell tennünk ahhoz, hogy együtt lehessünk, tulajdonképpen semmit sem jelent, csakúgy, mint ahogyan azok a határok sem jelentenek semmit, amelyek elválasztanak bennünket egymástól, akkor mindez szinte magától értetődőnek tekinthető – tette hozzá Vukosavljev Iván. Elmondta, nagy örömére szolgált, hogy a soproni után a vajdasági közönség is igen jól fogadta az előadást, amelynek próbafolyamata saját bevallása szerint olyannyira jót tett neki, hogy azt tervezi, a jövő év elején a Zentai Magyar Kamaraszínház egyik új előadásában is színpadra áll majd.

Az Őszi szonáta című előadást Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója és főrendezője rendezte, akinek asszisztense Savanyu Gergely volt. A jelmezek Szélyes Andrea, a díszlet Pataki András, a fény Kovács Ferenc munkáját dicsérik, az előadás zenei vezetője pedig Oberfrank Péter volt.

– Az Őszi szonáta című a produkció széles körű összefogás mentén jött létre, ami alatt egy olyan fajta Kárpát-medencei együttgondolkodást értek, amelyet a Soproni Petőfi Színház az elmúlt évek során igyekezett kialakítani. Testvérszínházi megállapodásokat kötöttünk ugyanis Vajdaságban a Zentai Magyar Kamaraszínházzal, Erdélyben a Mikházi Csűrszínházzal, Komáromban a Jókai Színházzal, Felvidéken pedig a bécsi Europa Clubbal, és ezen a stratégiai együttműködés, illetve együttgondolkodás jegyében hoztuk létre ezt a produkciót is. Ez abban testesül meg, hogy van egy erdélyi színésznőnk, Farkas Ibolya, aki a marosvásárhelyi Nemzeti Színház örökös tagja és az erdélyi színjátszás nagy ikonja, a soproni társulatot Molnár Anikó, a komáromi színházat Diószegi Imola, a zentait pedig Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója képviseli. Mindez azért is izgalmas, mert ezek a művészek az elmúlt évek során többféle kultúrával is találkoztak, ráadásul valamennyien különböző korosztályból kerültek ki, aminek köszönhetően egy nagyon érdekes találkozássorozatnak is nevezhetjük ennek a produkciónak a létrejöttét – fogalmazott Pataki András, az előadás rendezője, a Soproni Petőfi Színház igazgatója. Elmondta, a jövőben is szeretnék folytatni és újabb tartalmakkal feltölteni azt az együttműködést, amelyet az elmúlt évek során a Zentai Magyar Kamaraszínházzal kialakítottak. – A két színház már eddig is sokat dolgozott együtt, elég, ha csak A legkisebb boszorkány című Lázár Ervin-mesére vagy A kárókatonák még nem jöttek vissza című Gion Nándor-műre gondolunk, amelyekkel a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata ebben az évadban harmincas-negyvenes előadásszámmal vendégszerepelt nálunk. A következő időszakban is készülünk közös produkcióra, 2017 tavaszán szeretnénk bemutatni egy olyan Ibsen-művet, amelyben a zentai társulat tagjai neves magyarországi színészekkel dolgoznak majd együtt. Ez az előadás a terveink szerint hármas koprodukció, a budapesti Nemzeti Színház, a Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház együttműködése révén születik majd meg, reméljük, sokak örömére! – hangsúlyozta Pataki András. Elmondta, hogy a Soproni Petőfi Színház a jövőben is repertoáron tartja az Őszi szonáta című előadást, amelyet a tervek szerint Sopron mellett rövidesen Erdélyben, Komáromban, valamint Bécsben és Budapesten is megtekinthet majd a közönség.